Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Kitekintő

Június 7-én, pénteken délben az olaszországi jezsuita iskolák diákjai és tanárai a vatikáni VI. Pál teremben találkoztak a jezsuita Ferenc pápával. A nyolcezer diák zsúfolásig megtöltötte a hatalmas kihallgatási csarnokot, hogy meghallgassák a pápa buzdítását, és tanúságot tegyenek saját elkötelezettségükről.

Ferenc pápa a találkozó elején rögtön nagy meglepetést okozott a beszédével. Így kezdte: „Kedves gyerekek, kedves fiatalok! Én elkészítettem nektek ezt a szöveget, hogy felolvassam, de hát öt oldal! És egy kicsit unalmas is! Csináljuk azt, hogy én röviden összefoglalom, aztán odaadom a tartományfőnöknek és Lombardi atyának, hogy írásban meglegyen nektek. Ti ellenben kérdéseket tehettek fel nekem, és így párbeszédet folytathatunk. Tetszik ez nektek? Na?”

Szent Ignác tanítását követve a pápa a nagylelkűséget említette meg az iskola alapvető elemeként. A nagylelkűség nagyoknak és kicsiknek egyaránt az az erénye, mely mindig a láthatár felé tekint. Mit is jelent nagylelkűnek lenni? Legyen nagy a szívünk, és legyenek nagy eszményeink, vágyaink, hogy valami nagyot tehessünk az Úr kérésére. Éppen ezért kell megtenni a dolgunkat, az apró hétköznapi feladatokat, Isten és bárki iránt nyitott szívvel. A nagylelkűség mellett a másik erény a szolgálat. „A mi életünk válasz az Úr hívására, és boldogok lesztek, jól építitek az életeteket, ha tudtok válaszolni erre a hívásra. Érezzétek az Úr közelséget az életben. Ő közel van mindenkihez, mint társ, mint barát, aki segít benneteket megérteni, aki bátorít benneteket a nehéz pillanatokban és soha nem hagy el benneteket. Az imádságban, a vele való párbeszédben, a Biblia olvasásában fedezzétek fel, mennyire közel van hozzátok!” – mondotta a szentatya.

Beszéde végén a pápa a nevelőkhöz, a jezsuitákhoz, a tanárokhoz, az iskolák alkalmazottaihoz és a szülőkhöz fordult. Arra kérte őket, hogy ne bátortalanodjanak el a neveléstől eltérő mai kihívások láttán. A nevelés nem egy mesterség, hanem egy magatartás, egy életmód – mondta. Ehhez ki kell lépni magunkból, a fiatalok közé kell menni és mellettük kell állni, növekedésük különféle állomásain. Adjatok nekik bátorságot, optimizmust! Tanítsátok őket a teremtés szépségére és jóságára, de mindenekelőtt az életetekkel mutassatok tanúságot számukra. Szavaitokat tetteitek hitelesítse! E kettő együttléte nélkül nincs nevelés.

Külön lelkükre kötötte a pápa a jezsuitáknak, hogy elsőként a nevelés területén gyarapítsák elkötelezettségüket. Az iskola egy nagyon értékes eszköz, hogy segítsük az egyház és az egész társadalom útját.

A rövidített beszéd végén P. Carlo Casalone tartományfőnök emlékeztette a pápát arra, hogy az elemi iskolás gyerekek és a gimnáziumi diákok – minthogy nem volt tervbe véve – nem készültek külön kérdésekkel. Jó lesz így is? – kérdezte. A pápai jóváhagyás után Francesco tízéves diák így fordult hozzá: „Írtam neked egy levelet, hogy keresem a hitet, hogy hívő legyek. De nehézségeim vannak, néha kételyeim vannak és ez egyáltalán nem normális az én koromban. Minthogy te vagy a pápa, arra kérlek, adj nekem némi útbaigazítást, ami megtart engem és a többi gyereket is!”

A pápa válaszában, a hitben való úton-járás nehézségére utalt. Ez azt jelenti, hogy a horizontra tekintünk, ahová el akarunk jutni, vállalva az összes fáradtságot. De mindig hűséges akarok maradni az úthoz, akkor is, ha nem könnyű, akkor is, érted, amikor sötét van, amikor eltévedünk, és amikor elesünk. Ne félj az eleséstől – bátorította Ferenc pápa a kis Francescót. Kelj fel azonnal, és menj tovább! De egyedül járni, az egy ronda dolog, ronda és unalmas! Ellenben közösségben barátokkal, akik szeretik egymást, az már más!

A kis Sofia arról kérdezte a pápát, vajon találkozik-e még egykori iskolás barátaival.
– Nézd csak, két és fél hónapja vagyok pápa, az én barátaim 14 óra repülőútra vannak ide, elég messze, nem? De mondok neked valamit! Hárman közülük eljöttek hozzám, hogy köszöntsenek. Sokan írnak nekem közülük és én nagyon szeretem őket. Nem lehet barátok nélkül élni! Lehetetlen!


A kérdések után az olasz jezsuita iskolák növendékei és tanárai együtt imádkozták el a pápával azt az imádságot, melyben diákként és nevelőként elkötelezték magukat Jézus mellett.