Ismét ünnepelhet a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány, ugyanis egy év kihagyás után idén újra lesz ferences papszentelés a provinciában. Június 6-án, szombaton a csíksomlyói kegytemplomban délelőtt fél 11-kor kezdődő szentmise keretében dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek Portik-Lukács Loránd gyergyóremetei születésű (1987) örökfogadalmas szerzetes diakónust szenteli pappá. Loránd testvért – akinek jelmondata: „…szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást…” (Jn 13,14) – hivatásáról, terveiről kérdeztük.
Kik, milyen körülmények vagy a lelki életben szerzett tapasztalatok érlelték hivatássá Önben a ferences szerzetespapságot?
Élettörténetemben a szerzetesi élet volt az első, amire meghívást éreztem. Nem könyvekből olvasva találkoztam először a szerzetesi életformával, hanem úgy alakult az életem, hogy tizenkét éves koromban ferencesek környezetébe kerültem Máriaradnára. Az ő életük és magatartásuk felkeltett bennem egy vágyat, álmot, amely azóta is bennem él. Idővel ezt a vágyat, érzést próbáltam elhessegetni magamtól, mondván, hogy ez az életforma nem nekem való, ezt a szenteknek találták ki, én nem vagyok képes rá, nincs meg rá a szellemi képességem. Az események azonban úgy alakultak, hogy középiskolás koromban Máriaradnáról a székelyudvarhelyi ferences kollégiumba kerültem, ahol a „barátok” egy újabb közösségét ismerhettem meg, amelynek tagjai ferences szellemiségben neveltek. Ilyen körülmények között érlelődött a hivatásom, a közösségekkel való találkozások iránytűként jelezték, merre kell mennem. Ezt akkor én nem láttam, csak később rajzolódott ki bennem. A jelöltség idején és a noviciátusban az imádság által fokozatosan erősödött meg a hivatásom, amely mind a mai napig tart. A papi hivatás a teológiai tanulmányok idején kezdett kialakulni bennem, hogy ezáltal még inkább tudjam szolgálni testvéreimet. Gyerekkoromban voltak ugyan elképzeléseim, de a papság akkor még nagyon távol állt tőlem, komolyabban nem foglalkoztam a gondolattal. A szerzetesi élet, a tanulmányok juttattak el oda, hogy a papi szolgálatot is vállaljam. Mondhatom, hogy a szerzetesi életemen belül született meg a papi hivatásom.
Kolozsváron, Magyarország Főkonzulátusának dísztermében május 15-én adták át Potyó Ferenc pápai prelátus, érseki helynök, irodaigazgatónak a Magyar Érdemrend tiszti keresztjét. Mile Lajos főkonzul felolvasta az Áder János köztársasági elnök kézjegyével ellátott okiratot, amit Szilágyi Mátyás kisinyovi nagykövet laudációja követett. A méltatásban a nagykövet kiemelte azt a több évtizedes lelkiismeretes munkát, amely a kitüntetettet jellemzi papi szolgálatában. A magas állami kitüntetés megokolásában a magyarságért végzett szolgálat, valamint a Gyulafehérvári Főegyházmegye pasztorációs tevékenységének koordinálása szerepel, különös tekintettel a vallási és nyelvi szórványban tapasztalható komoly kihívásokra, amelyeket az érseki helynök mindig szívügyének tekintett és eszerint kezelt.
Térplasztika látás- és mozgássérülteknek
Fülledt, nagy meleg volt, de még ez sem tántorította el azokat a kolozsváriakat, akik szeretettel várakoztak május 21-én, csütörtökön az állomáson a Boldogasszony zarándokvonat érkezésére, melyet a Misszió Tours utazási iroda indított el Budapestről reggel 7 óra körül a Nyugati pályaudvarról. A 15 vagonból álló szerelvény 75 perces késéssel gurult be 800 utasával az állomásra, a lelkivezetők: Burbela Gergely verbita tartományfőnök, Görbe László piarista és Tímár Asztrik ferences szerzetes voltak. A helyi katolikus egyház képviseletében a főtéri Szent Mihály plébániáról Sófalvi János címzetes esperes és Kiss Endre segédlelkész voltak jelen. Kiss Endre köszöntötte a zarándokokat, akik véleménye szerint azért igyekeznek Csíksomlyóra, hogy onnan visszatérve megerősödjenek keresztény hitükben. Lelkükre kötötte, hogy az otthon maradottaknak vigyék el hitük, reményük és szeretetük példáját. A könyörgésben kérte a Mindenható irányítását a zarándokok útjára. Közös ima után áldás következett. Budai László a zarándokok és a Boldogasszony zarándokvonat szervezői nevében megköszönte a szíves vendéglátást.
A Csíki Kamarazenekar és a Georgius Kamarazenekar közös pünkösdi hangversenyével kezdődött a pünkösdi ünnepségsorozat Csíkszeredában, a Szent Ágoson-templomban, május 21-én, csütörtökön este. A hangverseny a Hargitai Megyenapok rendezvénysorozat részét képezte.
Székelyudvarhelyen születtem 1989. december 12-én. Iskolámat szülővárosomban, a Bethlen Gábor Általános Iskolában kezdtem, és itt tanultam nyolcadik osztályig. A papi hívatás már ekkor kezdett ébredezni lelkemben. Sokan úgy vélik, hogy a meghívás körül rendkívüli dolgok szoktak történni. De Isten inkább a csendben szeret dolgozni. Meghívásom is csendben, fokozatosan kezdett érlelődni bennem. Nagyon hálás vagyok szüleimnek, akik keresztény szellemben és lelkületben neveltek.