Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Pitypang

Bak Sára rajzaA Mennyei Tanoda harmadik emeletén zsibongott az osztályterem. Az angyalnebulók föl-alá röpködve fogócskáztak. Csilingelő nevetésük elnyomta a szünet végét jelző csengő hangját.

Rövidesen nyílt az ajtó, és Gábriel tanár úr suhant be, hóna alatt az osztálynaplóval.

– Micsoda szárnyverdesés, alig látni valamit ebben a tollfelhőben, azonnal szálljon mindenki a helyére! – kiáltotta.

Az angyalkák elhallgattak és padjukba surrantak.

– No, lássuk csak, mi ragadt rátok az elmúlt évben? Ha sikeresen vizsgáztok karácsonyfa-művészetből, mehettek ma este a Földre. Ám amennyiben valaki elégtelent kap, megbukik. Bukott angyalnak pedig nincs mit keresnie a Mennyei Tanodában. A vizsgamunkákat a Földön ellenőrzöm – jelentette ki szigorúan.

Glória a harmadik padban ült. Szárnya reszketett, foga vacogott, ujjaival aranyvarkocsát tekergette. Előtte ülő társai mind jeleskedtek. Nemsokára rá került a sor. Izgalmában hebegett-habogott, összekevert egyet s mást, de végül csak kivágta magát. Gábriel összevonta sűrű szemöldökét.

– Több figyelmet – mondta. Egy angyal sohasem hibázhat. Kifogástalan vizsgamunkát várok el tőled.

Glória vörös arccal, megszeppenve ült vissza padjába.

Az angyaltanoncok hozzákezdtek első önálló munkájukhoz. Festettek, mázoltak, szobrászkodtak, szabtak, varrtak, díszítettek. Gyönyörű karácsonyfák kerültek ki kezük alól. Este hat volt, mire mindenki elkészült. Ekkor Gábriel felsorakoztatta őket, kezükbe adta a térképet, a címlistát. Az angyalsereg fogta a sok karácsonyfát, és szétrebbent.

Glória hat óra három perckor toppant be Kál­mán­káék­hoz. A nagyszobában csend honolt. A felnőttek a konyhában sürgölődtek. Az angyalka éppen letenni készült a pompázatos karácsonyfát, amikor megbotlott a kisszékben és hasra vágódott. A karácsonyfa eldőlt, üvegcserepekkel szórva tele a padlót.

Kálmánka ez idő alatt a gyerekszobában szerelte az autóját. A csörömpölésre abbahagyta a játékot, és átszaladt a nappaliba, ahol megrendítő látvány fogadta. A sarokból szipogás, hüppögés hallatszott.

– Jaj nekem, leszerepeltem, sohasem lesz karácsonyi angyal belőlem. Mindjárt itt lesz Gábriel tanár úr. Milyen osztályzatot kapok? – sírdogálta Glória, aki annyira kétségbeesett kudarcától, hogy elfelejtett elrejtőzni.

– Sose bánkódj – ugrott melléje Kálmánka. – Segítek felállítani a fát, és megragasztjuk a díszeket is. Várj, hozom a ragasztót.

Glória arca felragyogott. Amint megérkezett a ragasztó, hozzáláttak a munkához. Az eltört díszeket összerakták, az összeillesztések vonalaira Glória aranyhajszálait ragasztották. A lyukakba igazgyöngy- és drágakőberakások kerültek az angyal pártájáról. A karácsonyfa nemsokára megújulva tirkellett-tarkállott, csillogott-villogott, színpompázott. Kálmánka és Glória a látványtól örömtáncra perdült.

Amikor Gábriel Arkangyal benézett az ablakon, nem hitt a szemének.

– Ejnye, bolondos angyallányka, táncról nem volt szó. De ami igaz, igaz, ilyen művészi karácsonyfát és ilyen boldog gyereket, mint Kálmánka, még nem láttam – nyugtázta, azzal felütötte az osztálynaplót, és aranytollával beírta Glória neve mellé a kitűnőt.

 

  Szőcs Margit