Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Nem mindennapi vendég látogatott Nagyváradra a HIT-ferencia rendezvénysorozat keretében dr. Kovács Gergely személyében, aki közel tizenhat éve a Kultúra Pápai Tanácsának szolgálatában áll, jelenleg pedig a legmagasabb beosztásban tevékenykedő magyar ajkú alkalmazottja a Szentszéknek. A 2013. június 5-én megtartott előadásra a püspöki palota dísztermében került sor, ahol Böcskei László megyéspüspök köszöntötte a közel százhetven résztvevőt.

A Rómából érkezett előadó a Szentatyával szó szerint egy utcában dolgozik, ebből adódóan sok olyan tapasztalata van a világegyházról és annak központjáról, amely nyilván nem kerül a nyilvánosság elé a médián keresztül. A legkisebb, leghatalmasabb állam: a Vatikán címet viselő előadásban egészen személyes hangvétellel a dogmatikai fejtegetéseket nélkülözve mutatta be a péteri szolgálatot és annak háttérintézményeinek rendszerét, hangsúlyozva: „Nem azt kell gondolni, hogy ilyen a Vatikán, hanem Kovács Gergely ilyennek látja a Vatikánt”. Személyes tanúságtétele teljes mértékben beleillett a hit évének célkitűzésébe, hogy az egyház tagjai – állapotbeli kötelességüknek eleget téve – tegyenek tanúságot hitükről. Sokak véleményét megcáfolva megtudtuk azt is, hogy az iratok kezelését is lehet ugyanolyan lelkipásztori lelkülettel végezni, mint gyermeket felkészíteni bérmálásra, jegyesekkel foglalkozni, vagy családokat látogatni.

Az előadó kitért a keresztény ember személyes tanúságtételének fontosságára is, hiszen a pusztán csak „alkalmazkodó” keresztény még csak fél-keresztény – más egyházak tagjai komolyan veszik egyházaik előírásait, a katolikus ember pedig bizony könnyen hajlik a kompromisszumokra. Hallhattunk Ferenc pápa újszerű stílusáról is, amelyet teljes mértékben a hitelesség jár át. Nem csak ismeretet ad át, hanem amit tanít, azt meggyőződéssel teszi és éli. Az egyházi intézmény és a lelkipásztori lelkület egyensúlyba hozását abban látja, hogy a fej és a tagok egyaránt teljesítik feladataikat, hiszen hiába egészséges a szív és pumpál friss vért a szervezetbe, ha a tagok gyengék; ugyanakkor hiába áll rendelkezésre erős hadsereg, ha hiányzik a megfelelő vezető az éléről. Ferenc pápa elmegy a lét peremére szorult bárányaihoz is, hogy ne csak a központból, hanem a perifériáról is rálásson a valóságra.

Befejezésül arra buzdította a vatikáni hivatalnok a nagyváradiakat, hogy tetteikkel váltsák valóra a szóban megvallott hitüket. Hitvallásunk ne legyen csak díszes templomokban, ünneplőbe öltözve elrecitált hitvallás, hanem legyen sóval és élettel ízesített, és felebaráti jócselekedeteink se legyenek pusztán odavetett alamizsna-morzsák, hanem találkozások is a rászorulóval. Rómában és Nagyváradon egyaránt beleeshetünk a dicsőséges egyház látszatának csapdájába, de Krisztus egyháza a szolgáló szeretet egyháza, amelynek igazi ragyogása a Krisztushoz való hűség lángja a lelkekben. Egyházunk „életképessége” attól függ, mennyire életszerű a tanúságtételünk, mennyire hiteles a kereszténységünk, milyen mértékben fedi egymást életvitelünk és hitvallásunk.