Ismét ünnepelhet a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány, ugyanis egy év kihagyás után idén újra lesz ferences papszentelés a provinciában. Június 6-án, szombaton a csíksomlyói kegytemplomban délelőtt fél 11-kor kezdődő szentmise keretében dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek Portik-Lukács Loránd gyergyóremetei születésű (1987) örökfogadalmas szerzetes diakónust szenteli pappá. Loránd testvért – akinek jelmondata: „…szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást…” (Jn 13,14) – hivatásáról, terveiről kérdeztük.
Kik, milyen körülmények vagy a lelki életben szerzett tapasztalatok érlelték hivatássá Önben a ferences szerzetespapságot?
Élettörténetemben a szerzetesi élet volt az első, amire meghívást éreztem. Nem könyvekből olvasva találkoztam először a szerzetesi életformával, hanem úgy alakult az életem, hogy tizenkét éves koromban ferencesek környezetébe kerültem Máriaradnára. Az ő életük és magatartásuk felkeltett bennem egy vágyat, álmot, amely azóta is bennem él. Idővel ezt a vágyat, érzést próbáltam elhessegetni magamtól, mondván, hogy ez az életforma nem nekem való, ezt a szenteknek találták ki, én nem vagyok képes rá, nincs meg rá a szellemi képességem. Az események azonban úgy alakultak, hogy középiskolás koromban Máriaradnáról a székelyudvarhelyi ferences kollégiumba kerültem, ahol a „barátok” egy újabb közösségét ismerhettem meg, amelynek tagjai ferences szellemiségben neveltek. Ilyen körülmények között érlelődött a hivatásom, a közösségekkel való találkozások iránytűként jelezték, merre kell mennem. Ezt akkor én nem láttam, csak később rajzolódott ki bennem. A jelöltség idején és a noviciátusban az imádság által fokozatosan erősödött meg a hivatásom, amely mind a mai napig tart. A papi hivatás a teológiai tanulmányok idején kezdett kialakulni bennem, hogy ezáltal még inkább tudjam szolgálni testvéreimet. Gyerekkoromban voltak ugyan elképzeléseim, de a papság akkor még nagyon távol állt tőlem, komolyabban nem foglalkoztam a gondolattal. A szerzetesi élet, a tanulmányok juttattak el oda, hogy a papi szolgálatot is vállaljam. Mondhatom, hogy a szerzetesi életemen belül született meg a papi hivatásom.