Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Könyv

Csávossy György könyvének bemutatója 

Csávossy György Őszi utakon (Versek, esszék, színművek) című kötetének könyvbemutatóját tartották június 2-án a kolozsvári Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség dísztermében. A rendezvény védnökei Kovács Sándor főesperes és Jakab Gábor pápai káplán voltak. Kovács Sándor főesperes köszöntő beszédében röviden ismertette Csávossy György önéletrajzát. Elmondta, hogy a költő, színműíró, a szőlészet és borászat nagymestere 1925. június 20-án született Temesváron. A kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán tanult, majd 1953–1958 között a csombordi Agrár Líceumban tanított. A Magyar Borakadémia tagja, emellett több szépirodalmi mű szerzője is. Jelentek meg gyermekverskötetei, és vígjátékokat is írt.

A kötetet Király László magyar irodalom tanár mutatta be. Elmondta, nem csoda, hogy az Őszi utakon kötetet Kolozsváron mutatják be, hiszen „a kincses város mindig is bölcsője volt a művészetnek, a tudománynak”. Hangsúlyozta, a hallgatósággal a lírikust akarja megismertetni, mindezt úgy, hogy röviden felidézi életművét. Csávossy Györgyről a Lexikon méltánytalanul keveset ír: költő, színműíró, mezőgazdasági szakíró – ez kevés így, mondja Király László. Nem írnak arról, hogy kiváló nevelő és oktató, a hangsúly pedig a nevelésen van, ahogy Márton Áron is nagy hangsúlyt fektet tanulmányaiban a nevelésre. Ugyanakkor minden tevékenységében kimutatható nyelvvédő szerepe, fontos számára az anyanyelv „tisztántartása”. Nincs olyan szóhasználata, amit ne közelíthetne meg akárki. Elmélkedéseit mindenki olvashatta a Vasárnap oldalain, melyek később a Hív a harang kötetében jelentek meg. Írásaiban emberi létünk szempontjából minden fontos téma szóba kerül: Isten, ember, csend, szenvedés, remény, közösség, bűn, erény, profán és szent – csak hogy néhányat említsünk.

„Pályájának döntő szakasza Csombordra esik, amely a lírikust is kibontakoztatja benne” – mondja Király László. Első verseit az 1950-es években írta, 1961-ben pedig színre lépett az úgynevezett Forrás-nemzedék, 1962-ben megjelent a Fütyörészve című kötete. Király László ezután áttért az Őszi utakon kötet bemutatására, amely 85 verset, két borról szóló esszét és öt drámát tartalmaz. A versek ciklusokba vannak rendezve, amiből a hallgatóságnak egy csokornyit mutattak be.
A könyvbemutatón a résztvevők abban a kegyben részesültek, hogy a költő olvasott fel a verseiből. A felolvasott verseket pedig Király László elemezte néhány mondatban. Beszélt a költő magánéleti lírájáról, amely a család, a gyermeknevelés, az édesanyai önfeláldozás himnuszáról szól. Beszél a költői képekről is, amelyeket gyakran használ: ilyen a tavasz, az ősz, amely az 56-os levert forradalom után keletkezett verseiben gyakori, s a tragikus bukás hatására az ősz, a halál képe is tragikus. A tavasz a reményt jelképezi, amely erőt és hitet ad, de ez a tavasz még késik. Ilyen versei a Jubileumra és a Nemcsak tavasszal is. Verseire jellemzőek a komor képek és a nyomott hangulat, ilyen verse például a Tavaszi hó. A költő felfigyel arra, hogy az aktuális politikai helyzet miatt sokan keresnek jobb világot. Elkeseríti az, hogy mi lesz ennek az eredménye. Ebben az időszakban olyan versei születnek, amelyek maradást hirdetnek, ilyen versei a Maradj és A Székelykő alatt is. A költő borverseiből is kapott ízelítőt a hallgatóság. Megtudhatták, hogy a borversekben nem a bortól kialakult jó hangulat jelenik meg, inkább a keserű életérzés. Király László elmondta, hogy aki elolvassa az Ave Tokaj című verset, ezentúl inkább gyönyörködni fog a borban, s nem fogja meginni. Továbbá röviden szó esett a kötetében megjelent drámai művekről is.

A könyvbemutató jó hangulatát nemcsak a borról szóló versek és az e mellé kapott kóstoló biztosította, hanem Potyó István karnagy és Bíró Szidónia zenei produkciója is. S nem utolsósorban egy anekdota, amelyet Csávossy György egy régi osztáytársa mesélt el arról, amikor a költő lánynak öltözött egy farsangi bál kedvéért. Megjegyzésként hozzátette:
„A nagy költő lánynak is gyönyörű volt.”