Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

A nagybányai Szent Erzsébet-plébániatemplom homlokzatát három új falikép díszíti: Boldog II. János Pál pápa, Boldog Scheffler János vértanú püspök és boldog emlékű Márton Áron, Erdély nagy püspökének egész alakos ábrázolása. Önkéntelenül is megállásra késztetik az arra járót, hisz oly személyiségekről van szó, akik a közelmúlt történelmében meghatározó szerepet játszottak, akik a katolikus egyház megújulását, a kommunista terror elleni önfeláldozó küzdelmét fémjelzik.

Heinrich Ferenc plébános, tiszteletbeli kanonok 1974 óta szolgálja a II. Géza király uralkodása idején létrejött közösség mai utódainak lelki gondozását. E négy évtized a ma álló templom építését is magába foglalja. Indokolt tehát, hogy első kérdésünk is ehhez kötődjék.

Templom épült az ateista diktatúra korában? Miként sikerült erre engedélyt kapni?

A mai templomot 1976-ban építettük, Kishegyi Ferenc építész tervei alapján. Néhai Sipos Ferenc szatmári ordinárius szentelte és áldotta meg 1977-ben. Miként volt ez lehetséges az ateista diktatúra sötét esztendeiben? Ennek története a messzi múltba vezetett vissza. A Rozsály lábánál, a Fernezely patak völgyében – a Szatmári Egyházmegye Jubileumi Sematizmusa szerint – már a 14. században plébániai közösség létezett. Egri Lajos plébános helytörténeti monográfiája – Fernezely története (1864) – utal arra, hogy 1347-ben s az azt követő időkben az anyaegyházból, Nagybányáról látták el. A reformáció térhódításakor az itt élő szászoknak kőtemplomuk volt. Az ellenreformáció korában újra megalakult római katolikus közösség kápolnát épített. Az első plébános, Grünwald Lőrinc 1790-ben lépett a helybeli plébániai közösség szolgálatába. A hívek számának gyarapodása a múlt század elején szükségessé tette, hogy új, tágas templomot építsenek. Az 1905-ben elkészült és Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt templom azonban csak hetven évig szolgálhatta a közösséget. A kohómű bővülése során az ipari létesítmény területén levő templomot – politikai döntés nyomán – felrobbantották.

Azzal egy időben adtak engedélyt a ma álló szent hajlék építésére. Stílusa a mai kor jegyeit viseli magán. A szakrális tér kialakításában a II. vatikáni zsinat határozatai érvényesültek. A templomból áthozott stációs képek, szobrok, padok emlékeztetnek elődeink lelki igényére, kötődésére. A templom belső festését – a Szent Erzsébet-kép és tizenkét freskó – az aradi Miltaller testvérek végezték. A homlokzati fal kiképzésekor a kezdetektől arra gondoltunk, hogy azon a későbbiekben faliképek hirdessék a hívek lelki kötődését egyházunk szent életű, napjainkban is erkölcsi példamutatást sugárzó személyiségeihez.

A homlokzatra három falkép került: Boldog II. János Pál pápa, Boldog Scheffler János püspök és Márton Áron, Erdély áldott emlékű püspökének egész alakos képe. Milyen üzeneteket hordoznak ők a mai hívő számára?

Árpád-házi Szent Erzsébet, a templom védőszentje a középkori királylány áldozatkészségét, a szegények fölkarolását példázta örök értékként a világ számára. A homlokzati mélyedések faliképeinek a megfestésére borsabányai ministránsomat, a marosvásárhelyi művészeti iskolában végzett Siszer Imrét kértem fel. Eddigi munkái – a borsabányai templomot ékesítő faragványai, a templom kertjében álló Szent Ferenc-szobra, a város főterén emelt Mária-szobra – jelentettek számomra garanciát arra, hogy e felkérésnek sikeresen eleget tud tenni. A falfestmények létrejöttét a Timis család önzetlen adománya tette lehetővé. A három egyházi méltóságot ábrázoló falfestmények azt sugallják, hogy az egyháznak ma is szüksége van a hit iránt elkötelezett, azért áldozatot hősökre. Isten ma is gondoskodik arról, hogy sorainkból szent életű eszményképek, tanítók, pásztorok szülessenek. E három kiváló személyiség kortársunk volt, életszentségük előttünk bontakozott ki, nyert egyházi elismerést. II. János Pál pápa elévülhetetlen szerepet vállalt a kommunizmus megdöntésében. Scheffler János püspök életével fizetett az egyház iránti megingathatatlan hűségéért. Márton Áron – szentelő püspököm – a súlyos börtönévek ellenére sem tört meg, négy évtizeden át vívott szakadatlan küzdelmet az ateista, egyházüldöző hatalommal, érdemeire, életszentségére hivatkozva imádkozunk boldoggá avatásáért. Mit üzennek ők nekünk? Egyházhűségre, kitartásra, imára buzdítanak, azt sugallják, hogy mi se lankadjunk, ne erőtlenedjünk hitünkben, semmilyen külső hatásra se távolodjunk el Istenünktől, egyházunktól. Rendkívül nagy szükségünk van erre a tanításra, az ő személyiségükből felénk áradó erőre. Hisz bár a kommunizmus falai leomlottak, az istentagadás szelleme tovább él, annál is eredményesebben rombolja, bomlasztja erkölcsi értékeinket, gyengíti hagyományaikat, kötődéseinket, ragaszkodásunkat eleink közösségi értékeihez. Tőlük megtanulhatjuk azt, hogy Isten irgalmassága, gondviselése ma és a jövőben is erőt adhat a megmaradáshoz.


A faliképek a templom díszei lettek. Általuk a 13. századi szent királylány és korunk szent életű egyházfőinek életáldozata századokat ível át, együtt személyesítik meg azokat az eszményeket, amelyek örök érvénnyel bírnak, hitéletünk szilárd alapjait közvetítik a jelen s a jövő nemzedékei számára. Azt mondhatjuk, hogy túlélésünk zálogát jelentik.