Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Jézus szívének tisztelete a szent sebek tiszteletéből fejlődött ki. A katona lándzsáját a kereszten függő Jézus szívébe döfte, hogy haláláról megbizonyosodjék, ahogy erről Szent János evangéliuma beszámol. Krisztusnak a kereszten megnyitott szíve értünk vállalt halálát hirdeti, jele Isten üdvözítő szeretetének, és egyben felhívás a viszontszeretetre. Az üdvözítő szeretet tetőpontja ugyanis Jézus önkéntes életáldozata volt.

Jézus szívének bibliailag megalapozott tisztelete sokáig magánájtatosság volt. A 12–13. századi misztikusok Jézus istenemberi szeretete szimbólumának tekintik a szívét. Az újkori tisztelet elindítója Alacoque Szent Margit Mária vizitációs apáca magánkinyilatkoztatása volt 1673–1675 között. XIII. Kelemen pápa 1765-ben a lengyel egyház és egy római testvérület kérésére engedélyezte Jézus szíve ünnepét, IX. Piusz pedig 1856-ban az egyetemes egyházba is bevezeti azt. A Jézus szíve-tisztelet legelterjedtebb formái az első pénteki gyónás, áldozás, valamint az ezt megelőző csütörtökön tartott szentségimádási óra, amelynek jellege az engesztelés.

Jézus szíve leginkább a krisztusi szeretetre figyelmeztet. Hogyan lehetne ezt a szeretetet jellemezni? Nagyon sok mindent le lehet ezzel kapcsolatban írni. Itt csupán két dolgot emelek ki. Az első az egyetemesség: az ő szeretetéből senki nincs kizárva, mindenkin segített, akivel találkozott.

A vakoknak visszaadja a látását, a leprásokat megtisztítja betegségüktől, a naimi özvegyasszonynak feltámasztja egyetlen elhunyt fiát. Van szava a megvetett, lenézett, kitaszított vámoshoz, Mátéhoz és Zakeushoz, Mária Magdolnához, a bűnös nőhöz. De nem megy el közömbösen az írástudók és farizeusok mellett sem. Őket nem a leprától kellett megtisztítania, nekik nem a fizikai látást kellett visszaadnia, hanem lelki vakságukat akarta megszüntetni, gőgös, öntelt „leprájuktól” akarta megszabadítani, mert nekik erre volt szükségük. Többségük nem ismerte fel ezt a feléjük is közeledő, segíteni akaró szeretetet, de aki ezt felfedezte, mint Aremateai József vagy Nikodémus, az megtisztult, látóvá vált. A krisztusi szeretetből még ellenségei, kivégzői sem voltak kizárva, hiszen a kereszten így fohászkodott: Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit cselekszenek.

Másodszor ez a szeretet egyszerű és igazi. Nem félt kimutatni, amit érzett, mert tudta, hogy szíve szándéka mindig tiszta. Amikor egyik legjobb barátja, Lázár meghal, könnyekre fakad, mert sajnálja őt. „Férfiasan” nem zárja magába fájdalmát, nem szégyelli szíve érzését. Amikor a templomból kiűzi a kereskedőket, felháborodik azon, hogy vásárcsarnokká alakították a templomot, Isten házát, s ezt az érzését sem rejtette véka alá, hanem kötélből ostort font, és kikergette őket onnan.

Mit jelent a mi esetünkben az egyetemesség és az egyszerű, igazi szeretet? Természetesen nem azt, hogy mindenkit ugyanúgy kell szeretnünk, mert ez lehetetlen, hiszen nem egyforma a szeretetkötelék a házastársak, szülő és gyermek vagy a szomszédok és munkatársak között. Az egyetemesség itt azt jelenti, hogy senki nincs kizárva a mi szeretetünkből. Észrevesszük, ha valaki szükséget szenved, lehetőségeinkhez mérten mindig és minde­nütt segítünk rajta. Az egyszerű és igazi szeretet abban mutatkozik meg, hogy mindig őszinték vagyunk. Nem mosolygunk valakinek a szemébe, és a háta mögött szidjuk. Nem csak a templomban vagyunk vallásosak, a hétköznapokban pedig pogányok… Lehet, hogy ez sokszor nem jár haszonnal, de Isten előtt megéri, s ez az igazi Jézus szíve-tisztelet.