Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Hat barátommal a 2013. május 27. és június 8. közti időszakban második biciklis zarándoklatunkra indultunk a Mária-úton. Jóságos Istenünk segítségével és a Szűzanya oltalma alatt tizenhárom napon át a jó Istenre „átváltva” gurult az életünk. Zarándoklatunk kiindulópontja Csíksomlyó volt. Szováta–Szamosújvár–Zilah–Máriapócs–Ináncs–Eperjes–Poprád–Nowy Targ–Krakkó közötti útszakaszon érkeztünk a Fekete Madonnához – Czestochowaba.

Örömmel mentem, és békével jöttem!

Mindig is szerettem és szeretek útra kelni. Ez a zarándoklat mégis olyan más volt. Úgy indultunk útnak, hogy a Boldogságos Szent Szűz által közelebb kerüljünk szent fiához. Mi megtettük az utat. A többit a jó Isten intézte. Égi édesanyánk pártfogását, szeretetét megtapasztaltuk. Velünk gurult.

2012-ben volt első nagyobb távú zarándoklatunk Csíksomlyóról Mariazellbe. A végén fogalmazódott meg bennem, hogy jó volna utunkat Szűz Mária útjába bekapcsolni. Az idén már nagyobb lelkesedéssel/előkészülettel indultunk Csíksomlyóról Czestochowa felé.

Elmondhatjuk zarándok testvéreimmel, hogy többet és jobbat kaptunk, mint amit megérdemeltünk volna. A tized rózsafüzérek imádkozásai, a napi szentmisék, elmélkedések, a nap végi közös beszélgetések egyre inkább erősítettek abban, hogy érdemes fizikai fáradtság árán is Máriával útra kelni, hogy közelebb kerüljünk Istenünkhöz.

Zarándokokként érkeztünk nap mint nap közelebb a Fekete Madonnához. Június 6-án este az esti imádságra érkeztünk a kegyhelyre, ahol nagy szeretettel és örömmel fogadtak bennünket. Nagy meglepetésünkre a lengyel néppel és zarándokok sokaságával köszöntöttük égi édesanyánkat.

A világhírű czestochowai Jasna Góra, Fényes Hegy-kolostor legfőbb elöljárója, a perjel atya köszöntött minket.

Távozásunkkor külön megköszönte a zarándoklatunkat és azt, hogy Csíksomlyóról indultunk. Igen, útnak indultunk, hogy megérkezzünk. Megtörtént. Hazaértünk. Még sincs vége. Folytatódik… A pálos rendi szerzetesek zarándokszerető vendégfogadtatásuk növelte élményeink halmazát.

 

Így élték meg zarándoktársaim:

Nagy izgalommal vártam az újabb zarándoklatot, és nem is csalódtam benne. Néha ki kell szakadnunk a megszokott kerékvágásból, a mókuskerékből ahhoz, hogy ne csak a mindennapi gondjainkat lássuk, mert a gondok mellett hajlamosak vagyunk megfeledkezni Istenről. Útra kell kelnünk, hogy próbáljunk a „jó út” fele haladni. Útra kell kelnünk, hogy próbáljunk magunkba tekinteni és orvosolni azokat a problémákat, amelyek – Bonaventura testvér szavaival élve – távol tartanak bennünket a mi szerető Istenünktől. És nem utolsósorban útra kell kelnünk azért, hogy megtapasztaljuk a saját fizikai korlátainkat. (Borsos Mónika, Sepsiszentgyörgy)

 

Azért mentem erre a biciklis zarándoklatra, mert szerettem volna szabadidőmet valami mással eltölteni. Lemondani a kényelemről, a számítógépről egy fontosabb cél érdekében; azért, hogy vallásomat gyakoroljam, és a hitben megerősödjek. Nagyon jól telt ez a zarándoklat, talán mert ez volt az első. Különösen is tetszett, amikor az autós forgalomtól távol, csendesebb, eldugottabb úton tekertünk, hallgatva a fák susogását, a madarak énekeit, és végül, de nem utolsósorban befele fordulva imádkozni. Mert Isten csendben jelenik meg szótlanul. Az út menti keresztek, a közös imák, az útba eső kápolnák, a települések templomai és a szentmisén való részvétel – mind egy lelki felkészülést adott az úti célnak az eléréséhez. (András László, Csíkvacsárcsi)

 


Meggyőződésem, hogy ha egy sima kerékpártúra lett volna ez, és nem egy zarándoklat, nem biztos, hogy sikerült volna teljesíteni. Kellettek a megállások, az útszéli imák, az, hogy valaki törődjön a lelkünkkel. Kellett a vendéglátóink szeretete és biztatása. Kellet az, hogy a zarándoklat szellemiségét és méltóságát magunkba zárjuk. És még egy dolog, ami soha sem fogok elfelejteni, a Szűzanya-kápolnában tartott szentmise utáni örömöt, ami Boni arcáról sugárzott. Különös mosoly volt ez, nagyon jó volt látni. (Bács Mihály, Sepsiszentgyörgy)