Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Telve hittel és Szentlélekkel (ApCsel 11,24) volt a mottója az idei Egyházmegyei Ifjúsági Találkozónak, amit a váradi püspökség immár negyedik alkalommal szervezett meg június 8-án Nagyváradon. A rendezvényre az egyházmegye plébániáinak csoportjait hívták, illetve azokat a fiatalokat, akik nyitottak a hitbeli megerősödésre, a közös tanúságtételre. Erre a hívásra válaszolva közel hatszáz fiatal résztvevő érkezett.

A találkozó programja a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban kezdődött. Lelkes, mosolygós fiatalok gyülekeztek. Rég nem látott ismerősök üdvözölték egymást. A nap folyamán egy-egy erény (például szeretet, türelem, figyelem, pontosság) gyakorlására figyeltek jobban oda, az udvaron felállított erénykereket megpörgetve választották ki a „feladatot”. A sportteremben a Kontraszt Együttes segített szívet-lelket az Úrra hangolni, a későbbiekben is szolgálatukkal tették szebbé a közös ünneplést.

Ferenc pápától megkérdezték, hogyan lehet ma hatékonyan hirdetni az evangéliumot. A pápa ezt válaszolta: Csak három szót mondok. Az első: Jézus. Ki a legfontosabb? Jézus. Ha szervezetekkel és más, egyébként szép dolgokkal megyünk előre, de Jézus nélkül, akkor ez nem működik. A második szó az ima. Szemléljük Isten arcát, de érezzük, hogy ő szemlél minket. A harmadik pedig a tanúságtétel.

A résztvevők is hitükről tettek tanúságot, ezért 10 órakor körmenetben imádkozva, énekelve indultak az egyházmegye központi szentélyéhez, a székesegyházhoz, ahol a szentmiseáldozatot Böcskei László megyéspüspök celebrált az egyházmegye különböző pontjairól érkezett papokkal közösen. A püspök három kulcsfogalmat vésett a fiatalok szívébe: kaland, töltekezés és öröm. A főpásztor néhány kérdést is megfogalmazott, amelyekre a választ a kiscsoportos beszélgetések alkalmával keresték a résztvevők. Van-e üresség az életemben? Hogyan szoktam töltekezni? Tudok-e mások töltekezésének forrása lenni? Ismerem-e a Hiszekegyet, át szoktam-e gondolni, mit imádkozom?

Kéréseiket szimbólumok kíséretében vitték az Úr elé: a csónak és az evezők az egyházat jelképezték, a horgony a reményt, a viharlámpa Isten igéjét, amely megtanít arra, hogy mások szolgálatában igazi bajnokok legyünk, a háló a közösségeket, hisz az a küldetésünk, hogy szeretetünkkel behálózzuk az egész világot, a kenyér és a hal Urunk gondoskodó jóságát jelentették, amely arra hív, hogy soha ne menjünk el részvét nélkül a rászorulók mellett. Az ünnepi liturgia és a közös ebéd után a résztvevők kiscsoportos beszélgetéseken osztották meg egymással gondolataikat, és kreativitásukat kiaknázva, egymást gazdagítva a mottóhoz kapcsolódó plakátot készíthettek, amelyeket aztán kiállítottak.

A délutáni program a kikapcsolódás jegyében telt: kulturális program várta a fiatalokat a püspöki palota kertjében, ahol a plébániák fiataljainak színdarabjai, illetve a szlovák és a magyar néptáncok szórakoztatták a jelenlevőket. Ezután a püspök a viszontlátás reményében búcsúzott a fiataloktól, akik Isten gondviselő szeretetéért hálát adva távoztak.