Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Fiatal vagyok és gondolkodom

Amióta megszülettünk, felelősek vagyunk valamiért, és ahogyan egyre jobban növünk, egyre több dologért. Amikor még egészen kicsik vagyunk, még csak a játékainkért például, majd később, az oviban, iskolában egyre több mindenért – emberekért is, végül felnőttként pedig az egész életünkért, sőt családunkért vagy nagyobb közösségekért is. A felelősség elől el lehet egy bizonyos mértékben menekülni, de ez gyávaságnak minősülhet. Felelős keresztény emberként viselnünk kell gondolataink, szavaink és cselekedeteink következményét. A gyónást egy nagy felelősségvállalásnak is nevezhetnénk, mivel megbánjuk a rossz cselekedeteinket, meggondolatlanságainkat.

Kisgyermekként életünk felelőssége legjobban szüleink kezében van, de ez később egyre jobban ránk hárul, sőt, nehezedik. Vallási életünk kialakulásában felelősséget vállalnak még keresztszüleink és bérmakeresztszüleink is. Az iskolában is rengeteg felelősséget kell magunkra vállalnunk. Leghétköznapibb például leckéink megtanulása, elkészítése, de az iskolát gyakran lehet és kell is képviselnünk versenyeken, ünnepségeken vagy más jellegű rendezvényeken. Ha valamit megígérünk, azt be is kell tartanunk, mert „az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó” – szól a közmondás is, és ez is egyfajta felelősségvállalás.

Amikor teljes mértékben felvállalom a felelősséget, akkor tisztában vagyok azzal, hogy mit teszek vagy mit nem, hogy milyen gondolataim, milyen céljaim vannak, mit akarok elérni, például azt szeretném-e, hogy jobbak legyenek a tanulmányi eredményeim, ám nem kívülről, nem mástól várom a megoldásokat, hanem önmagamtól lépek.

Többet tanulok és kevesebb időt fordítok szórakozásra, mert tisztában vagyok saját képességeimmel. Tudom, mit akarok elérni, és nem csapom be önmagam, amikor vállalom a felelősséget valamiért, akkor is, ha ez a dolog negatívan hat rám, és senki mást nem hibáztatok esetleges kudarcaimért. Ilyenkor erőt érzek önmagamban, szabadságot, sőt, hatalmat, mert képes vagyok egyedül megvalósítani döntéseimet. Érzem, hogy jó, hogy én alakíthatom, mi történik velem, s ez magabiztosságot ad, örömmel, megnyugvással és békével tölti el a szívemet.