Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

A ballagás mint esemény nem rendelkezik sok-sok évszázados múlttal. A 19. században alakult ki Selmecbányán, ahol egy iskola tanulói a Ballag már a véndiák kezdetű énekkel búcsúztak tanáraiktól, iskoláiktól. Ez a gesztus hamar általánossá vált, és az évek múlásával újabb és újabb hagyományok, szokások jelentek meg a ballagással kapcsolatban.

„Úgy gondolom, hogy a mi ballagási ünnepünk mindenik közül a legegyedibb, legszebb, legtartalmasabb. Legyünk büszkék erre!” – Ezzel a gondolattal kezdte búcsúztató beszédét az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum Igazgatója, Bálint Gergely.

 

Iskolánk ballagási ünnepét valóban nem a megszokott, hanem rendkívüli kategóriába sorolom. Mi teszi/tette idén is rendkívülivé?

Kora reggel az udvaron a népviseletbe öltözött ballagók mellett lovak, szekerek és hintók sorakoztak fel. A végzős diákok lóháton végigvonultak a falun, őket követték a hintók a meghívott vendégekkel és a végzős osztályfőnökökkel, majd a szekerek sora következett a kisebb osztályok tanulóival. Ez volt a lovasfelvonulás, melyet izgalommal vártak a résztvevők, és kíváncsi tekintetek kísérték végig az úton. A felvonulás során a diákok gyimesi népdalokat énekeltek, majd a Rétyi Fúvószenekar indulókat játszott.

Gondviselésszerűnek érezte mindenki, hogy a lovaglás ideje alatt inkább kisütni látszott a nap, nem kellett aggódni, hogy az eső esetleg kárt tehet a szép népviseletekben.

A ballagási ünnepünk csúcsa a hálaadó szentmise volt. Ezen részt vettek a környező falvak lelkipásztorai is. A főcelebráns iskolánk egykori diákja, Ambrus István Ábelvolt. Prédikációjában refrénként hangsúlyozta: A mennyei Atya szeret titeket! Kiemelte a hit fontosságát, buzdítva a végzősöket, hogy merjenek nagy dolgokban hinni, és kérjék azt, mert Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok. (Mt 21,22)

A szentmise után következett maga a ballagás. A ballagó diákok átöltöztek, majd a Gaudeamus igitur éneklése közben elköszöntek a kisebb évfolyamoktól, akik bottal, csángós tarisznyával ajándékozták meg a végzősöket, sok sikert kívánva nekik. Búcsúztak és búcsúztatták őket. Sokak szemében könnyek jelentek meg, mert a búcsú fájdalmas – egyesek négy évig voltak iskolánk növendékei, mások nyolc évig.

Különböző búcsúztató beszédek következtek, majd oklevelek, díjak átadására került sor az arra érdemes végzős diákok számára. Okleveleket kaptak a Hargita Megyei Tanács, a Hargita Megyei Tanfelügyelőség, a Polgármesteri Hivatal részéről, kiemelt helyen szerepelt a Bajtai Erzsébet Emlékdíj, melyet az OTP Bank bukaresti vezérigazgatója hozott létre Erzsébet asszony iránti tisztelete jeléül.

A beszédek és az oklevelek átadása után a végzősök saját kezűleg szögezték fel névtábláikat az iskola zászlórúdjára, ezzel fejezve ki, hogy ők mindig iskolánkhoz fognak tartozni. A névtáblák minden évben a tiszakécskei testvértelepülés ajándékai.

Az eseménysorozat fő szervezője, mindannyiunk pap bácsija, Berszán Lajos iskolaalapító volt, aki jelenleg iskolánk lelkivezetője; a gyönyörű ünnepségnek pedig a Magyar Miniszterelnöki Hivatal hozzájárulásával épülő új tornaterem adott otthont.

Teréz anya szavaival búcsúzunk tőletek, kedves diákjaink: Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.