Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Imával töltötték meg Szatmárnémeti régi főterét a hívek június 9-én, vasárnap, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye búcsúünnepének napján. Már órákkal a szentmise kezdése előtt érkeztek zarándokcsoportok, gyülekeztek a hívek, és változtatták át az egyébként zajos és zsúfolt városközpontot a Jézus szíve-hódolat nyugodt szigetévé. Miután reggel nyolc órától Aurel Perca iaşi-i segédpüspök a Kálvária-templomban román, fél tíztől pedig Német László SVD nagybecskereki püspök, az Isteni Ige Társasága tagja német nyelven mutatott be búcsús misét, majd pedig tizenegy órától sor került a hagyományos, szabad téri szentmisére. 

Schönberger Jenő püspök magyar, román és német nyelven köszöntötte a mintegy ötezer hívőt. A szentmisét a park fáinak árnyékában, a napernyők alatt és a tűző napon is fegyelmezetten követték a hívek, hallgatva a három nyelven elhangzó olvasmányokat. A szentbeszédet mondó Német László püspök röviden bemutatta az egyházmegyét, beszélt annak területi fekvéséről, emlékezve a határmódosításokra és utalva a testvérek összetartozására: „A tény, hogy én itt vagyok, rámutat arra, hogy a határok létezhetnek, meg lehet őket húzni, de az embereket, a katolikusokat nem lehet szétválasztani. Mi mindenhol találkozunk és mindenhol testvérek vagyunk, függetlenül a határtól, nemzetiségtől, kortól és időtől”.

„Isten mindig és mindenhol keresi az embert, mindegyikünket ismer és vissza akar vezetni önmagához. Ennek legbiztosabb útja a szentségek, az egyházban való élet. Ezt hirdették a jezsuiták, amikor idejöttek 1856 és 57 után, és a Kálvárián lassan, de biztosan felépítették a Jézus szíve tiszteletét” – emelte ki továbbá az ünnepi szónok.


Az áldozást követően körmenetet tartottak az oltáriszentséggel majd elénekelték a Jézus szíve litániát. Ahogy az elmúlt években mindig, az idei búcsú is felemelő élménnyel ajándékozott meg mindenkit, aki eljött. A szabadtéren bemutatott szentmise, a sok ezer ajakról felszálló ima, az oltáriszentségben jelen levő Krisztus élővé tette a pillanatot, megszentelve helyet, időt és embert.