Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

„Isten majd gondoskodik arról, amire szükségünk lesz”Loyolai Szent Ignác e gondolatával búcsúzott idén a csík­szeredai Segítő Mária Gimnázium három végzős osztályából 88 diák. Az intézmény tanárai és belső életének szervezői arra törekedtek, hogy az életbe induló diákok számára az iskolától való búcsúzás pillanata arra emlékeztesse őket, hogy az életük felelősségét immár maguk hordozhatják és kell hogy hordozzák, krisztusi ember módjára.

Nemcsak a ballagásra készült jelképes, csíki szőttes batyu, hanem a kiváló tanulmányi és versenyeredményekért, valamint a közösségszolgálatért a május 31-ei ünnepségen kiosztott 33 jutalom is mutatta, hogy tudással, erényekkel jól feltarisznyált évfolyam búcsúzott. (Díjakat ajánlott fel az Amerikai Kossuth Klub Kulturális Egyesület, Magyarország Főkonzulátusa, Hargita Megye Tanácsa, Hargita Megye Tanfelügyelősége, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, valamint szakmai és sportegyesületek.) Íme – Tamás Levente iskolaigazgató felsorolásában – néhány esemény és eredmény, amelyért a gimnázium végzős évfolyama és nevelőik hálásak: „Az anyanyelvművelésben jeleskedők már X. osztályosként visszajáró vendégnek számítottak az országos versenyen. Azon is együtt töprengtünk, hogy a fizika és kémia tantárgyverseny győzteseként milyen érzés lehet azon morfondírozni, jó-e vagy rossz, hogy egyszerre van a két olimpia országos szakasza. Csodálkozva néztük, hogy volt olyan diák is, aki a spirituális atya arcmozdulatából értette, hogy a szentlecke felolvasásra vár. […] A vetített képes beszámolókon kicsit mindannyian fent érezhettük magunkat a Mont Blanc tetején, és ott lehettünk a Fölszállott a páva döntőjében, Budapesten. Büszkén ölthettük és ölthetjük majd magunkra az évfolyamon született és eredeti formatervezésű „halas iskolapólót’’. Meglepődtünk, amikor kiszámoltuk, hogy néhányan a végzősök közül a 13 éve megáldott kollégium épületét nyolc éve lakják.”

Bőjte Csongor évfolyamelső végzős diák pedig így vallott az iskoláról: „Itt voltunk a legjobb helyen. Miért? Mit tudott többet biztosítani ez az iskola a jövőt illetően, mint más iskolák? A kérdésre a választ nem ma, nem is holnap kell megadnunk, ezt megtapasztalni kell. De tudjuk, hogy megadta a legfontosabbat: embernek nevelt! Olyan tarisznyát akasztott nyakunkba, amelyet megtöltött a hit, a tudomány, az erkölcs kincseivel. A négy év alatt olyan embereket faragott belőlünk, akik most reményteljesen indulunk az útra. Embernek nevelt, felkészített és figyelmünket – a spiri atya szavaival élve – »a Nagy Láncszemre« irányította, akibe kapcsolódva biztosan fogjuk venni az akadályokat! Igen! Itt voltunk a legjobb a helyen! Itt, Segítő Mária anyai oltalma alatt, segítőmáriás diákként, és továbbra is segítőmáriás diákként megyünk tovább, és emberhez méltóan álljuk a sarat.”

Tamás József püspöknek a ballagási ünnepségen elmondott szavai a búcsúzó diákokra és az iskolában maradó közösségre egyaránt érvényesek: „Nem befejezés, nem célba érés ez a nap, hanem megszusszanás kis pihenő talán, és aztán az élet indul tovább, hogy azt a küzdelmet, azt a harcot, amelyet meg kell vívni, meg tudjátok vívni”.

 

 

  Összeállította Csíki Emese aligazgató