Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Fészekmeleg

A hit megélésének egyik fontos színtere a közösség. Melyek azok a közösségek, amelyek segítettek, segítenek nektek abban, hogy hitetekben megerősödjetek?

Enikő: Úgy tartom, hogy amikor az ember friss házas, az első közösség, ami az egységet erősíti, a család. A gyerekeink egymás után születtek, így a házasságkötésünk utáni első tíz évben a család volt az a közösség, ahol megéltük a hitünket. Igyekeztünk egymásra figyelni, férj a feleségre, feleség a férjre, és a gyerekekre. Négy évvel ezelőtt meghívtak a Fokoláre mozgalom tagjai, hogy látogassunk el egy közös együttlétükre, azóta hozzájuk tartozunk. Így kerültünk közel a közösséghez és a plébá­niához.

Szilveszter: Kisebb fiunk öt éve jár a Krisztus király plébániára hittanórára. A Foko­láre közösség is itt tartja a találkozóit. Ezt megismerve közel kerültünk az akkor induló plébánia közösségéhez. Ez az a harmadik közösség, amely segít minket a hit megélésében és elmélyítésében.

Miként próbáljátok továbbadni a megélt hiteteket szűkebb és tágabb környezetetekben?

Enikő: Mindenekelőtt életünkkel és magatartásunkkal próbáljuk tükrözni azt a békét, ami bennünk van. Fontos, hogy ne a szavaink, hanem inkább a személyes példamutatásunk révén vegye észre a környezetünk, hogy mennyire vagyunk a hitünkben megerősödve. Jézus mondja: „Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretetettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,34–35). A világ kihívásai közepette sokszor ezt nehéz megélni, de Isten a végtelen szeretet. A világ kihívásaival szemben csak egy tevékeny, imádságos közösségben tudjuk felvenni azt a harcot, amely az igazság, a szeretet, az irgalmasság és a megbékélés fele tart.

Említettétek, hogy néhány éve a sepsiszentgyörgyi Krisztus király plébánia aktív tagjai vagytok. Milyen konkrét szolgálati területeitek vannak?

Szilveszter: A szakmai adott­ságunkhoz mérten próbáljuk szolgálni a közösséget. Én informatikus vagyok, a feleségem pedagógus. Közel négy éve felkértek arra, hogy készítsek egy weblapot a sepsiszentgyörgyi plébániák számára. Szívesen vállaltam, és azóta is végzem ezt a szolgálatot, a plébánia honlapját frissítem heti rendszerességgel. További feladataim közé tartozik a különböző események dokumentálása, a fényképezés, illetve hangfelvételek készítése a különböző eseményeken, énekszövegek előkészítése a szentmisékre, vetítés a gyerekmiséken és más technikai jellegű problémák.

Enikő: Pedagógusként én a gyerekekkel való foglalkozásokban vállalok szerepet. Ábel tisztivel közösen az elsőáldozók csoportjával foglalkozom, illetve három éve indult egy gyerekkórus, ezt vezetem heti rendszerességgel. Ezeken az alkalmakon 30-35 gyerek tapasztalhatja meg hétről hétre az együtt éneklés és a közösség erejét. Minden hónapban egy vasárnap gyerekmise van a templomban, ahol több gyerekkel együtt gitározva, énekelve igyekszünk szebbé tenni a liturgiát. Két éve indultak a családos programok a plébánián. Minden adventben és nagyböjtben az öröm vasárnapján családos napokat szervezünk a plébánián, nagyböjtben pedig feleségek és édesanyák, illetve férjek és édesapák számára lelki napot. Nagy öröm számunkra, hogy ezekre az alkalmakra sok olyan család, férfi és nő eljön, akik nem tartoznak lelkiségi mozgalmakhoz, és így lehetőségük van a plébánia nagy közösségének életében részt venni, és közelebb kerülni egymáshoz. Számunkra nagyon jó az, hogy ezeket a szolgálatokat házaspárként tudjuk végezni, a közös ima, a programok közös előkészítése többszörös erőt ad.

A gyereknevelésben egy fontos szempont, hogy a gyerekek kezdettől fogva értéknek tekintsék mások segítését, hogy ráérezzenek a keresztény életforma eme fontos összetevőjének az ízére. Ti miként próbáljátok meg bevonni gyermekeiteket ebbe a szolgálatba?

Szilveszter: Rendszeresen együtt járunk a templomba, a gyerekeink gyakorlatilag ott nőttek fel. Ministrálnak, járnak házat szentelni, a kisebb fiam szívesen segít a szentmiséhez szükséges kellékek előkészítésében. A nagyobbik fiam pedig nekem segít, a gyerekmiséken ő vetít, ha élőfelvétel készül, segít a lebonyolításában.

Enikő: Azt vallom, hogy a gyermekeket nem küldeni kell a szentmisére, hanem velük együtt kell menni. Nálunk soha sem volt az Ikérdés, hogy van-e kedvük jönni szentmisére. Természetes volt, hogy együtt megyünk. A Fokoláre mozgalmon belül a gyerekek is részt vállalnak több olyan rendezvény lebonyolításában, amelyekkel missziós tevékenységet tudnak kifejteni: sportnapokat szerveznek, játszóteret újítanak fel, így tudják megélni a hétköznapokban is mindazt, amit hisznek. Fontosnak tartjuk azt is, hogy „mindent a maga idejében” jelszóval éljük meg a különböző eseményeket. Például nagyböjt alatt ne farsangoljunk. A kicsi fiunk tanító nénije egyik évben nagyböjtre tette a farsangi bulit, mire Ákos azt mondta, hogy ő ezen nem tud részt venni, mert böjt van. Nagy örömünkre
a tanító néni megváltoztatta a buli időpontját. Fontosnak tartom, hogy ne csak elméletben legyenek tisztában ezekkel a dolgokkal, hanem életpéldájuk is ezt tükrözze. A személyes példánkkal próbáljuk erre ránevelni őket.

Mi az a legnagyobb öröm, amit az együtt végzett szolgálat révén megéltek?

Szilveszter: A legnagyobb öröm talán az, amikor együtt szolgálhatunk a gyerekmiséken: a két fiunk az oltár mellett áll, én a templom bal oldalán tartózkodom a technikai felszereléssel, a feleségem a jobb oldalon van az énekes, gitáros gyerekekkel. Körbevesszük az oltárt, és így szolgálunk az Úrnak, az ő dicsőségére.

Enikő: A közös ima, a közös szolgálat, az együtt töltött idő erősíti az egységünket. Azt tartom, hogy amelyik család együtt imádkozik, az együtt is marad. Jézus példáját követve igyekszünk élni és örömet szerezni embertársainknak.