Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXII. évfolyam 23. szám, 2012. június 3.

Interjú

Ez az ihlet érződött Orbán Szabolcs ferences tartományfőnök zarándokokat köszöntő szavaiból, amikor közvetlenül az ünnepi szentmise elkezdése előtt a Kis- és Nagysomlyó közötti nyeregben kijelentette: az együtt zarándoklás közösséget teremt!” Figyelmeztetőleg azt is hozzáfűzte: „A közösség nagyon felületes marad, ha pusztán csak emberek között jön létre, s nincs tekintettel arra, aki minden közösség példája, alapja és köteléke, a szentháromságos egy Istenre”.

Érzésem szerint az ihlet mondatta ki több mint húszéves „szabad” csíksomlyói búcsús múlt után a főegyházmegye főpásztorával, Jakubinyi Györggyel a következőket: „Tiltakozom minden olyan kísérlet ellen, amely politikai célokra akarná kihasználni a mi vallásos búcsújárásunkat, vagy pedig akármilyen nem vallásos céllal össze akarja azt kötni”.

Ugyancsak a Lélek sugallta ihlet szülte azt a nagy ívű homíliát is, amelyet a stuttgarti magyar plébánostól, Tempfli Imrétől hallhattunk. Sok és szép gondolata közül rendkívüli időszerűsége miatt egyet külön kiemelek: „Ahol együttműködnek a Lélekkel, ott kapcsolatok szövődnek, szövetség alakul, egység formálódik, közösség jön létre, testvériség születik”.

Aktuális

Esős, szomorkás péntek délután, hazafelé visz a városi autóbusz, épp hogy felférünk rá. Szokatlan túlzsúfoltság az autóbuszon, de az emberek arcán a pünkösdi várakozás reménye, derűje, s valami különös öröm. Végállomásként a sepsiszentgyörgyi vonatállomás közelében szállunk le, ahol a Boldogasszony-vonat zarándokaira, a magyarországi honfitársakra várakozik mindenki, azokra, akik a csíksomlyói búcsúra érkeznek. Visz a tömeg: innen is, onnan is ismerősöknek, barátoknak köszönök, barátok köszönnek vissza, van, akinek csak egy távoli integetés jut. Idősebbek, középkorúak, kisebb-nagyobb csoportok, családok gyermekekkel, kiskutyával, zászlóval. Felcsendül a fúvósok dala, de a vonat még mindig nem érkezik. Jó félóra várakozás után a tömbházak között váratlanul kisüt a nap, mintegy jelezve, hogy közeledik a nagy pillanat, majd ötpercnyi napfény után visszahúzódik a felhők közé… És valóban, néhány perc múlva pöfögve, zakatolva, lassan megérkezik Brassó felől a várva várt vonat. Kitörő lelkesedés fokozza a megérkezés örömét, s valami szavakkal szinte megmagyarázhatatlan lelki összefonódás történik másodpercek alatt. Teljesen idegen emberek, a vonat ablakából kihajoló hölgyek és urak fiatalos lendülettel kapaszkodnak a lentiek fölfelé nyújtott kezébe. Egymásra talál a lenti s a fenti, szorongatják, biztatják egymást, mintha ezer éve ismerősök lennének. Ajándékcsomagok, emléklapok, jóféle székely pálinka cserél gazdát nagy hirtelen a közelebb állók között. „Magyar testvérek! Székely testvérek!” – hallszik itt is, ott is, s bizony nem szégyellik a könnycseppet kitörülni a szemük sarkából némelyek, főleg az idősebbek… Három-négy percet áll a vonat, nemsokára felcsendül a magyar és a székely himnusz, amelynek most igazán van aktualitása, lélekhez szóló üzenete. Majd sípol a vonat, és tovarobog Csíksomlyó felé…

Pünkösd

A pünkösd előtti egész héten különféle programokkal ünnepelt Gyimesbükk katolikus közössége: május 23-án berhidai és veszprémi iskolásokat fogadtak, másnap Telki testvértelepülésről érkeztek zarándokok. A nagyméretű zarándoklat lelki vezetői Tamás József püspök, Székely János esztergom-budapesti segédpüspök, Görbe László piarista, Tímár Asztrik ferences, Burbela Gergely verbita szer­zetes volt. Május 25-én a Nagyboldogasszony-za­rán­dokokat fogadták az állomáson, Salamon József gyimes­bükki plébános köszöntötte őket, a helybeliek gyimesi népzenével, népviseletben üdvözölték a csapatot, majd levonultak az ezeréves határhoz Kon­tu­mácra. Emléktáblát avattak a kontumáci kápolna falán, majd ünnepi szentmisére került sor. Utána indult a gyalogos zarándoklat Csíksomlyóra.

Panoráma

Június 2-án a Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány nagy ünnepét tartják: a csíksomlyói kegytemplomban reggel 10 órakor szentmise keretében két örökfogadalmas ferences szerzetest szentel pappá dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek.

Főcze Imre fr. Bonaven­tura Gyimesfelsőlokon született 1984-ben, Sebestyén Antal fr. Albert Déván 1966-ban. Teológiai tanulmányaikat mindketten a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézetben végezték. Jelenleg, felszentelésükig a ferences teológusoknak otthont adó szászsebesi kolostor lakói. Szerzetesi örökfogadalmukat – amely egyik feltétele annak, hogy egy papságra készülő rendtagot pappá szenteljenek – öt rendtársukkal együtt 2010. szeptember 8-án tették le fr. dr. Orbán Szabolcs tartományfőnök kezébe a csíksomlyói kegytemplomban. Akkor arra vállalkoztak, hogy szerzetesként – amint a fogadalomtétel szövegében áll – isteni sugalmazástól indítva az evangélium és Jézus Krisztus nyomdokait szorosabban követik. Szilárd hittel és erős akarattal megfogadták Istennek, hogy életük egész idején engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban élnek. Megígérték, hogy a Kisebb Testvérek Reguláját és életformáját a Kisebb Testvérek Rendjének Konstitúciói szerint hűségesen megtartják, hogy Istent, az egyházat és embertársaikat szolgálva eljussanak a tökéletes szeretetre.

Panoráma

Tempfli József nyugalmazott püspök május 31-én de. 11 órakor pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából hálaadó szentmisét (aranymisét) mutatott be a nagyváradi székesegyházban, amelyen a szentbeszédet dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek mondta. A jelen lévő püspökökkel, papokkal és hívekkel közösen mondott Tempfli József köszönetet Istennek, hogy bölcsességet és erőt adott az 50 évnyi szolgálathoz. A szentmise végén a jelenlévők aranymisés áldásban részesültek, ez az áldás teljes búcsúval jár.

Panoráma

Május 8–10. között Balázsfalván találkoztak a romániai római és görögkatolikus püspökök. A házigazda a Balázsfalvi Görögkatolikus Érsekség volt, a munkálatokat Lucian Mureşan bíboros, az RKPK elnöke vezette. A romániai püspökök kifejezték aggodalmukat az ingatlanok visszaszolgáltatása terén tapasztalt nehézségek felett. A konferencia felszólította az államot a törvény alkalmazására, hogy szolgáltassa vissza a kommunista rezsim által elkobzott épületeket.

Panoráma

Ebben az évben a szatmári egyházmegyei naptárban május 17-én kettős ünnep szerepel: áldozócsütörtök, Urunk mennybemenetelének ünnepe és Boldog Scheffler János emléknapja. Ez utóbbi a deb­re­cen-nyíregyházi egyházmegye szatmár-részi plébániáinak, papjainak is emlékezetes ünnep. A mátészalkai templomban a néhai püspök arcmását ábrázoló bronz dombormű mementóként hirdeti az utókornak: „Ut omnes unum sint. Legyenek mindnyájan egy. Dr. Scheffler János 1887–1952 Szatmári vértanú püspök utolsó magyarországi főpapi miséjének (1947. VI. 18.) emlékére 1989”. A főpásztor személyéhez való szoros kötődés, emlékének ápolása korábbi évekre vezethető vissza. Ezt dokumentálja a Vasárnap évkönyv 2005. évi kiadásában megjelent Mi, szatmáriak című írásunk, továbbá a 2002. évi kiadásában megjelent, helyi kutatásokra épülő tanulmány – Scheffler János-emlékek a debrecen-nyíregyházi római katolikus egyházmegyében – vonatkozó részei is. Az előbbi írásban néhai Tircsi István címzetes apát, kölcsei plébános szavait idéztük: „A szatmári papság összetartozásának, közösségi életének jele volt a körükben rendszeresített összejövetelek sora […] Ilyen összejövetelen fogant meg, 1985-ben – Scheffler János halála évfordulóján – a főpásztorért mondott emlékmise rendszeresítésének a gondolata, a boldoggá avatásáért való közös könyörgés kezdeményezése, elterjesztése.” Ez utóbbi konkrét jele volt a püspök képmásával és a könyörgés szövegével ellátott kép sok ezer példányban történő kinyomtatása és terjesztése; a kiadvány dr. Cserháti István akkori vásárosnaményi esperes közvetítésével az egykori anyaegyházba is eljutott. Ez a bátor gesztus megelőzte az áldott emlékű Reizer Pál szatmári püspök által 1990-ben kezdeményezett boldoggá avatási hivatalos eljárást.

Panoráma

A csíksomlyói pünkösdszombati búcsút megelőző héten a kegyszobor visszanyerte a régi fényét. A Mária-szobrot több évtized alatt rárakódott portól és zsíros szennyeződésektől Mihály Ferenc restaurátor tisztította meg. A változás főként az arc- és testszínek élénksége, valamint Mária ruhájának fehérsége láttán érzékelhető. A restaurátor véleménye szerint egy ilyen szakszerű tisztítás 20-30 évenként lenne szükséges. A tisztítás után a mintegy 500 éves kegyszobor művészi megformálása is jobban érvényesül. Várható, hogy a közeljövőben többet halljunk róla.

Panoráma

A ferences lelkiség és rend népszerűsége világszerte és tájainkon is tény. A rend különböző ágaihoz (obszerváns, kapucinus, minorita: a férfi ágak, klarissza: a női ág, világi rend: a régebb harmadrendnek nevezett, világiakat tömörítő szerveződés) tartozó elkötelezett férfiak és nők nagy létszáma konkrét, kézzel fogható és mérhető bizonyíték. Hogy ez pontosan mivel magyarázható, ebbe kapott betekintést az érdeklődő hallgatóság május 24-én a Katolikus Akadémián dr. Orbán Szabolcs erdélyi rendtartományi elöljáró jóvoltából, aki jól strukurált, érdekes előadásban mutatta be az alapító, Assisi Szent Ferenc életét és törekvéseit, s azt, ahogyan nyomdokain, általa lelkesítve és előírásai szellemében a századok során követték őt. Orbán Szabolcs jó érzékkel adagolta az ismereteket: a köztudott tényeket is új megvilágításba helyezte és kiegészítette az újabb kutatási eredményekkel. Tisztázta például, mit jelent a ferencesek esetében a koldulórendi besorolás: hiszen nem arról van szó, hogy csak a bencések dolgoznának, csak mert jelmondatukban tételesen is szerepel az ima mellett a munka. A ferencesek számára is fontos a munka olyannyira, hogy bár az előírás szerint kötelező a teljes szegénység számukra, ám már a korai időkben is munkaeszközeiket magukkal vihették és megőrizhették. Koldulásra, azaz a jóakaratú hívek adományaira akkor van szükség, amikor más lehetőség a létfenntartásra nem adódik, ennek ugyanakkor szimbólumereje is van: jelzi a teljes Istenre hagyatkozást. Ez egyébként érdekes módon a ferencesek népszerűségéhez is hozzájárult: a közvetlenség, amivel bekopogtak az egyszerű emberek házába és ott segítséget igényeltek tőlük, miközben az ember- és életközeli beszélgetés során a ferencesek számára előírt missziót is elvégezték. Mindezt úgy tették, hogy a legszegényebb, legtudatlanabb ember is azt érezhette: ő is adott a szerzetesnek, nemcsak kapott tőle, s ezzel a kölcsönösséggel és testvériességgel érdemelhették ki a „barát” elnevezést is. Orbán Szabolcs előadásában kitért a ferences nagyságokra is: hiszen az egyszerűség nem a szellemi igénytelenséget jelenti, az egyház sok kiemelkedő hittudósa, szónoka, tanítója volt ferences. A kultúrmisszió, a sajtóapostolkodás volt a két világháború közti erdélyi ferencesek erőssége is. Mindezek folytatása, a korábbi nemzedékek nagyságának utolérése a kommunizmus bukása után lassan megy, de a ferencesek épülnek és építenek Krisztus kicsiny szolgáiként ma is, Erdélyben is.

Panoráma

Több mint 170 idős ünnepelt Marosszentgyörgyön 

Gyulakuta, Szováta és Erdő­szent­györgy után idén Maros­szent­györgy úti céllal kerekedtek fel május 9-én a Gyulafehérvári Caritas Maros Megyei Családsegítő Szolgálatának időscsoportjai a Szépkorúak IV. Találkozójára. Buszokkal és kisbuszokkal érkezett a nagyszabású rendezvénynek otthont adó Sólyom étterembe a házigazda Vidám csoport örömére a szovátai Szeretet-csoport, a nyárádremetei Kitartás-csoport, a deményházi Harmónia-csoport, az erdőszentgyörgyi Naplemente-csoport, a székelyvéckei Barátság-csoport és a gyulakuti Reménység-csoport. Így a regisztráció után 170 szépkorút köszönthettek Bartis Kinga és Nagy László, a találkozó moderátorai, a Családsegítő Szolgálat munkatársai, Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas Szociális Ágazatának igazgatója, valamint a helyi egyházak lelkészei (Becsky Eörs református lelkész, Baricz Lajos plébános). Sófalvi Sándor Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere egy közismert, vidám dal dallamára írt, saját szerzeményű dalszöveggel is kedveskedett a nap ünnepeltjeinek.

Panoráma

Szent Rita földi születésnapjának ünnepe kiemelkedő esemény a szatmárnémeti Hildegárda plébánia közössége számára: ő a névadója annak az egyesületnek, amely 2005 decembere óta működik e plébánián. Célja hátrányos helyzetű gyermekek keresztény szellemben nevelése, ugyanakkor élelemmel és ruhával való támogatása. Május 22-én jótékonysági koncertre került sor e céllal a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjainak szervezésében, amelynek a Hildegárda plébánia adott otthont. A szép számban összegyűlt közönséget Solomayer Sándor plébános köszöntötte, ezt követően Mécs László Vád és védőbeszéd című versét Komsa Tamás, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákja tolmácsolta. Az est további része gazdag volt meglepetésekben, igényességben, színvonalas produkciókban, helye volt a meghatódottságnak s a vidámságnak egyaránt. Varga Barbara, a Szent Rita Egyesület egyik tagja dallal lepte meg a közönséget.

Panoráma

Bérmálás és ifjúsági ház megáldása Csíkszentsimonban

Csíkszentsimonban nem ölbe tett kézzel várják a szebb jövőt, hanem tesznek érte: pár hónapja készült el a fúvószenekar próbaterme, most ünnepi szentmise után az ifjúsági központot áldották meg és adták át használatra. Május 22-én több mint száz fiatal részesült a bérmálás szentségében Csíkszentsimonban. Tamás József segédpüspök bérmálta a fiatalokat, és az ünneplők jelenlétében megáldotta a nemrég befejezett Szent László ifjúsági központot. Varga János helyi plébános elmondta: az épületben az államosítás előtt iskola működött, sok utánajárással sikerült visszaszerezni azt a katolikus egyház számára. Ifjúsági központtá alakítják, céljuk, hogy ezen az ősöktől örökölt helyen mindannyian, fiatalok, idősek jól érezzék magukat. Az eseményen részt vett a beruházást támogató megyei tanács képviseletében Borboly Csaba elnök és Becze István megyei tanácsos is. „Hiába gondolunk a jövőre, ha a jelenben nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt annak építése érdekében” – e szavakkal köszöntötte az ünneplőket Borboly Csaba.

Panoráma

A bibliai történetek talán legdrámaibb jelenetei közé tartozik az agg Ábrahám párbeszéde az Úrral (Ter 22,2): a hit próbáját kiálló pátriárkának egy utolsó bizonyítékot kell adnia hűségéről, az utódlás egyetlen biztosítékát kell oltárra helyeznie, egyszülött fiát, Izsákot. Hasonló szorongó érzéssel tördelték kezüket azok a szülők is, akiknek gyermeke – ki félénken, ki bátran – bejelentette, hogy az Úrnak szenteli életét. A jeruzsálemi templom lépcsőjénél a szegény özvegyasszony két fillért dobott a perselybe, mindenét, amije csak volt – sok szülő még ennél is többet adott: egyszülöttét, gyermekét ajánlotta az Úrnak. Minden papszülő élete egyedi sorstörténet, amely Isten és az ember kapcsolatának sajátos oldalát mutatja be, s amelyről csak ők, a főszereplők tudnak hiteles képet festeni. A papság, a papi élet szépségének és fontosságának hangsúlyozásakor talán háttérbe szorul a szülő szerepe.

Panoráma

Interjú Jonica Xéniával 

A Kovászna megyei Ozsdola szülötte. A VIII. osztály befejezése után Kovásznán folytatta tanulmányait, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány egyik házában, a Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központban él. A május elején Sepsiszentgyörgyön tartott főegyházmegyei hittan tantárgyversenyen a világi kategória XI-esei közül I. díjat nyert. Ebből az alkalomból kerestük meg, a tanulásról, hitéről, családjairól beszélgettünk. 

Az előző években is részt vettél az olimpián? Milyen gondolat vezérel a vallásolimpián való versenyzésben?

Panoráma

Ki szeretne egy barátot, életre szóló példaképet? Ki segíthet ebben? Kérdéseimet elsősorban a fiatalokhoz intézem. Mindannyiunknak kijár a boldogság, ebben kívánok segíteni. Egy jó barát attól barát, hogy meghallgat, kitart mellettünk jóban-rosszban, tanáccsal lát el, ha szükséges, megvigasztal. Ha szerencsések vagyunk, ez a jó barát mindig a közelünkben van. De észrevesszük, ha egy olyan potenciális barát zörget az ajtónkon, aki maga az út, igazság, élet és maga a szeretet?! Bizony, van valaki, aki mindenkinek a barátja szeretne lenni. Jó volna, ha mindenki ajtót nyitna neki! Tegyük bátran!

Végzős kispapjaink

Isten kegyelméből 1987. június 16-án láttam meg a jó Isten csodálatos teremtett világát. Amióta az eszemet tudom, Sárközújlakon, ahol felnőttem, nemigen volt olyan vasárnap, hogy a mi családunk ne adott volna hálát az Úr napján mindenért a mennyei Atyának. Természetes volt, hogy a vasárnapi szentmise után a család együtt ebédel, és megbeszéljük, kit mi ragadott meg a szentmiséből, kiben mi maradt meg a szentbeszédből. Hosszú téli estéken, amíg mi édesanyámmal a templomban voltunk, édesapám, aki református volt, addig otthon a Szentírásból olvasott, kifejezvén azt, hogy Istennel egy hullámhosszon akar lenni.

Könyv

Alaposan dokumentált és hiánypótló kiadvány a Partiumi füzetek immár 68. darabja, a Római katolikus intézetek Nagyváradon című kötet. Püspöki ajánlásában Böcskei László hangsúlyozza: „Nagyvárad múltja szorosan összefügg a püspöki székhelyen megtelepedett szerzetesi intézményekkel. A tatárok 1241-es pusztítása után az újabban alakult szerzetesrendek is megtelepednek Váradon, így a ferencesek, domonkosok és klarisszák, akik a kultúra és a polgárosodás felkarolói. Az 1556-os tordai országgyűlés kitiltotta Erdélyből a szerzeteseket, a papságot és az egész katolikus egyházat. Amikor a katolikus Báthoryak vették át Várad kormányzását, 1579-ben behozták ide a jezsuitákat, de 1598-ban ismét elzavarták őket. Várad török alóli felszabadulása után, 1692-ben újraindult a szerzetesi élet. A piaristák, az irgalmasok, a pálosok, az orsolyiták, a ferencesek, később a premontreiek, majd a szatmári vincések, akiktől a Grazból jött vincések vették át az árvaházak, iskolák, kórházak vezetését. Mindezek áldásosan működtek évszázadokon keresztül, egészen 1948-ig, amikor a kommunista állam megszüntette az összes szerzetesrendet, iskoláikat, kolostoraikat, egész vagyonukat elkobozták, államosították, a szerzeteseket földönfutókká tették. Csak az 1989-es változások után kapták vissza működési engedélyüket.”

Egy falat a léleknek

• … a jelekről és a szimbólumokról.

• Mivel az ember egyszerre testi, szellemi és társas lény, rászorul a jelekre és a szimbólumokra, hogy a beszéd, a gesztusok és a cselekedetek által másokkal kommunikálni tudjon.

• Ugyanez érvényes az Isten és az ember kapcsolatára. Isten a látható teremtésen keresztül szól az emberhez. A nappal és az éjszaka, a szél és a tűz, a víz és a föld, a fa és a gyümölcs, mind-mind Istenről beszélnek, és egyszerre jelenítik meg – szimbolikusan – Isten nagyságát és közelségét.

Útjelző

IV. parancsolat (15. rész) 

Ha kötelességeink vannak szüleink, családunk, gyermekeink, katolikus anyaszentegyházunk iránt, akkor nyilvánvaló, hogy kötelességeink vannak az egyházi személyek és az állami hatóságok iránt is.

Kik a mi egyházi vezetőink? Röviden: pápa, püspök, plébános. Már az ősegyházban megvolt az a megkülönböztetett tisztelet és engedelmesség, amellyel mi is tartozunk nekik. Még akkor is, ha ezt valamilyen okok miatt nem érdemlik meg. Ezt bizonyítja Antiochiai Szent Ignác vértanú püspöknek a híveihez írt levele 107-ben. A levelet a szmirnai egyházközségnek küldte. Íme egy része: „A püspöknek úgy engedelmeskedjetek mindannyian, mint Jézus Krisztusnak, az Atyának, és a papoknak, mint az apostoloknak. Egyházi ügyben semmit se tegyetek a püspök megkérdezése nélkül. Ahol a püspök, ott legyen a nép is, miként az egyház is ott van, ahol Krisztus”.

Fiatal vagyok és gondolkodom

A bizalom a mai fiatalok életében nagyon fontos szerepet játszik. Fontosnak tartjuk, hogy megfelelő személyekben bízzunk meg. Ilyen bizalmi személyek számunkra a szülők, a barátok és a tanárok. A legfontosabb pedig az, hogy merjünk bízni Istenben még akkor is, ha valami rosszat tettünk, vagy nem segített egy helyzetben.

A bizalom fontos kötelék Isten és ember között. Ha valaki megkérdezné tőlem, miért vagyok olyan biztos abban, hogy megbízhatom Istenben, azt válaszolnám: nem vagyok teljesen biztos. A bizalom olyan dolog, amiben semmi sem biztos. Ha hiszek Istenben, akkor meg is bízom benne. Egy tragédia után az ember nehezen képes Istenben megbízni. Úgy érzi, egyedül maradt a gondjaival. Ha azonban Istenben nem bízunk meg, akkor annál nehezebb ezt megtenni az emberekkel. Hittel csak a szavak világában maradsz. A bizalom az a mélység, amely a tettek mezejére visz.

Pitypang

Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. (ApCsel 2,1)

A múlt hétvégén, pünkösd szombatján az egység jeleként ugyanazon a helyen, Csík­som­lyón, kint a nyeregben főpásztorunkkal, a világegyház zarándokaival és az itthoniakkal együtt vártuk a Szentlélek kiáradását, az ő megújító erejét. Azt az erőt, amely a Szűzanya oltalma alatt élő magyar nép hitét növeli, eloszlatja szívünkből a jövő félelmeit, bizonytalanságait. A közömbösség helyett együttérzést, a zárkózottság helyett nyitottságot, az önzés helyett a szeretetet oltja szívünkbe, megerősít minket a kitartásban, tanúságtevő életben.

Hírek, hirdetések

Gyereknap Brassóban

„Kincskereső kis keresztény, ki a mókát szereti, / Várunk hát a Bolonyába gyereknapot megülni, / Velünk lesz a Szentírásnak valamennyi szereplője, / Utazunk a Bibliában, akadályokat le­­győzve. / Hívunk, gyere, játsszál velünk, / Csuda jó lesz így a kedvünk!” – Ezzel a kedves meghívóval csalogatták az I–IV. osztályos gyerekeket a brassó-bolonyai plébániára június 2-ra és 3-ra, amikor a Szent József Kolping Család és a BOLdoGICS szervezésében gyereknapot tartottak. A bejelentkezéshez a gyerekeknek egy-egy rajzot kellett készíteniük, amely egy szentírási/bibliai jelenetet, személyt vagy vallásos jellegű motívumot ábrázol. Noéval, Ábrahámmal, Mózessel és barátaikkal közösen játszanak együtt: a szombati program reggel 10-től az esti közös produkcióig tartott. A vasárnapi program de. 10 órakor kezdődik, és a 12 órás gyerekeknek tartott szentmisével ér véget. (A Kolping család, a BOLdoGICS, dr. Nagy-György Attila brassó-bolonyai plébános)