Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXVI. évfolyam 24. szám, 2016. június 12.

Színházi beszédmódokról tartott előadáson hallottam egy érdekes elemzést arról, hogyan változott a színjátékról alkotott felfogás, illetve hogyan változott a nézők elvárása a színházzal kapcsolatban. Az előadó nem értékelni akarta, rangsorolni sem, csak számba venni, milyen változások történtek 1989 óta e téren az erdélyi magyar társadalomban, közvéleményben. Megállapította, hogy ’89 előtt egy egészen más típusú elképzelés élt mind a színházkészítőkben, mind a közösségben: ennek egyik csúcsa a kolozsvári Sütő-trilógia, amely klasszikus, szövegközpontú, kiszólásokkal tarkított, felemelő előadásokat produkált. Aztán jött a rendezőközpontú színház, ahol egy-egy „nagy” gondolatai elevenedtek meg, minden és mindenki e koncepció kiteljesítésének eszközéül szolgált. Ez a színház, bár kiemelkedő előadásokat produkált, mint modell kezd kikopni, mert túlságosan emlékeztet az elmúlt rendszer diktatúráira: nem szeretik a nézők sem, akiket gyakran kizár, lenéz, műveletlennek bélyegez ez a megközelítés, és nem szeretik az alkotó folyamatban résztvevők sem, például a színészek, akik csak végrehajtókká alacsonyulnak. Végül egyre inkább teret nyerni látszik egyfajta közösségi színházcsinálás, ahol akár a szövegalkotásba is bekapcsolják a nézőt, egyik színjátéktípus kifejezetten a közönség történeteit viszi színre, és a játékmesterek, de a technikai személyzet is egyenrangúan vesz részt egy-egy előadás megalkotásában.

Panoráma

A házasságkötésben egy férfi és egy nő mond „igen”-t egymásra a maguk törékenységével, de a fejlődni és a tökéletesedni akarás tudatában. A házasélet egymás felfedezésének izgalmas öröme, meglepetések sorozata, a dinamikus önátadás szeretete.

A házastársi öröm megőrzésének titkaiba vezette be Bíró László püspök a családokat, ő volt az idei Egyházmegyei Családok Találkozójánakvendégelőadója Nagyváradon május 28-án. AzÁllandóság az ideiglenességbenmottó alattszervezett találkozóra érkezett az a száz család, akik nem pusztán „egymás mellett” akarnak élni a házasságban, hanem „egymással” örülni az együtt töltött évek minden pillanatának a házastársi szeretetben.

A gyermekekkel való foglalkozást a Szent László óvoda munkatársai vállalták nagylelkűen, nekik segítettek a nagyobb korosztály foglalkoztatásában a Háló egyesület önkéntesei, valamint a Várlak Egyházmegyei Ifjúsági Központ fiataljai. A családokat és a vendégeket a püspöki palota dísztermében Böcskei László megyéspüspök köszöntötte, kifejezve örömét az iránt, hogy visszatérő arcokat lát, de ugyanakkor új érdeklődőkkel is találkozhat, akik most kapcsolódnak be az évente egyszer szervezett egyházmegye szintű családtalálkozóba. A főpásztor megköszönte Bíró püspöknek, hogy eljött megosztani a nagyváradi egyházmegye családjaival és papjaival sok éves pasztorációs tapasztalatát. Kovács F. Zsolt irodaigazgató, az egyházmegyei családpasztoráció megbízott felelőse mutatta be a vendéget, ő kérte meg, hogy tartsa meg előadását.

Panoráma

Különleges jelentőségű volt a nagytemplom idei búcsúja Ditróban, Jézus Szent Szíve ünnepén: ismét lett nagyharangja a százhárom éves kéttornyú templomnak, amelynek összes harangját rekvirálták 1917-ben. Azóta hármat öntöttek újra, a nagyharang az idei búcsúra készült el.

Ebből az alkalomból látogatta meg az egyházközséget június 3-án Jakubinyi György érsek, aki a szentmise előtt megáldotta az új harangot, amely köztudomásúan Székelyföld legnagyobbika. A főpásztor ünnepi szentbeszédé­ben három kérdést világított meg: Mi a búcsú? Miért tiszteljük Jézus szívét? Mi a szerepe a harangnak egy egyházközség életében? Figyelmeztette a ditróiakat arra, hogy a hamarosan megszólaló nagyharang templomba hívó szavát mindig meghallják és járjanak a szentmisére, ápolják az ősök hagyományát, éljék a hitet! A főpásztor ugyanakkor köszönetet mondott a különböző főegyházmegyei gyűjtésekhez való hozzájárulásért is és azért is, hogy Ditró adta a legtöbb papot a főegyházmegyének. Buzdította a helyieket, hogy olyan életet éljenek, ahol ma is elhangzik és meghallható a papságra, szerzetességre hívó szó.

Panoráma

Egyre többet hallhatunk és olvashatunk természeti katasztrófákról, szélsőséges időjárásról. Ezekben legtöbbször a víz, az eső és a jég a főszereplő. Régen az egyszerű ember megfigyeléseiből meg tudta jósolni, mikor milyen idő várható. Ezekből a régi tapasztalatokból alakult ki a népi kalendárium, amely az időjárás, illetve és a várható termés alakulását jövendölte meg. A megfigyeléseket általában jeles napokhoz, szentek emléknapjához kötötték. Hogy jobban megjegyezzék és megőrizzék, könnyen továbbadják a következő generációk számára, verses formába öntötték. Vajon ma is működőképes a népi időjárásjóslás? Egy kis megfigyelés-játék nyárra az olvasónak. Érdemes kipróbálni.

Panoráma

Fotó: Horváth LászlóA Kolozsvár Társaság által szervezett rendezvényen május 31-én Jakab Gábor pápai káplán, plébános, a Keresztény Szó korábbi főszerkesztője Márton Áron, az ember címmel tartott előadást, Bogdán Zsolt színművész Márton Áron végrendeleteként utolsó, 1980-as, búcsúzó körlevelét olvasta fel, majd az Emelt fővel című, a kilencvenes évek elején készített film három részletét nézhették meg a jelenlevők, egy-egy interjút olyan kiemelkedő személyiségekkel, mint Franz König bécsi bíboros, a Vatikánban szolgálatot teljesítő Márton Hugó premontrei szerzetes és George Gutiu görögkatolikus püspök – ma már egyikük sem él. Xantus Gábor filmjének, amelyet Jakab Gáborral együtt készített, éppen az a kiemelkedő értéke, hogy legkorábban kezdte el dokumentálni a Márton Áronra vonatkozó emlékeket, a tapasztalt filmes minden szakmai tudásával készültek a felvételek s állt össze egy egyedi értékű dokumentumfilm, amelyben megszólal és látható többek között Márton Áron akkor már ágyban fekvő húga, de élőben láthatjuk, amint az egykori titkár a püspök dolgozószobájában keresi és megtalálja a lehallgató berendezést.

Panoráma

A Gyulafehérvári Kolping szervezetnek segesvári házában május 27–29. között tartott lelki hétvégéjének szervezője Tánczos Edit, vezetője Bereczki Silvia segítőnővér volt, a résztvevők pedig szervezeti tagok Brassóból, Maroshévízről, Gyergyó­szent­mik­lósról és Segesvárról.

Bródy János Mindannyian mások vagyunk című dala gondolatébresztőként hangzott el: mindenki más és más, külön-külön csoda, de lehet hasonlóságokat is felfedezni egymásban. A jelenlevők felidézték csodaviláguk pillanatait, amikor szembesültek az irgalmas szeretettel, annak tükrébe beletekinthettek.

Egy falat a léleknek
  • „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Lelki jóságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt.” (Fil 4,4–6)
  • Örülni… de hogyan? Öröm… de milyen öröm?
  • Az igazi öröm forrása nem más, mint maga az Isten. Ennek pedig elengedhetetlen része az ima.

Pitypang

Barangolás Erdélyben (19. rész)

Brassó és környéke valódi turistaparadicsom. Ki ne ismerné legalább hallásból a Prahova völgyét, a törcsvári (Bran) várat, a barcarozsnyói (Râşnov) parasztvárat, Brassó-Pojána üdülőtelepét, a sípara­dicsomokat, a zernyesti (Zăr­neşt) állatrezervátumot, a Bu­­csecs csúcsait, és még sorolhatnám. Mindenki megtalálja a maga igényeit kielégítő szórakozást. Csak röviden említem meg a látnivalókat. Kezdjük Brassóval, melynek régi neve Kronstadt, Corona volt. Az elnevezés a középkori városcímerre utal: gyökeres fatörzsön egy korona. Szász alapítás előtt itt egy magyar határőrség létezett a város Cenk nevű hegye alatt. Brassót 1234-ben említik először az okmányok. Várfalai a 15. században épültek, délen és nyugaton nagyrészt ma is állnak. A Cenk-hegyen még láthatók Brassovia várának alapfalai. Közelében még kivehetők az 1918-ban lerombolt Millenniumi emlékmű talapzatának maradványai.

Hírek, hirdetések

2013 júliusában első alkalommal szervezte meg Kovács Gergely posztulátor és Ferencz Kornélia, az erdélyi Mária Rádió munkatársa azt a zarándokutat, amely boldog emlékű Áron püspökünk nyomdokait járta be, és amelyből kialakult az immár hagyományosnak számító háromnapos zarándoklat. Hála a folyamatos érdeklődésnek, tizedik alkalommal szervezhetik meg a körutat.

A zarándoklat július 4–6. között Áron püspök életének legfontosabb állomásait járja be: a szülőfalu Csíkszentdomokos, a börtönévek leg­hosszabb helyszíne, Máramarossziget, a püspökszentelésnek helyet adó Kolozsvár és a püspöki székhely, Gyulafehérvár. A zarándoklatot Kovács Gergely és Ferencz Kornélia vezeti.