Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Nagyjából ez a három téma foglalkoztatja a fiatalok többségét ezekben a napokban.

Vizsga. Van olyan építészmérnök-hallgató ismerősöm, aki csak azért végzi nyögvenyelősen a műegyetemet, mert a szülei kényszerítették. Nem buta, csak teljesen más beállítottságú, inkább a humán tárgyakhoz lenne adottsága, hogy a lelkesedésről ne is beszéljünk. Ő is mostanság vizsgázik. Nyögvenyelősen, „nem akarom” érzéssel szívében, és azzal a tudattal, hogy ha gyenge jegyet visz haza, szülei összeszidják, esetleg a család előtt is megszégyenítik. Ő „csak” tantárgyakból vizsgázik. A családja pedig abból, hogyan lehet „megoldani” és „biztosítani” a gyermekük jövőjét. (Ugyanarra az analógiára működik ez, mint amikor valakire erőltetik a vallásos nevelést. Nem megszerettetik vele, hanem durván a nyakába zúdítják, kényszerítik a vallásos magatartásra. Aztán csodálkoznak, ha eltávolodik a vallástól.)

Idő. Zsigerből a Kohelet (Prédikátor) szavai jutnak az ember eszébe. „Meg van az ideje mindennek.” Érettségi, vizsgák idején a tudásról való számadás sora következik. Az ember válaszol arra a kérdésre: mit (nem) tanult eddig. Egy ismerősöm igazi magológép. Hogyha nem konkrét kérdéseket kap vizsgán, hanem valamilyen kreatív feladatot, igen gyengén teljesít. Legutóbb egy szóbeli vizsgán bukott meg emiatt az addig eminens hallgató. Pedig igen sok időbe telik, amíg bemagolja a legegyszerűbb anyagot is. Mások meg egyszer átolvassák az egészet, és megszerzik az átmenő jegyet. Mert másra szánják inkább az idejüket, nem a tízes médiára, hanem a barátokra, közösségre, önmagukra. A személyes idő, ami nem a kötelességteljesítésről vagy éppen a teljesítményhajhászásról szól, bátran szétosztható, könnyen ajándékozgható belőle 5-10 perc lelki búvárkodásra, meditációra, imára is. Megválaszthatjuk, mit teszünk vele.

Szak. A vizsga köré csoportosított gondolatok között már érintettük ezt a kérdést. De mit csináljon az, aki most választ szakot? Vannak jól csengő szakmanevek, többek között ilyen a PR, kommunikáció, kulturális menedzsment is. Érdekes lehet, az ember beiratkozik, jól cseng majd, amikor szakmai életrajzába beírhatja ezeket. Eközben meg „kihalnak” a jó szakácsok, szabók, cipészek, varrónők, ácsok, kőművesek. Szabályosan lenézik azt az érettségi előtt álló gyermeket, aki azt mondja,
X szakmát szeretné kitanulni, és nem egyetemi szakra iratkozik be. Hogy meg lehet-e élni ezekből a kétkezi szakmákból manapság? Hány olyan frissen végzett egyetemi diplomást ismer az olvasó, aki szakmájában helyezkedett el? Ugyanazokkal az esélyekkel indulhatnak. Bátorítani kellene azokat, akik ilyen pályát választanának, nem pedig lebeszélni őket: „megkapod a kétkezi munkát egyetem után is”. Igen. Csak eltölt három évet fölöslegesen esetleg nyögvenyelősen. Arról nem is beszélve, ki jogosít fel arra, hogy a kétkezi szakmákat lenézze valaki.

Vizsga. Idő. Szak. Mindig dönthetünk arról, az időnket mire áldozzuk, vizsgázunk, dolgozunk, képezzük magunkat vagy imádkozunk. Mindig vizsgaidőszak van. Számot adhatunk naponta, mivel töltöttük időnket. Examenre fel!