Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Pitypang

Májusban, amikor a Loretói litánián való részvétellel bekapcsolódtatok a hívek közösségébe, kifejeztétek Szűz Mária iránti tiszteleteteket. Most, júniusban a sok helyen megszokott Jézus Szíve litániának a végzésébe kapcsolódva elmélyülhettek Jézus szentséges szívének megismerésében, tiszteletében. A Loretói litániát 1587-ben V. Piusz pápa hagyta jóvá. Ez a legrégebbi egyházilag, nyilvános istentiszteletekre jóváhagyott litánia. A Jézus szíve litániát 1899-ben XIII. Leó pápa hagyta jóvá mint nyilvános istentiszteleten végezendő litániát.

Azért írok most nektek Jézus szíve tiszteletéről, mert Jézus minden szív királya és középpontja. Ő minden erény forrása, ezért minden dicséretre legméltóbb szív is számunkra.

Egy kedves történetet szeretnék megosztani veletek, amelyet Alacoque Szent Margit látomásaiból (1673–75) ismerünk. Az Úr Jézus gyakran megjelent Alacoque Margitnak és megmutatta átszúrt, tövissel koronázott és lángoló szívét. Egy alkalommal így szólt Margithoz: „Nézd e szívet, mely annyira szerette az embereket, hogy eltűrt mindent, sőt egészen felemésztette magát, hogy bebizonyítsa az emberek előtt szeretetét. De hála helyett az emberektől csak hálátlanságot, megvetést, tiszteletlenséget, szentségtörést kapok szeretetem szentségében. Ez pedig jobban fáj nekem, mint mindaz, amit földi életemben szenvedtem.” Megparancsolta a szentnek, tegyen lépéseket, hogy a szent szívet külön ünneppel tiszteljék kárpótlásul a sok megbántásért: „Hirdesd és hirdettesd az egész világnak, hogy bőséges kegyelmekben részesítem mindazokat, akik szívemet tisztelik.”

Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma, melynek tudata életünkben olyan élő valóság, amit nem szeretnénk kitörölni az emlékezetünkből. Hiszen mindnyájan, ki-ki a saját életében is megtapasztalta ennek a szeretetnek a nagyságát, mely élő, éltető forrásként tör fel Jézus szívéből életet adva mindazoknak, kik szent szívének oltalmába helyezik életüket. Ezért a Jézus szíve-tisztelet megnyilatkozási formái közé tartozik az engesztelés, a viszontszeretet, Krisztus követése és önmagunk felajánlása. Az engesztelés lényegében bekapcsolódás abba az engesztelésbe, amelyet Jézus mint főpap az Atya elé visz, de az ellene elkövetett sértés jóvátétele is. Önmagunk fölajánlása pedig azt fejezi ki, hogy egyesülni akarunk a szeretettel, mellyel Isten szerette a világot, és minden fáradozásunkat, munkánkat, szenvedésünket ennek érdekében tesszük és viseljük. Különösön most, mikor már nincs is sok hátra a sulizásból,  és alig várjátok a vakáció lá­­zas, fe­lejthetetlen élményeket ígé­­rő programjainak a kiteljesedését. De ne feledjétek, a végsőkig ki kell tartanotok a megpróbáltatások közepette is. Még egy kis idő, és jöhet majd a megérdemelt pihenés. Viszont az Isten és a köztetek már kialakult személyes kapcsolat elmélyítése feladatként hárul továbbra is rátok, melyek egyéni magatartásotoktól, hozzáállásotoktól fog függni majd. Legyetek meggyőződve arról, hogy az Istennel való bensőséges találkozásnak szentelt idő a lehető leghasznosabb időtöltés, mert nemcsak személyesen neki, hanem magatok és embertársaitok megszentelődésének a javára is válik.

Kedves barátaim! Adjátok Krisztusnak a kezeteket, gondolatotokat, időtöket. Ezt viszonozza nektek: valódi örömöt ad, és megérezhetitek, hol van az igazi boldogság otthona. Amíg az egyházon kívüli összejöveteleknél a közös érdeklődés, a szimpátia vezeti az embereket, addig az egyház közösségében nemcsak egy érdeklődő csoportot kell látnunk, hanem a hívek nagyon szoros egységét is, mely a közös ünneplés által liturgikus közösséget alkot, és amelyet maga Jézus Krisztus kapcsol össze.

Urunk Jézus, ezért könyörgünk: kapcsold össze szívünket szentséges szíveddel, hogy életünk legyen és bőségben legyen. Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a te szíved szerint. Hiszen nincs igazi ünnep, ha a szívünk nem vesz részt benne, mert szív nélkül egészen értéktelen volna.