Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Tempfli József püspök aranymiséje a nagyváradi bazilikában 

Fél évszázaddal ezelőtt Tempfli József diakónus a Szűzanya hónapjának utolsó napján véglegesen elkötelezte magát Istennek, amikor Márton Áron püspök hat társával együtt pappá szentelte. Azóta ötven év telt el, az aranymisére zsúfolásig megtelt a püspök tisztelőivel a nagyváradi bazilika. Mint zarándoklatra jöttek a hívek minden helységből, ahol papként szolgált, hogy együtt ünnepeljenek a hajdani plébánosukkal, későbbi püspökükkel. Eljöttek köszönteni a paptestvérek, köztük Ioan Robu, a bukaresti érsek, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, aki az ünnepi homíliát is mondta, Schönberger Jenő szatmári és Böcskei László házigazda püspök és közel hetven pap a váradi egyházmegyéből. A világi vendégek sem hiányoztak, köztük a nyugalmazott püspök rokonai, ismerősei, a Szent László-gimnázium tanárai, diákjai, politikusok, hívek. Mindenki szeretettel és elismeréssel köszöntötte az ünnepeltet, aki fáradhatatlan pásztor volt. Munkásságáról a tények beszélnek, hisz húszezer fiatalt bérmált, negyven papot szentelt, számtalanszor szolgáltatta ki a lelkeknek oly fontos, életadó szentségeket. Nem véletlen, hogy e különleges alkalomból XVI. Benedek pápa is elismerő, szeretetteljes gratuláló levelet küldött, amelyet Böcskei László olvasott fel latinul és magyarul. Szeretettel és tisztelettel köszöntötte elődjét, megemlítve, hogy a papok Isten emberei, akiket kiválaszt. A magasztos szolgálat önfeláldozó szeretetet kíván meg, amely egy életre szól, s gyümölcse is maradandó és értékes. A főpásztor azt kívánta elődjének: „Legyen meg az erőforrása és bátorítása a további kitartó munkához, szolgálathoz”. Jakubinyi érsek arról szólt, hogy a jubileumkor a pap megújítja fogadalmát Isten előtt, s a jelenlévők teljes búcsúban részesülhetnek. Arról is szólt: a papi szolgálat nem egy mesterség, amit meg lehet tanulni, hanem Isten hívására hallgatva készülni kell rá.

Ioan Robu érsek köszöntőjében Tempfli püspök életét a rózsafüzér ötven szemével hasonlította össze, amelyben minden titok benne van, az öröm, a fájdalom, a dicsőség, és mind a világosság felé visznek: így Tempfli püspök is életpéldájával, szavával a fényesség felé vitte a saját és a mások életét.

Mint lámpás fénylett a hite, mondta Fodor József vikárius is. A hitet, amelyet a családjától és otthoni közösségétől örökölt, tovább erősítette benne a piarista és a jezsuita atyáktól kapott nevelés, olyannyira, hogy a kommunista időszakban sem hunyt ki benne e fény.

A beszédek sorát maga az ünnepelt zárta. Sokszor hallottuk őt prédikálni, most megakadt a szó a meghatottságtól. Megköszönte a jelenlévők fáradozását, és felidézett pár eseményt az életéből, amelyek mélyebben hatottak rá, s ezzel zárta mondandóját: „Megbékélten, nyugalommal hazatérek”. Az aranymise áldásával hazatérve kívánjuk: „Jó atyánkért esdeklünk, / Tartsd meg, Isten, őt nekünk, / Színed előtt nyerjen tetszést / szíves kérelmünk.”