Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Kitekintő

Az interjú június 5-én készült, amikor a milánói bíborost a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem díszdoktorává avatták. 

Bíboros úr! Engedjen meg egy, az előadása témájától eltérő, de Milánóval kapcsolatos kérdést. Egyik hajdani elődje, Ambrosius, akit mint köztudott, a nép egyhangúan választott Milánó püspökévé, keményen szembeszegült a tömeggyilkos Theodozius császárral, s a leghatározottabban kijelentette: „A császárnak az egyházban, nem pedig az egyház fölött van a helye”. Ma már nincs olyan helyzetben az egyház egyetlen püspöke sem, hogy ilyen merész és ugyanakkor magabiztos kijelentést tehessen. Kérdésem: a mindenkori politikai hatalom és az egyház között feszülő valamely vitás ügy estében Ön hogyan fogalmazná kissé diplomatikusabban Ambrosius kijelentését?

Úgy gondolom, nekünk, keresztényeknek, de nemcsak nekünk, figyelembe kell vennünk, hogy a modern kortól kezdve a társadalom bizonyos átalakuláson ment át, amely felerősödött a posztmodern korban. Egy plurális társadalomba léptünk be, amelyben olyan egyéni és testületi alanyok léteznek, akiknek az életről alkotott víziója radikálisan különbözik. Úgy gondolom, mindenikük feladata a gyakorlatban, de főként az elméletben felkínálni saját vízióját az életről, azokról a szellemi és anyagi javakról, amelyek az ember mindennapi létének részét képzik. Vegyünk nagyon aktuális példákat. Ilyen a nemi különbség, a férfi és nő viszonyának kérdése, a házasság és a család kérdése, az élet kezdetének, illetve az élet végének a kérdése, a társadalmi igazságosság, az együttműködés a teremtett világról való gondoskodásban. Mind olyan témák, amelyekkel kapcsolatban kötelességünk konfrontálódni, és amelyekről gyakran eltér a felfogásunk. Mivel eltérő elképzeléseink dacára együtt kell élnünk, az a tény, hogy együtt élünk, olyan társadalmi érték, amelyet a politikai vezetőknek választaniuk kell mint politikai értéket. A gyakorlatban, amint azt már Maritain mondta 1947-ben, a Nemzetek Szövetsége (Népszövetség) megalakítása alkalmával, a gyakorlatban, egy konfrontációban, a saját vízió bemutatása során az eltérő álláspontoknak, amelyeket a különböző alanyok vallanak, meg kell ütközniük, hogy ezáltal eljuthassunk a lehető legszélesebb körű kölcsönös elismeréshez, amely segít abban, hogy jó életet éljünk, és jó kormányzatunk legyen. Ebben a kontextusban feltétlenül szükséges, hogy a vallások nyilvános alanyisággal rendelkezzenek, amelyet a keresztényeknek nem kell kikövetelniük, és amelyet a politikai hatalom nem korlátozhat, és nem fojthat el. Ehhez szükséges az állam felekezetmentességének az eszméje, amely nem semlegesíti (nem iktatja ki) a vallásokat, hanem amely megengedi a vallásoknak és az élet valamennyi víziójának, hogy kifejezzék magukat, konfrontálódjanak, és közösen részesedjenek az élet szellemi és anyagi javaiban.