Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Végzős kispapjaink

Gyergyószentmiklóson szü­lettem 1988. december 9-én a család harmadik gyermekeként: egy nővérem és egy bátyám van. A nővérem már férjhez ment és három szép gyermeke született. A bátyám kereken egy évvel nagyobb, mint én, és a szüleim úgy neveltek minket, mintha ikrek lettünk volna. Elemi és általános iskolámat szülővárosomban végeztem.

Ebben az időszakban volt az első istenélményem, amikor Isten megszólított. Második osztályos koromban plébániai hittanóra után ott maradtunk hárman a plébánia udvarán játszani. Odajött hozzánk az akkori plébánosom, Hajdó István főesperes, és hívott minket, hogy menjünk ministrálni. Még aznap este elmentem a szentmisére, és akkor szolgáltam először az oltár körül. Ebben a szentmisében éreztem az Istentől jövő hívást, hogy egész életemben ezt kell tennem. Gyerekként nem tudtam, hogy mit jelent ez, mit kezdjek az érzéssel, de a gondolat sokat foglalkoztatott. Ez vezérelt abban, hogy az általános iskola elvégzése után Gyulafehérvárra jöjjek középiskolába.

Sikeres képességvizsga után 2003-ban felvételiztem a Gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceumba. Nagyon nehéz volt számomra ilyen fiatalon elszakadni a családtól és az otthontól távol élni. Ennek ellenére elég hamar sikerült beilleszkednem a bentlakásos életbe. Itt egy új életformát kellett megszoknom, amely önfegyelemre tanított meg. A líceumban eltöltött négy év önállóságra nevelt. Sok hasznos dologra tanítottak és neveltek tanáraim és elöljáróim. Ezen évek alatt megtapasztaltam, hogy az osztályközösség tudja formálni az egyes személyeket, akik hozzá tartoznak. Ezúton köszönöm az osztálytársaknak és barátoknak, hogy igazi csapatként tudtunk együtt dolgozni. Nagy öröm volt számomra, hogy az osztályból több társammal együtt mondtunk igent Isten hívó szavára, és felvételünket kértük a szemináriumba.

2007-ben sikeresen érettségiztem, és az év szeptemberétől kezdtem el tanulmányaimat a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézetben. Az itt eltöltött évek alatt nagyon sokat fejlődtem lelkiekben és szellemiekben egyaránt. Sokat jelentett számomra Isten igéje, ezért előszeretettel foglalkoztam a szentírástudománnyal.

A hét évből hat tanulmányi és ezek közben egy gyakorlati évem volt. Pasztorális évemet Székelykeresztúron kezdtem, és az itt eltöltött félév alatt megtapasztaltam az emberek őszinte nyitottságát, amely számomra meglepő, ugyanakkor jóleső érzés volt. A gyakorlati év második felét Csíkszeredában, a Szent Kereszt Plébánián töltöttem, ahol a különböző csoportok sok élményt nyújtottak számomra. Nagyon sok kedves és segítőkész emberrel találkoztam, akiktől pozitív dolgokat kaptam hivatásom előrehaladásában. Több ember nagyon nyitott volt velem szemben, ami sok mély beszélgetéshez vezetett. Hálás vagyok a plébánosoknak, Kovács Péternek és Darvas-Kozma Józsefnek, hogy szívesen fogadtak, tanácsaikkal segítettek és bátorítottak. Nagyon sok programon részt vehettem ez év alatt, amelyben igazán megtapasztaltam, hogy mi is egy pap feladata. Ezek a munkák és tapasztalatok segítettek abban, hogy Isten hívó szavára véglegesen kimondjam az igent és megerősítsem magamban az elhatározást.

Az életemhez mindig hozzá tartozott a sport. Amikor a szellemiekben elfáradtam vagy nehéz döntés előtt álltam, olyankor mindig jó volt egyet szaladni. A sportolás segített, hogy az értelem felfrissüljön és könnyebben tudjak tovább haladni az úton.

Papi jelmondatomat a zsoltárostól választottam: „Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján…” (Zsolt 23,6). Azért választottam a Szentírás ezen mondatát mottómnak, mert az Isten kegyelme nélkül semmit nem tehetek, és amit elértem eddig, s majd elérek, azt mind az ő jóságából tettem és tehetem. Az életem azon részében, amikor nagyon nehéznek tűnt vagy nem láttam kiutat, akkor Isten mindig megmutatta irgalmas jóságát, de nemcsak a nehéz pillanatban, hanem minden nap megtapasztaltam az Úr kegyelmét.

Mindenekelőtt hálával tartozom a Mindenható Istennek, hogy meghívott engem, hogy munkás legyek az ő szőlőjében. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy vállaltak engem és felneveltek. Köszönöm a testvéreimnek, hogy az évek folyamán mindig mellettem álltak. Ugyanakkor köszönöm Portik-Hegyi Kelemen, Bartos Károly és Keresztes Zoltán plébánosaimnak, hogy a teológián eltöltött éveim alatt támogattak, bátorítottak és mindig segítségemre voltak. Köszönöm azoknak a papoknak, akiket megismerhettem, hogy kialakítottak egy pozitív papi képet bennem, amelyre szüksége van a mai világnak, és ezt szeretném én is követni. Ugyanakkor köszönettel tartozom tanáraimnak és elöljáróimnak, akik pozitív iránymutatással neveltek. Köszönöm mindazoknak a személyeknek és alkalmazottaknak, akik értem fáradoztak. Külön meg szeretném köszönni az évfolyamtársaimnak, hogy minden helyzetben együtt tudtunk gondolkodni és dolgozni. Ezúton pedig, a Vasárnap hasábjain meg szeretném köszönni azoknak a személyeknek, akik segítettek az évek folyamán, akik értem, a hivatásomért imádkoztak és imádkoznak, a jó Isten áldja meg önöket és segítse minden helyzetben!