Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Egy falat a léleknek
  • „Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat.  Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége.” (Lk 2,8–9)
  • Ha a pásztorokat összehasonlítjuk a császárral, akkor nagy kontrasztot látunk. A császár, a világi hatalom és annak birtokosai szemében nem számít az egyes ember, hanem csak a hatalom működését biztosító elvek. Nagy távolság van a „császár” és az egyes ember között. Mi több… ezt a távolságot – amelyet elég gyakran törvénynek, és rendnek nevez – igyekszik fenntartani.
  • Az angyal így szól a pásztorokhoz: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek”
    (Lk 2,10). Nem a félelmet – mint távolságtartó elvet – akarja fenntartani, hanem azt lebontva, annak ellentétét ajándékozza, az igazi öröm Forrását.
  • A császár megalázkodást követel, az angyal viszont ezt mondja: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” (Lk 2,14)
  • Isten dicsősége nem hasonlít az ember alkotta dicsőséghez. Isten dicsősége nem külsődleges, nem látszat, nincs kitéve a mulandóságnak.
  • Isten dicsősége belülről fakad. Minden teremtmény a létével dicsőíti az Istent.
  • Isten dicsősége nem megalázza a gyengébbet, hanem inkább fölemeli és megerősíti őket létezésükben.
  • Az a békesség, amelyről az angyal szól, nem a „pax romana”, ami csak fegyvernyugvást jelent. Isten békéje tehát nem valami törékeny, könnyen kibillenthető egyensúly, hanem szilárd és az örökkévalóságot nyújtja.
  • Isten békéje nem más, mint Jézus Krisztus. Ő a Béke Fejedelme, az örök Atya élő és személyes békessége, aki azért jött, hogy kibékítse a földet az éggel.