Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Naplótöredék 

Élményekben gazdag hétvégénk volt, melyet különböző kiemelkedő események tettek emlékezetessé számunkra. 

Május 25., péntek:

A délelőtti órákban népviseletbe öltözött iskolánk egy része, és kis séta után a gyimesfelsőloki vasútállomáson vártuk a Boldogasszony Zarándokvonatot. A hideg ellenére énekkel és a Szózat elszavalásával köszöntöttük az érkezőket. Pár perc után a vonat folytatta útját Gyimesbükk fele.

Délután iskolánk kórusának egy része buszra ülve utazott a moldvai Klézsére, ahol Petrás Incze János emlékművének felavatására került sor. Az ünnepet énekünkkel igyekeztünk felemelőbbé tenni. A szentmisét a klézsei Szent Ferenc-templomban pap bácsink végezte, majd a templom udvarán leleplezték a folklórgyűjtő katolikus pap, Petrás Incze János (1813–1886) fa mellszobrát, Csoma Gergely alkotását. Az ünnepség után az iskola udvarán bográcsosból lakmározhattunk.

A falu kellemes benyomást keltett bennünk, de időzni nem időzhettünk sokat, hiszen készülnünk kellett a szombati gyalogos zarándoklatra. Kis csapatunk estére ért vissza Gyimes­felsőlokra.

 

Május 26., szombat:

Hajnalban, 5 órakor indultunk az Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum zászlócskája alatt a csíksomlyói Szűzanyához, a gyimesfelsőloki keresztaljához csatlakozva. Közel száz diák és három kísérő tanár indult el a fárasztó útra. Diákok közül néhányan a népviseletüket is felöltötték.

A kemény aszfalton haladva éreztük a fokozatosan növekvő sajgó érzést talpunkban, de minden kis fáradtságunkról, fájdalmunkról megfeledkeztünk, mikor közösen elkezdtük mondani a rózsafüzért, és a tizedek között énekeltük a szebbnél szebb Mária énekeket. A gondviselő Isten a zarándokok számára a legjobb időjárást biztosította.

Utunk során ha valakin a fáradtság jeleit láttuk kiütni, tréfálkozásokkal, bátorítással buzdítottuk, hogy erőt merítsen a mi jókedvünkből. A hegy túloldalára érve a bőséges reggeli elfogyasztása és a rövid pihenő után újra előkerült a rózsafüzér, az énekeskönyv, és mi folytattuk utunkat imádkozva, énekelve. Az idei pünkösdi búcsú sem okozott csalódást, hiszen ugyanakkora élmény volt oda zarándokolni és részt venni rajta, mint előző években.

Kimerültek voltunk már, de még mindig nem ért véget a napunk, mivel várt ránk a csángó mise, amit Berszán Lajos pap bácsi mutatott be, s ahol iskolánk kórusát három személy képviselte az oltáron, énekelve, népviseletben. Szép éneküket számos gratulációval és egy borzsovai vacsorával hálálták meg.

 

Május 26., vasárnap:

Alig pihentük ki a klézsei utat, a búcsút, valamint a csángó misét, újra magunkra ölthettük hagyományos, hímzett viseletünket a ballagás alkalmával. Lovas felvonulással kezdtük az ünnepséget, amelynek élén a végzős diákok lovagoltak, és őket követték az osztályok szekereken.

Az eddigi évektől eltérően a kicsengetés és a szentmise a rossz idő miatt a Szent András-templomban zajlott le, de ettől az ünnepség nem vesztett szépségéből: ugyanolyan lélekemelő és megható volt. Hagyományainkhoz híven a rétyi rezesbanda is velünk ünnepelt, szebbé téve a ballagást. A legszentebb áldozatot a gyöngyösi plébános mutatta be. Külön megtiszteltetés ért bennünket, mert a szent korona mását elhozták kis falucskánkba. Végül a ballagókat virággal köszöntöttük, így méltón elbúcsúzhattak második otthonukat is jelentő iskolájuktól.

Zsúfolt hétvégénket egy szabadnap – pünkösdhétfő – lazította, amikor kipihenhettük e fárasztó, mégis csodálatos ünnepsorozatot.