Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

...avagy a helyes viselkedés... 

Az ószövetségi választott népnek megvolt az a kiváltsága (vagy netán hátránya), hogy a „sivatagban” vándorolva élt, aztán pedig a Választott földön, a ma keresztény emberének ez a sivatag csak akkor adódik meg, ha különösen törekszik rá, s kivonul a társadalomból. A rendkívüli sokféle élethelyzet határozza meg a ma emberének a mindennapjait.
S ez különösképpen is megmutatkozik akkor, amikor a gyenge felé fordul valaki, mert ez szemben áll a ma olyannyira hangoztatott siker alapelvével, vagy pedig amikor a házastársi hűség áll szemben a trenddel. Megmutatkozik az „új” ember iránti odafigyeléskor is, mert aki „úgy szereti a jövevényt, mint önmagát” (Lev 19,34), annak gyorsan szemére vetik, hogy nem elég patrióta, s nem szolidáris saját nemzetével. S minden bizonnyal folytatható a sor. Mindezek azt a helyzetet szülik, hogy a keresztény hajlamos visszahúzódni a saját kis köreibe, jó katolikusként környezetéhez szabja magát.

 

Akkor mégis hol van az arany középút? Péter apostol írja: „éljetek szép életet a pogányok között, hogy lássák jótetteiteket, és látogatása napján majd magasztaljátok az Istent, épp amiért most gonosztevőnek rágalmaznak benneteket” (Pét 2,12). Ezt ma így mondanám: keresztény feladat arra törekedni, hogy a ma embere ne megalkuvó legyen, hanem jó benyomást keltsen még azokban is, akik esetleg torzítják a szándékot. Nem az a „helyes viselkedés”, ha a keresztény mindig mindenben azt keresi, hogy tessék Istennek, de még azelőtt az embereknek. Helyesebb talán, ha annyira jól végezzük mindennapi teendőinket, hogy az első dolog, amin a környezetünk szeme megakad, az nem az, hogy keresztények vagyunk, hanem örömöt adóak tetteink.

Még Szent Pál apostol sem akart sem kevesebbet, sem többet, mint ahogy maga vallja: „mindenben mindenkinek a kedvében járni”
(1Kor 10,33).

A jézusi tanítás pedig így hangzik: „boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa”. (Mt 5,10) Mindez viszont nem ürügy a közömbösségre, hisz a következő szentírási sorok így szólnak: „ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16)

 

 

 L. László