Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Zsúfolásig megtelt június 5-én, szerdán a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Aula Magnája Angelo Scola bíborosnak, Milánó érsekének az egyetem díszdoktorává avatása alkalmából, amely a Római Katolikus és Görög Katolikus Teológiai Karok kezdeményezésére történt. A rangos eseményen jelen voltak egyházi és világi méltóságok, valamint az egyetem számos tanára is. Különleges hangulatot kölcsönzött az ünneplésnek, hogy az egyetem kórusa a rendezvény elején a jelenlevőkkel együtt a Pater nostert, a végén pedig a Salve Reginát énekelte el, így imádságos keretet adva annak.

Az ünneplés elején Ioan-Aurel Pop, az egyetem rektora köszöntötte a bíborost és az egybegyűlteket, vázolta az egyetem történetének fontosabb momentumait, valamint megemlítve néhányat kimagasló személyiséget, akik különösképpen hozzájárultak a múltban az egyetem multikulturális hagyományainak gyarapításához. Ugyanakkor kiemelte, hogy a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Románia egyetlen olyan egyeteme, ahol három nyelven folyik a tanítás, négy teológiai fakultás és hét kulturális központ van. Díszdoktorai között pedig olyan neveket találunk, mint I. Bartolomeosz konstantinápolyi pátriárka, vagy Joseph Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa. A rektor köszöntője után Marton József, az egyetem Római Katolikus Teológiai Karának dékánja, görögkatolikus részről pedig Cristian Barta előadótanár mondtak laudációt, amelyben a bíboros nemzetközi teológia és filozófiai munkásságát, valamint a keresztény értékeket felkaroló tevékenységét ecsetelték. A díszdoktori címet igazoló oklevél átadása után Angelo Scola bíboros székfoglaló beszédében a vallásszabadság elemeiről és a kultúrák különbözőségéről és együttéléséről, valamint a multikulturalitás és vallásszabadság kapcsolatáról értekezett, főként a II. vatikáni zsinat Dignitatis Humanae kezdetű nyilatkozatára alapozva, s kiemelve ezeknek a társadalmi életben betöltött szerepét.

„Az egyetem nem önkiszolgáló, ahol az ember azt és annyit vesz, amit és amennyit, hanem élettel telített hely, amelynek létre kell hívnia a hallgatókban a kritikus és szerves gondolkodást” – hangsúlyozta az újonnan avatott díszdoktor. 

Angelo Scola bíboros 1995-től többek között a Pápai Lateráni Egyetem rektoraként is működött. Boldog II. János Pál pápa 2002-ben Velence pátriárkájává nevezte ki, 2011. június 28. óta pedig Milánó érseke, 2012-től pedig a Hittani Kongregáció tagja. A 2005-ös és 2013-as pápaválasztásokon az esélyesek listáján szerepelt.

 

Dr. Marton József dékán laudációja

Szent Ambrus milánói főpásztorral vallom e nap ünnepélyes mivoltát:

„Urunknak áldott napja ez,

szent fényességgel virradó.”

Az előbb idézett egyházdoktortól, Szent Ambrustól kezdve Milánó városa igen sok tudós főpappal, keresztény teológussal dicsekszik. Szemléltetésként közülük felemlíteném Santo Carlo Borromeót (1538–1584), Boldog Contardo Ferrinit (1859–1902), Achile Ambrogio Damiano Rattit (1857–1939), Giovanni Battista Montinit (1897–1978). A nagy teológusoknak ebbe a sorozatába helyezhetjük el Angelo Cardinal Scola milánói érseket is, a teológia-tudományok magas szintű művelőjét, a Lateráni Pápai Egyetem rektorát, aki kiváló kritikai érzékkel világít rá korunk égető problémáira, és azokra filozófiailag és teológiailag megalapozott szakértelemmel keresi és adja meg a korrekt megoldásokat. Teológiai antropológiája a keresztényi és az egyetemes emberi értékek védelmét szolgálja, még pedig: az ember személyi méltóságát, az ember és ember közötti egészséges kommunikációt, az Ego és Tu kölcsönösségét, a házasságot, a nevelés és az oktatást stb.

Angelo Scola eredeti gondolataihoz, antropológiai szemléletéhez Aquinói Szent Tamás és Hans Urs von Balthasar teológusok jelentik a biztos támpontot.

Angelo Scola, mint a lateráni egyetem rektora, több beszédében rámutatott arra, hogy a preliberális egyetem a magas szintű egyöntetűség (universitas) alapjára épült, amelyre alapozva – a tanárok és a hallgatók – szabadon kutattak, vitatkoztak. Az intellektuális dimenzió és az erkölcsi dimenzió szintézise lehetővé tette minden tudományra érvényes rendszer kidolgozását, amely igazolta magának a kutatómunkának az ésszerű voltát, és ezen keresztül biztosította a különféle oktatási formák megszervezését.

Napjainkban a modern liberális egyetem – a kutatás szabadságának jegyében – megnyitotta a véleménykülönbség lehetőségét a Quid est veritas? kérdéssel leginkább összefüggő lényegi kérdésekkel kapcsolatban is. A konszenzust, amely régebb garantálta az universitast, mint a tanárok és diákok közötti kutatói közösséget, ma már nem ezeknek a központi kérdéseknek a megegyezésében keresik, hanem a technikában és a kutatási eljárások egymáshoz való közelítésében. A tudományosság már nem az igazság megismerésének tárgyára vonatkozik, hanem csak a megállapítások megfogalmazásának technikai módjára.

A laikus egyetemnek előbb említett előzményei hozzájárultak ahhoz, hogy ma egyesek az egyetemi oktatás válságáról beszélnek. Angelo Scola szerint az egyetem nem tehet le a lényegi igazság szisztematikus kutatásáról; s az igazság primátussága sem szorulhat háttérbe, mert ez esetben az akadémiai szabadság veszíti el értékét és eredeti jelentését. Pedig az egyetem arra született, hogy mindazt elemezze, kutassa és megállapítsa, ami az igazságért folytatott harcban figyelemre méltó.

Az egyetem intellektualisztikus veszélyének elkerülésére a Laterán rektora egyértelműen hangoztatja, hogy a tudást és a tudás továbbadását nem választhatjuk el az élettől, mert az élet az, ami az igazság tudásához vezet.

Az egyetemmel kapcsolatosan még két fontos tanácsát idézem fel Angelo Scolának. Az egyik az egyetemi hallgatókhoz szól: Az egyetem nem önkiszolgáló, ahol az ember annyit és azt vesz el a kultúrából, amennyit és amit akar, hanem egy olyan élettel teli hely, amelyből ki kell hogy emelkedjék a hallgatók organikus és kritikus gondolkodásra való képessége.

A másik megfontolandó biztatását Angelo Scola a tanárokhoz intézte rektor korában: Az egyetemet tekintsük saját otthonunknak, s vigyázzunk, ne az egyetem ügyfeleinek érezzük magunkat, hanem teljes értékű szereplőinek.

Angelo Scola antropológusként az emberi személy méltóságát keresztényi alapokra helyezi, s ugyanakkor a házasságban való kibontakozására ad pontos utasítást. Az ego nem egy önmagának elegendő és önmagába zárt egység (monász), s azért indul útnak, azért teljesedik ki, mert ellenállhatatlanul vonzza a másik személy, a te, akitől saját megvalósulása függ.

Megfontolandó figyelmeztetését nem hallgathatjuk el: az európai civilizáció tengelyét az egyes személy sértetlen méltósága alkotja. Sem a reneszánsz emberközpontú világlátása, sem a 18. század emberjogi nyilatkozatai, amelyekre ma minden modern demokratikus alkotmány épül, nem képzelhető el a kereszténység nélkül.