Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXV. évfolyam 22. szám, 2015. május 31.

Interjú

Ismét ünnepelhet a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány, ugyanis egy év kihagyás után idén újra lesz ferences papszentelés a provinciában. Június 6-án, szombaton a csíksomlyói kegytemplomban délelőtt fél 11-kor kezdődő szentmise keretében dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek Portik-Lukács Loránd gyer­­gyó­remetei születésű (1987) örökfogadalmas szerzetes diakónust szenteli pappá. Loránd testvért – akinek jelmondata: „…szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást…” (Jn 13,14) – hivatásáról, terveiről kérdeztük.

Kik, milyen körülmények vagy a lelki életben szerzett tapasztalatok érlelték hivatássá Önben a ferences szerzetespapságot?

Élettörténetemben a szerzetesi élet volt az első, amire meghívást éreztem. Nem könyvekből olvasva találkoztam először a szerzetesi életformával, hanem úgy alakult az életem, hogy tizenkét éves koromban ferencesek környezetébe kerültem Máriaradnára. Az ő életük és magatartásuk felkeltett bennem egy vágyat, álmot, amely azóta is bennem él. Idővel ezt a vágyat, érzést próbáltam elhessegetni magamtól, mondván, hogy ez az életforma nem nekem való, ezt a szenteknek találták ki, én nem vagyok képes rá, nincs meg rá a szellemi képességem. Az események azonban úgy alakultak, hogy középiskolás koromban Máriaradnáról a székelyudvarhelyi ferences kollégiumba kerültem, ahol a „barátok” egy újabb közösségét ismerhettem meg, amelynek tagjai ferences szellemiségben neveltek. Ilyen körülmények között érlelődött a hivatásom, a közösségekkel való találkozások iránytűként jelezték, merre kell mennem. Ezt akkor én nem láttam, csak később rajzolódott ki bennem. A jelöltség idején és a noviciátusban az imádság által fokozatosan erősödött meg a hivatásom, amely mind a mai napig tart. A papi hivatás a teológiai tanulmányok idején kezdett kialakulni bennem, hogy ezáltal még inkább tudjam szolgálni testvéreimet. Gyerekkoromban voltak ugyan elképzeléseim, de a papság akkor még nagyon távol állt tőlem, komolyabban nem foglalkoztam a gondolattal. A szerzetesi élet, a tanulmányok juttattak el oda, hogy a papi szolgálatot is vállaljam. Mondhatom, hogy a szerzetesi életemen belül született meg a papi hivatásom.

Panoráma

Kolozsváron, Magyarország Főkonzulátusának dísztermében május 15-én adták át Potyó Ferenc pápai prelátus, érseki helynök, irodaigazgatónak a Magyar Érdemrend tiszti keresztjét. Mile Lajos főkonzul felolvasta az Áder János köztársasági elnök kézjegyével ellátott okiratot, amit Szilágyi Mátyás kisinyovi nagykövet laudációja követett. A méltatásban a nagykövet kiemelte azt a több évtizedes lelkiismeretes munkát, amely a kitüntetettet jellemzi papi szolgálatában. A magas állami kitüntetés megokolásában a magyarságért végzett szolgálat, valamint a Gyulafehérvári Főegyházmegye pasztorációs tevékenységének koordinálása szerepel, különös tekintettel a vallási és nyelvi szórványban tapasztalható komoly kihívásokra, amelyeket az érseki helynök mindig szívügyének tekintett és eszerint kezelt.

Panoráma

Fotók: Csúcs EndreMiközben a szemet gyönyörködtető, kaleidoszkópszerű látványtól teljesen elbűvölve, felfokozott ünnepi hangulatban hallgattam Csíksomlyó hegyén Erik testvér búcsús zarándokok százezreit köszöntő szavait: „Hazajöttünk, mert jó nekünk Édesanyánk szentélyében összegyűlnünk”, majd pedig Jakubinyi érsek hasonló tartalmú, a búcsú mottóját megismétlő rövid válaszát: „oltalmad alá futunk, Istennek szent anyja, Mária” – mindegyre egy sok évvel ezelőtt Torontóból hazahozott valóságos történet forgott a fejemben.

Pándy Szekeres László református tiszteletes mesélte a szívszorító történetet: „Elhívtak egy haldoklóhoz a kórházba. Szinte az utolsó pillanatokban érkeztem oda. A magyarnak született, de két-három éves korában árván maradt, majd kanadai angol mostohaszülők által felnevelt férfi haláltusájában mindegyre ezt mormogta: Mama, fáj a hasam. Amikor az özvegy megtudta, hogy férje magyarul, magyar panasszal búcsúzott az élettől, egyszerűen nem akarta elhinni, hiszen az ő férje úgymond egyetlen szót sem tudott magyarul”.

Panoráma

Fotók: Csúcs MáriaJakubinyi György érsek, örmény apostoli kormányzó homiliája 

Az Úr Jézus nyilvános működését Galileában kezdte, mégpedig a kánai menyegzőn, egy lakodalom alkalmával tette első csodáját. Ott volt a Boldogságos Szűzanya is ezen a lakodalmon, aki nem a vendégek között ült, mert a rokonságból volt és segíteni ment. De meghívták Szent Fiát is, aki ekkor már – a nyilvános működés kezdetén – öt apostolt gyűjtött maga köré, úgyhogy ötödmagával érkezik a lakodalomba, ő már vendégként. Abban az időben a lakodalom egy hétig tartott, s a Boldogságos Szűzanya, aki a konyhában segédkezett, észrevette, hogy az ifjú pár, a násznép zavarban volt, mert fogytán volt a bor. Tudta, hogy Szent Fia a Szentlélektől van, Isten fia és az ő fia. Nem csodát kért tőle, hanem csak egyszerűen rámutatott az emberi szükségletre. Odament Szent Fiához és azt mondta: „Nincs több boruk.” (Jn 2,3) Ez nem kérés, csak helyzetfeltárás, felmérés. De tudta, hogy Szent Fia valamiképpen kisegíti a bekövetkezendő szégyenből ezt az ifjú párt és a násznépet, hiszen ha nincs már mit adniuk a vendégeknek, nagy szégyen marad egész életükre a faluban.

Panoráma

A Szatmári Északi Színház magyar és román társulata, a nagyváradi Szigligeti Színház, valamint a Szatmárnémeti Zsidó Hitközség háromnapos megemlékezés-sorozattal adózott a holokauszt áldozatainak és túlélőinek. Május 18-án a Szakszervezetek Művelődési Házának Kistermében, széles körű hallgatóság előtt, Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója, a rendezvénysorozat ötletgazdája nyitóbeszédében hangsúlyozta: a fizikai, lelki megaláztatások és tömeggyilkosság mellett szellemi kirablás áldozatai is voltak a magyar zsidók. Elvették tőlük azt a magyar kultúrát, amelynek részesei, szellemi hozzájárulói voltak az elmúlt két évszázadban. A szatmárnémeti színjátszás több fontos személyisége szenvedett vagy veszítette életét a deportáláskor. Ilyenek Harag György, a társulat névadója és Wohl Katalin színésznő, a koncentrációs táborok túlélője, de Szabadkay Józsefet vagy Mihályi Károlyt a fasiszták tépték ki a város magyar színházi életéből.

Panoráma

Május 22-én, életének 73. évében Budapesten elhunyt Sztrilich Ágnes szociális testvér, a Szociális Testvérek Társaságának egykori magyarországi elöljárója, akit számtalan szál köt az erdélyi testvérekhez és egyházhoz is. A bátor, de bölcs kockázatvállalás, a tisztánlátás, az Isten ügye iránti mély elköteleződés jellemezte. Egyházhűsége rendkívüli gerincességgel és jövőorientáltsággal párosult.

Internetes portálokon naponta jönnek szembe velem a megemlékezések, visszatekintő életrajzok, saját, különleges stílusú, nem mindenki számára megközelíthető versei, amelyeket én mindig szerettem…

Panoráma

Hagyományokhoz híven idén is május 1–3. között szervezték meg a 36. budapest- márianosztrai zarándoklatot. A zarándoklat Budapest külvárosából indult a Pilisen keresztül, érintve Visegrádot és a Duna-kanyart, majd a Börzsönybe érkezve a zarándokhely céljához, Márianosztrára.

A Segítő Mária Gimnázium 2000-től vesz részt ezen a zarándoklaton, idén tizenhárom diákkal és két kísérőtanárral, a Segítő Mária Alapítvány és Vargha Miklós Péter esperes támogatásával. Utunk április 29-én kezdődött, kisbusszal indultunk Budapestre. Május 1-jén Vargha Miklós Péter espereshez csatlakozva indultunk útnak. Első úticélunk a pilisborosjenői kálvária volt, ahol a többi keresztaljával közösen elvégeztük a reggeli imaórát, a zsolozsmát, majd a Pilis-hegység erdőin keresztül nekivágtunk zarándokutunknak, amelynek idei mottója: Béke veled! Első hosszabb pihenőnk Csobánka-Szentkúton volt, ahol a külső békéről hallhattunk előadásokat, illetve megkaptuk a „szentbigyót”, amelyen a zarándoklat mottója állt, de megkaptuk a jó Isten áldását is eső formájában. Első éjszakai szállásunkra érkezve mindenki gyors sátorépítésbe kezdett, versenyt futva a világossággal, majd előkerültek a különböző világító eszközök és elimádkoztuk az esti imaórát.

Panoráma

Térplasztika látás- és mozgássérülteknek 

Három hónap alatt csodát alkottunk – fogalmazott Orbán László, az Erdélyi Utakon Egyesület elnöke a csíksomlyói kegyhelyről készített bronz térplasztika leleplezésén, megáldásán, amely látássérülteknek, kerekes székben közlekedőknek kívánja megmutatni Székelyföld értékeit. Elképzelésének első megvalósítása a csíksomlyói térplasztika. A kegytemplom szomszédságában leleplezett bronz térplasztika a templomtól kalauzolja el a látogatókat a Hármas­halom oltárig, és része az útvonalon található minden épület. Légvonalban ez 900 métert jelent, a bölcső formájú modell pedig akkora, mint egy emberi ölelés.

Panoráma

Fülledt, nagy meleg volt, de még ez sem tántorította el azokat a kolozsváriakat, akik szeretettel várakoztak május 21-én, csütörtökön az állomáson a Boldogasszony zarándokvonat érkezésére, melyet a Misszió Tours utazási iroda indított el Budapestről reggel 7 óra körül a Nyugati pályaudvarról. A 15 vagonból álló szerelvény 75 perces késéssel gurult be 800 utasával az állomásra, a lelkivezetők: Burbela Gergely verbita tartományfőnök, Görbe László piarista és Tímár Asztrik ferences szerzetes voltak. A helyi katolikus egyház képviseletében a főtéri Szent Mihály plébániáról Sófalvi János címzetes esperes és Kiss Endre segédlelkész voltak jelen. Kiss Endre köszöntötte a zarándokokat, akik véleménye szerint azért igyekeznek Csíksomlyóra, hogy onnan visszatérve megerősödjenek keresztény hitükben. Lelkükre kötötte, hogy az otthon maradottaknak vigyék el hitük, reményük és szeretetük példáját. A könyörgésben kérte a Mindenható irányítását a zarándokok útjára. Közös ima után áldás következett. Budai László a zarándokok és a Boldogasszony zarándokvonat szervezői nevében megköszönte a szíves vendéglátást.

Panoráma

A Csíki Kamarazenekar és a Georgius Kamarazenekar közös pünkösdi hangversenyével kezdődött a pünkösdi ünnepségsorozat Csíkszeredában, a Szent Ágoson-templomban, május 21-én, csütörtökön este. A hangverseny a Hargitai Megyenapok rendezvénysorozat részét képezte.

A koncertmester Veress Csaba volt, aki aktívan részt vállal a környék zenei életében a Székelyföldi Filharmónia első hegedűseként, a Csíki Kamarazenekar koncertmestereként, vala­mint a Csíki Játékszín zenés előadásainak rendszeres meg­­hívottjaként. Rendszeres tanfolyamokat tart a Szentegyházi Gyer­mekfilharmónia szervezésében, valamint tanára a gyergyó­szent­miklósi Vaskertes iskolának, tanítványai több hazai és nem­zetközi verseny díjazottai.

Egy falat a léleknek
  • Mi gyakran úgy gondolkodunk, hogy a boldogság élvezetet, gondtalanságot jelent. Ezt ígéri a reklámok világa és szinte minden, ami körülvesz. S mi más ez, ha nem illúzió, illetve hazugság.
  • Jézus sohasem hazudott. Ő az egyetlen olyan valaki, aki sohasem hazudott, nem csapott be senkit. Az ő szava örök igazság.
  • Jézus abban az értelemben, ahogyan mi értjük, nem ígér sem boldogulást, sem gondtalanságot. Ennek ellenére mi úgy fordulunk Jézushoz az imáinkban, hogy nekünk/nekem egy kicsikét jobb, könnyebb legyen.

Útjelző

Mária iskolájában 120.

A Mária-tisztelettel melegség, szépség ömlik el a katolikus istentiszteleteken, sőt a katolikus templom belső világán is. Mindenekelőtt azonban valamilyen meleg anyaiság. Ami a családban az édesanya, az Mária a katolikus egyházban. Mária az egyház és a hívek melegszívű édesanyja. Persze titokzatos, természetfölötti anyaság ez, mert őt magát is Fia szülte a természetfölötti, új életre. Így, mint Szent Ágoston mély értelműen mondja: „Lélek szerint (Mária) nem anyja a Főnek, ti. az Üdvözítőnek. Lelki értelemben inkább Krisztus az ő anyja (Máriának), és mindazoknak, akik hisznek benne, és ezek közt van Mária is; de nagyon is anyja a tagoknak, akik mi vagyunk, mert a szeretet által közreműködött, hogy az egyházban hívek szülessenek.

Végzős kispapjaink

Székelyudvarhelyen születtem 1989. december 12-én. Iskolámat szülővárosomban, a Bethlen Gábor Általános Iskolában kezdtem, és itt tanultam nyolcadik osztályig. A papi hívatás már ekkor kezdett ébredezni lelkemben. Sokan úgy vélik, hogy a meghívás körül rendkívüli dolgok szoktak történni. De Isten inkább a csendben szeret dolgozni. Meghívásom is csendben, fokozatosan kezdett érlelődni bennem. Nagyon hálás vagyok szüleimnek, akik keresztény szellemben és lelkületben neveltek.

Pitypang

Bak Sára rajzaHol volt, hol nem az idők kezdetén, de mindenképpen, amikor már elmúlt a nagy Tél és élénk zöld füvek dugták ki a fejüket a földből, volt egyszer egy Csoda. Alakra hófehérke volt, kerek volt, és egy zsenge zöld fűszál alá sodorta a Szél, de ő sem tudta, mit sodor. Esett az eső, sütött a Nap, és a kis fűszál csodálkozva nézte:

– Mi a csoda? Hogy került ide, ki vagy mi került ide?

És amit nem ismerünk, az rögtön gyanús is:

Hírek, hirdetések

Meghívás papi találkozóra

Néhai Harai Pál kanonok kezdeményezésére 2015. július 8-ára (szerda) papi találkozóra hívja Pakó Benedek a Háromszéken született paptársakat, valamint azokat a papokat, akik legalább tíz évig teljesítettek papi szolgálatot Kézdi-, Orbai-, Sepsiszék római katolikus plébániáin. A püspök atyákat is tisztelettel hívják. A találkozó Gelencén kezdődik 11 órakor szentmisével a Nagytemplomban, utána ünnepi ebéd lesz a Művelődési Házban déli 1 órakor, majd délután 6 órakor vacsora. Szállás családi házakban vagy Gelence község panzióiban lehetséges. Másnap, csütörtökön a gelencei születésű papok találkozója lesz. A névre szóló meghívókat június 15-ig postázzák. Kérik a gelencei plébánia címére jelezni a részvételi szándékot és a szállásigénylést (cím: Parohia Rom. Cat. Ghelinţa Nr. 726, cod: 527090. tel.: 0744-693-825). (Pakó Benedek nyugdíjas kanonok)