Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXI. évfolyam 26. szám, 2011. június 26.

Interjú

Milyen megfontolásból választotta jelmondatául a közismert katolikus köszönést/köszöntést?

Énbennem mélyen él az, hogy Krisztust kell követnem, Krisztussal kell járnom, Krisztussal kell néznem, Krisztust kell adnom, Krisztust kell látnom abban a szegény emberben, akin megpróbálhatok segíteni, ha esetleg van rá módom. Amikor püspök lesz az ember, szokás egy püspöki címert és egy püspöki jelmondatot választani. Én akkor úgy gondoltam, ha ez jó volt az első misés képemre, jó lesz a püspökszentelési emlékképre, és jó püspöki jelmondatnak is. Amikor Budapestről Székesfehérvárra kerültem, segédpüspökből megyéspüspök lettem, változtathattam volna akkor is, de nem látom okát, és eszembe sem jut. Családi vonás tulajdonképpen, mert a testvérbátyám – aki szintén pap lett – ugyanezt a jelmondatot tűzte ki maga elé, és ő is ezt íratta az első misés szentképére.

Panoráma

Június 7–12. közt első ízben vett részt a Rómából érkezett Fra’ Matthew Festing, a Szuverén Máltai Lovagrend nagymestere romániai látogatáson, s ennek keretében a csíksomlyói pünkösdi búcsún is. A herceg, aki bíborosi címet visel, június 7-én, az államfő meghívására érkezett Romániába. A Máltai Lovagrend a katolikus egyház egyik hivatalos rendje, amely egyben lovagrend. Európa legkisebb szuverén állama: Málta szigetén, Valetta városában alig egyetlen négyzetkilométernyi területű félszigettel rendelkezik. Mint nemzetközi jogalany a Szentszékkel és több mint száz állammal, köztük Romániával tart fenn diplomáciai kapcsolatot. Ezért nagykövete van Romániában Franz Alfred von Hartig személyében, ő fogadta és kísérte Fra’ Matthew Festing nagymestert, akit mint egy szuverén állam vezetőjét államfőnek kijáró tisztelet és hivatalos fogadás illet.

Panoráma

Médianapot szervezett a nagyváradi püspökség és az Erdélyi Mária Rádió június 18-án, szombaton a váradi püspöki palota dísztermében. A szervezők mottóul Boldog II. János Pál pápa néhány, a témára vonatkozó mondatát választották: „A Szentírás emlékeztet bennünket arra, hogy a szavaknak rendkívüli hatalmuk van, és egyesíteni tudják a népeket vagy megosztani őket, a barátság kötelékeit megteremtve vagy ellenségeskedést szítva. Ez nemcsak azokra a szavakra érvényes, amelyeket egy személy kimond a másikról: e gondolat vonatkozik a kommunikáció minden területére, bármely szinten történjék is. A modern technológiák előzmények nélküli lehetőségekkel rendelkeznek a jó munkálásában.” A házigazdák nevében Böcskei László püspök köszöntötte a megjelent sajtósokat, és ami ritkán történik, bőséges köszönetet mondott azért, ahogyan az egyházi és világi sajtóban dolgozók a katolikus eseményeket a média eszközeivel tolmácsolják, azért a munkáért, amit e szolgálat érdekében kifejtenek sokszor a pihenőidőt, szünnapokat feláldozva.

Panoráma

Madéfalvától Gyimesbükkig minden utas a vonatablak mellett akart utazni. Nem csak a tájat akarták látni. Abban az élményben akartak részesülni, amelyet immár negyedik alkalommal és csak ezen az úton lehet megtapasztalni. Pünkösd vasárnapján a székely gyorsot és „ifjabb testvérét”, a csíksomlyó expresszt minden faluban várták. Virággal, zászlóval integetve vagy csak mosolyogva, könnyekig meghatódva. Ezt tudták a visszatérő vendégek. Olyanok is utaztak, akik már negyedszer jöttek a címeres nosztalgiavonattal az ezeréves határra. Ők magyarázták a többi Budapestről, Győrből, Szegedről vagy éppen Ausztráliából érkező társaiknak, hogy felejthetetlen élményekben lesz részük. Ezért aki csak odafért, a vonatablaknál állt. Zászlókkal integettek, fényképezőgéppel, kamerával „gyűjtötték” az otthon maradottaknak szánt búcsúfia-képeket.

Panoráma

A kereszténységgel egyidős a családpasztoráció, hiszen az örömhír első hallgatói is családok vagy családtagok voltak. Nyilván az egyház kétezer éves története folyamán a családpasztoráció különböző arculatot öltött az egyes korszakok teológiai tanításába ágyazódva, az utóbbi évtizedekben a családok lelkipásztori gondozása kiemelkedő helyre került.

Bár kis lépésekben, de a váradi egyházmegyében is történtek ilyen irányú kezdeményezések, az éves lelkipásztori programban több alkalommal megjelentek családokkal kapcsolatos rendezvények. A tavasz folyamán zajlott, családosoknak szóló programok sorozatában mérföldkő volt a papi koronagyűlés. A rendezvény vendégelőadója Szénégető István, a gyulafehérvári egyházmegye családpasztorációs referense volt. Június 8-án a nagyváradi Szent László iskolában tartott előadást

Panoráma

Csíksomlyó volt a végcélja annak a két tucat zarándoknak, akik gyalogosan indultak el Budapestről, hogy a Mária-út mentén zarándokolva megérkezzenek annak legkeletibb pontjához, a csíksomlyói Szűzanyához. A kerékpáros zarándokútvonalon szintén ebbe az irányba tartó maglódi csoport öt fővel, valamint a Máriapócsról induló Erdélyi Kárpát-Egyesület zarándokai is öt fővel, bőrig ázva, megkésve gurultak be a zarándoklat célállomására.

Panoráma

Az utóbbi két év során a temesvári székesegyháznál újabb felújítási munkálatokra lehettek figyelmesek az arra járók. Ezúttal a dóm kapuzatainak restaurálásán dolgozott egy kisebb csoport. Irányítójuk az ausztriai Huber Walfrid szobrászművész, vasműves – tökéletesen beszél magyarul –, aki tizenhat esztendeje látogatja rendszeresen a temesvári egyházmegyét, hogy munkájával segítse az itteni templomok megszépítését. Nagyobb munkálatra 2004-ben kérte fel Roos Márton püspök, akkor az újonnan épült resicabányai Szentháromság templom oltárát, az ambót és a tabernákulum-tartót faragta ki ruszkicai márványból, oltárképet helyettesítő kompozíciót készített vasból, vörös- és sárgaréz-díszítéssel, továbbá gyertyatartókat bronzból. Jelenleg a Szent György székesegyház öt kapujának restaurálásán dolgozik. Munkatársai Pliem Joseph asztalosmester és fia, Pliem Hubert díszműlakatos Ausztriából, valamint Molnár Péter debreceni vasműves, kovács.

Panoráma

Pünkösd másodnapján 40 személy indult el Csíksomlyóra a Gyulafehérvári Caritas gyer­gyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthonából. Az utazást egyházi énekekkel és imával tették hangulatossá, részt vettek a délelőtti szentmisén, a csoport nagyrésze felment a kegyszoborhoz leróni tiszteletét, kifejezni háláját a Szűzanyának. Egyikük Bakos Júlia (képünkön), aki felejtette a fáradtságot, a járási nehézségeket, 75 évét, négy nagy lábműtétét. „Még búcsú alkalmával soha nem sikerült elmenni, és most, itt, az öregotthonban adatott meg az a lehetőség, hogy segítséggel el tudjak menni.”

Panoráma

A június 3–12. közt X. alkalommal tartott Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) egyik programja az EducaTIFF. Az idén új elemmel gazdagodott: a fiatal filmkritikusok versenyével, amely május 21–június 12. közt zajlott. 

A verseny célja, hogy a fiatalokban kialakítsa, fejlessze a (film)kritikusi készséget. Ösztönzik a diákokat, fogalmazzák meg a véleményüket, álláspontjukat a látottakkal kapcsolatban. A fiatalok könnyen bírálnak amúgy is. Itt azonban ez nem volt elégséges, szükséges volt az érvekkel alátámasztott vélemény.

Panoráma

Május és június általában az iskolai és egyetemi ballagások, bankettek ideje Erdélyben. Kolozsvár főterén vagy az egyetem főépülete körül ebben az időszakban lehet látni ballagó diákokat, s a kalapjukon lévő színes sáv „tolmácsolja” a szakjukat is.

Egy falat a léleknek

  • Valami miatt torz bennünk a szentség fogalma. Azt gondoljuk, hogy az életszentség csak egyesek kiváltsága volt. Vannak, akik azt hiszik, hogy a Krisztus-követés csupa díszparádé, de amikor az Úr Jézusnak a szavait hallják, könnyen elbizonytalanodnak:
  • Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét. (Mt 8,34–35)

Útjelző

A Biblia leírja, hogy amíg Mózes fent volt a Sínai-hegyen, a nép összeadta arany ékszereit, belőle aranyborjút öntött. Felállították a tábor kellős közepén és istenként imádták. „Ez a te istened, Izrael, ez hozott ki téged a szolgaság földjéről!” – kiáltották. Aztán bálványuk megölte őket, amikor az aranyporos vízből ittak (Kiv 32,1–24). Bálványimádás ma is létezik. Ma ritka az olyan bálvány, mint amilyen számtalan volt a pogány vallásokban. De vannak új bálványaink: a tudomány, a kultúra, a szórakozás, a szesz, a szex, a divat, a sport, a pénz, a hatalom, a kényelemszeretet, a világi és egyházi karrierizmus, a személyi kultusz, és ma sem hiányoznak azok, akiknek istenük a hasuk, amint Szent Pál írja…

Végzős kispapjaink


1984. október 1-jén születtem Nagyváradon. Tanulmányaimat a Lucian Blaga Általános és Középiskolában végeztem. Majd egy év hivatástisztázás után, amit a ferenceseknél töltöttem, jelentkeztem az akkori nagyváradi megyéspüspöknél, aki felvett kispapjai közé. Hivatást körülbelül nyolcadikos koromtól kezdtem érezni, mivel sokat ministráltam. Nem nőttem fel katolikus vallásos közegben, édesapám református volt, édesanyám ortodox, engem pedig reformátusnak kereszteltek. Semmi kapcsolatom nem volt a református vallással és semmilyen vallással, de azért ott volt tatám, aki rendszeresen olvasta a Szentírást, és gyerekként, példáján felbuzdulva, én is olvastam a képes Bibliát.

Fiatal vagyok és gondolkodom

Nemcsak kényelmes, hanem egyszerűen megnyugtató tudni azt, hogy létünk véges. A felelősséget és mindazt, amit számunkra jelent a fogalom, nagyon jól érzékelteti József Attila a címben idézett versében. Megfelelő nézőpontja életünknek a halál felőli szemlélet. Ha úgyis eltűnünk egyszer hirtelen, akkor miért érdemes felelősséget vállalni? Persze, „talán” tűnünk el hirtelen.

Pitypang

Volt egyszer három mohó monyó. Ezek a mohó monyók jó barátok voltak, egész nap együtt hancúroztak egy lepedőnyi tisztáson. Mivel igencsak aprócska lények voltak, akkorák csak, mint a körmöd feketéje – na jó, talán mint a körmöd feketéje gyurmázás után –, azt hitték, a lepedőnyi tisztás a világ.

Hírek, hirdetések

Ratzinger-díj

Június 30-án első alkalommal magától a pápától vehetik át a Joseph Ratzinger–XVI. Benedek Vatikáni Alapítvány által létrehozott Ratzinger-díjat a kitüntetettek. Hogy kik ezek, ezt a szentszéki sajtóteremben hozták nyilvánosságra. A díj célja, hogy elősegítse a kereszténység szépségének, értékének és igazságának megismertetését a mai, szükséget szenvedő társadalom és kultúra számára, továbbá hogy a támogassa a teológiai kutatásokat, köztük azon teológusokat, akik Joseph Ratzinger, XVI. Benedek gondolatait követik. A három díjazott: az olasz Manlio Simonetti (85 éves professzor, az ókeresztény irodalom elismert tudósa), a spanyol Olegario González de Cardedal (77 éves spanyol pap, a Salamancai Egyetem szisztematikus teológia docense) és a német Maximilian Heim (50 éves ciszter szerzetes, az ausztriai Heiligenkreuz apátság főapátja, a helyi egyetem fundamentális teológia és dogmatika docense).