Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Útjelző

A mindenkire gondot viselő Isten boldog munkatársai ma is azok, akik segítségére sietnek a szegényeknek. Ma is megáldja az ilyen embereket. És kárhozatra ítéli azokat, akik elfordulnak a szegényektől. „Aki kér, annak adj, s attól, akik kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!” – mondja Jézus (Mt 5,42). „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!” (Mt 10,8) Jézus választottait arról lehet felismerni, hogy mit tesznek a szegényekért. (Vö. Mt 25,31–36) Hiszen a „szegényeknek hirdetik az evangéliumot” (Mt 11,5), s ez Krisztus jelenlétének a biztos jele.

A szegények szeretete összeegyeztethetetlen a gazdagság mértéktelen szeretetével és önző használatával. „Rajta, gazdagok, jajveszékelve sírjatok a rátok törő nyomorúság miatt.” (Jak 5,1–6)

Aranyszájú Szent János így figyelmeztet: „Nem osztani meg a szegényekkel a saját javainkat, annyi, mint őket meglopni és megfosztani az életüktől. Nem a mi javainkat birtokoljuk, hanem az övékét” (Laz 1,6). „Először az igazságosság követelményei szerint kell kielégíteni őket abból a félelemből, hogy ne adjuk a szeretet ajándékaként azt, ami a méltányosság alapján jár nekik” (AA. 8–10.)

Nagy Szent Gergely pápa ezért írja: „Amikor a szegényeknek nélkülözhetetlen dolgokat adunk, egyáltalán nem személyes bőkezűségünk valósul meg, hanem visszaadjuk nekik azt, ami az övék. Sokkal inkább az igazságosság kötelességét teljesítjük, semmint hogy a szeretet cselekedetét hajtanánk végre!” (Past 3,21–11).

Az irgalmasság testi-lelki cselekedetei a szeretet tettei, melyek által embertársunk segítségére sietünk szükségeikben, akár testi, akár lelki szükségről legyen szó. A lelki könyörületesség művei a tanítás, a tanácsadás, a vigasztalás, a támogatás csakúgy, mint a megbocsátás és a türelmes elviselés. Az irgalmasság testi cselekedetei magukban foglalják az éhezők táplálást, a hajléktalanok elszállásolását, a betegek és börtönben lévők látogatását, a halottak eltemetését. A szegénynek adott alamizsna a felebaráti szeretet egyik fő bizonyítéka, de egyben az igazságosság gyakorlása is, amely tetszik Istennek. (Vö. Tób 4,5–11; Sir 17,22; Mt 6,2–4.)

Szent Lukács írja: „Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs!”… vagy „Adjátok oda inkább, ami benne van, a rászorulóknak, akkor tiszták lesztek egészen” (Lk 3,11; 11,41). Szent Jakab pedig: „Ha valamelyik testvérnek nem volna ruhája és nem volna meg a mindennapi tápláléka, és egyiketek így szólna hozzá: Menj békében, melegedj, és lakjál jól!, de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna? (Jak 2,15–16).

Az emberi nyomorúság legváltozatosabb formái: az anyagi nélkülözés, igazságtalan elnyomás, fizikai és lelki betegségek és végül a halál, a gyengeség veleszületett állapotának kézzelfogható jelei, amelyben az ember az első bűn és az üdvösség szükségessége óta él. Ezért váltotta ki Krisztusnak, a Megváltónak a könyörületét, aki magára akarta vállalni az emberi nyomorúságot és azonosulni akart a legkisebbekkel a testvérei közül. Ezért mindazok, akikre ránehezedik az emberi nyomorúság, különleges szeretetben részesülnek az egyház részéről, amely a kezdetektől fogva, sok tagjának mulasztása ellenére sem szűnik meg azon munkálkodni, hogy könnyítsen terhükön, védelmezze és felszabadítsa őket. Tette ezt számos jótékonysági intézményén keresztül, mely mindig és mindenütt nélkülözhetetlen” (Libertatis conscientia instrukció, 68.)      

Az Ószövetség óta mindenféle törvényes előírás (például a bűnbocsánati év, a kamatra adott kölcsön és a zálogszedés tilalma, a tized kötelezettsége, a napszámosok bérének naponkinti kifizetése, a tarlózás és böngészés joga) felel a Második Törvénykönyv intésére: „Mindig lesznek szegények a földön. Ezért most megparancsolom: Nyisd meg a kezed, testvéred, a földeden élő szűkölködő és szegény előtt.” (MTöv 15,11.) Jézus magáévá tette ezeket a szavakat: „Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek” (Jn 12,8). Ezzel nem érvényteleníti a régi jóslatok életerejét, hogy megvehessük pénzért a szegényt, egy pár sarúért a szűkölködőt (Ámosz 8,6), hanem arra szólít fel bennünket, hogy ismerjük fel jelenlétét a szegényekben, akik testvérei!

Azon a napon, amikor anyja rajtakapta, hogy szegényeket és betegeket tart otthonában, Limai Szent Róza azt mondta: „Amikor a szegényeknek és betegeknek szolgálunk, Jézusnak szolgálunk. Nem szabad abbahagynunk, hogy segítsünk embertársunkon, mert bennük Jézusnak szolgálunk!”