Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Pitypang

Barangolás Erdélyben (18. rész) 

Kovászna városát délnyugat felé elhagyva, Rétyre (Reci) érkezünk. Réty község határában található a Rétyi Nyír természetvédelmi terület. A jellegzetes terület kialakításáért a Feketeügy-folyó a „felelős”. A híres terület sajnos az elmúlt évtizedekben jelentős változásokat szenvedett, az őshonos tölgyfáknak csak alig néhány példánya található meg, a névadó nyírfáknak egy nagyobb ligete látogatható. A homok megkötése miatt betelepítették az erdei fenyőt, az akácot, a kanadai nyárt, a terület egy részét mezőgazdasági tevékenység alá vonták, a turizmus, a motorozás tovább fokozza a növényzet átalakulását. A 15 négyzetkilométernyi terület a Feketeügy bal partján található. A jellegzetes jégkorszaki maradványnövény-fajok közül sajnos mára néhány eltűnt vagy visszaszorult a talajvízszint süllyedése, az időszakos tavak számának csökkenése miatt. Néhány tóban fellelhető még a tündérrózsa, amelyet a helyiek kupánvirágként emlegetnek. A Nyír állatvilága is nagyon változatos: találkozhatunk az átvonuló vízimadarakkal – szárcsa, bíbic, vöcsök –, de megtalálhatók az énekes- és ragadozómadarak is. Legelésző őzeket is gyakran lehet látni. A kétéltűek közül itt él a zöldvarangy, a zöld levelibéka, a tavibéka, a tarajos gőte.

Innen 12 kilométerre fekszik Kovászna megye „fővárosa”, Sepsiszentgyörgy, amely a megye legnagyobb települése. Nevét az egykori őstelepülés – Szentgyörgyfalva – ma is álló erődtemplomának védőszentjéről, Szent György lovagról kapta. A városban érdemes megtekinteni a református vártemplomot, amely a 15. század végén – 16. század elején épült gótikus stílusban. Mai formáját az 1547-ben történt átalakítása után nyerte el. A templomot lőrésekkel ellátott ovális alakú várfal övezi, amelyet rendbehoztak. A belváros érdekessége az itt található Székely Nemzeti Múzeum, amely Kós Károly tervei alapján épült 1911–12-ben; a város jelképévé vált épület előtt a tervező szobrát láthatjuk. Budapest után itt épült a legtöbb Kós Károly által tervezett épület. A város nevezetességei közé tartozik a Székely Mikó Kollégium, amelyet 1857–59 között alapítottak. Névadója gróf hídvégi Mikó Imre, aki Erdély főkormányzója is volt két alkalommal. Munkájával méltán érdemelte ki az „Erdély Széchenyije” címet. Továbbá itt látható az 1835-ben épült Szent József római katolikus templom, amely egy 1786-ban épített kis templom helyén áll.

Innen Brassó már csak egy „macskaugrás”, olyan műemlékkel teletűzdelt útvonalon, ahol érdemes egyes településeken megállni. Kökös (Chichiş) települést elhagyva egy útelágazáshoz jutunk, ahol balra térve jutunk el az egyik legszebb és talán legépebb szász evangélikus templomerődhöz. A prázsmári erődtemplom Barcaság egyik csodás műemléke. Óriási jelentőséggel bírt, hisz a szorosokon – Ósánci- (Pasul Bratocea) és Bodzai-szoros (Pasul Buzău) – betörő ellenségek beleütköztek a komoly erődbe, amely lezárta az utat Erdély belseje felé. Magát az erődtemplomot sokszor ostromolták, de kevesen vették be. A gótikus templomot a 13. században építették és sokszor átalakították, és a 14., illetve a 15. századtól kezdve csaknem kör alakú, tornyos, kettős védőfal övezi. A külső fal csak romokban van meg, a belső fal teljes „pompájában” áll. A falon belül találhatók a lakó-, illetve az élelmiszer-tároló kamrák, még egy iskolaterem is helyet kapott benne. Régen minden kamrára rá volt írva a tulajdonos neve, amit egyes helyeken most is látni lehet. Még nem is olyan régen a lakosok itt tárolták a szallonájukat, kolbászukat. Mind a 275 kamra épen megmaradt. Az egyetlen bejárat a déli oldalon van, egy hosszú boltozott folyosó, amit egy fa csapórács zár le. Az elővár is két részből áll, és belül itt is kamrák vannak. Elhagyva Prázsmárt Brassó irányába, térjünk le a jobb oldali elágazásnál a másik neves erdődtemplomhoz Szászhermány településre (Harman). Szászhermány központi részén találjuk a látványos harangtoronnyal rendelkező erődtemplomot. A Szent Miklós tiszteletére szentelt templomot 1240-ben említik először oklevelek. 1421-től átalakították az épületet. A 15. században szintén kettős védőfallal vették körül, amit hét négyszög és egy hatszög alaprajzú torony erősített meg. A 12 méter magas falak külső oldalain lőrések láthatóak.
A belső udvar védőfalához két sorban összesen 200 kis kamrát építettek, fából készült nyílt folyosókkal, lépcsőkkel. Ezek a kamrák támadás idején a helybéliek menedékéül szolgáltak. Az erődöt csak nagyon kevesen tudták meghódítani, voltak közöttük törökök, tatárok, kurucok, illetve moldovai hadsereg is. A székelyek foglalták el 1848 decemberében. Külső védőfala jórészt megsemmisült. A templomerődöt 1970-ben restaurálták. Prázsmár és Szászhermány után a Barcaság fővárosába, Brassóba jutunk.

 

  Összeállította: Minier Csaba