Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Amikor zarándokolni készülök, akkor igyekszem kitisztítani a szívem-lelkem, mert szeretnék úgy felkészülni mindenre, mintha ez lenne az utolsó. Soha nem lehet tudni, kinek mit hoz a sors, az élet. Most is nagy sürgés-forgással készültünk családommal a zarándoklatra.

Az út nehézségeivel mindig számolni kell, de ez a legkevesebb, sőt ez egyenesen velejárója minden útnak. Ha túl könnyű lenne, akkor nem élveznénk annyira. Amikor megérkeztünk, Csíkszeredában álltunk meg, onnan gyalogoltunk be a birodalomba. Birodalom, mert ez egy külön ország. Egy hely, ahol mindenki lakik, akinek a szíve oda húzza. Itt is, ott is mézeskalácsok, kürtősök és mindenféle vásárfia. Ez is kell a búcsúhoz. Emlékszem, mekkora örömmel vártam minden évben a sok élmény után, hogy megkaphassam az az évi ajándékot. Vagy amikor a testvéremnek kellett választanom, mert ő betegség miatt otthon maradt. Mekkora örömmel vette át a madárlátta tésztát és kismacit.

Csíksomlyó mindig egy olyan hely, ahol más fizikai törvények uralkodnak. Főleg kint, a nyeregben… Az idő nem úgy halad, mint máskor, a fáradtság nem érződik annyira, mint otthon. Ott az ember új emberré lesz. Megittasodik a sok ember láttán, amikor csak belegondol, hogy ez itt mind olyan ember, aki a népem, és akinek a szíve úgy dobog, mint az enyém, mert a történelmünk ugyanaz. Egyek vagyunk, emberek és szellemi lények egyben. Ezért tudunk szeretni és zsémbelni is ugyanabban a percben.

Oláh Dénes, maros-küküllői főesperes beszélt hozzánk, mint pásztor, aki ellátja a juhait. Azzal kezdte gondolatait, hogy mindenkinek van édesanyja, de mindenkinek kétszeresen is van, mert a boldogságos Szűzanya mindenki édesanyja. Hazajött mindenki, mert itt van az a hely, ahol együtt imádkozunk. Azt mondják rólunk, hogy mi vagyunk a pesszimista nép, de készülhetünk arra, hogy próbáljunk meg mi lenni az imádkozó nép. Szent Ágoston szavaival élt, aki arra figyelmeztette híveit, hogy vigyázzanak: a szentostyára figyeljenek, mert annak minden morzsája a teljes Krisztust adja, ugyanígy a szívünk minden részét áthatja, és a Szentírás minden szava is őt közvetíti. Minden kis részére nagy figyelmet kell szentelni. A boldogság titka abban rejlik, hogy milyen Istennel és az ő szavával való kapcsolatunk. Kicsit megnézhetjük a Szűzanya életét, mert ő minden szót valósággá váltotta. Mi is ezt kell tegyük: Jézus minden szavát valósággá kell váltsuk. Jézus édesanyja erőt önt belénk akkor is, amikor mi nem vesszük észre, imádkozik értünk, mint az anya, aki beteg gyermeke ágyánál virraszt. Isten szavát hallgatni kell, hogy bennünk legyen, szavunkká váljon, hogy minden tettünket átitassa. Szeressünk, mint az apostolok, hogy ránk is ujjal mutassanak, lám, hogy szeretik egymást. Mindenki azért kapta a képességeit, hogy gyarapítsa a közösséget. Nem egoistaként kell élni. Az egyén erős, de az összetartó közösség még inkább. A pápa szavaival élt, mikor azt mondta, hogy ne hagyjuk elveszni a közösségeinket. Azért jó közösségben lenni, mert az megtart, erőt ad, továbbsegít. Ne engedjünk az eltipró, morzsoló erőknek, hogy egyforma egyéneket faragjanak belőlünk, legyünk egyének, de közösségben. Magyarként kell katolikusnak lenni és katolikusként magyarnak, mondta kedves szónokunk. Ezt a kettőt nem lehet sem szétszedni, sem elhagyni. Mi egyszerre vagyunk katolikusok és magyarok. Ezt a családokban és a közösségekben, valamint szívünkben tovább kell vinni és adni. Vigyázzunk egymásra, ne tiporjuk szét lelkeinket.

Hazafelé, elbúcsúzva a meghitt hangulattól, az otthont nyújtó nyeregtől, de nem elhagyva, mindig magunkkal víve a fű illatát, a sokaság hangját és az idei feladatunkat, azt, hogy vigyünk életet mindenüvé. Tettekkel tenni és nem szavakkal élni. Vigyázzunk egymásra, vigyázzunk mindarra, amit ajándékba kaptunk szeretett Atyánktól. A türelem lelke, az erő lelke és a szeretet kísérjen mindig utunkon, egy évig, amíg majd újra visszatérünk, mint megfáradt szeretet katonái. Egyek vagyunk Krisztusban, tartsunk össze magyarokként.