Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

A csíkszentdomokosi Szent Margit ház adott otthont április 22–május 2. között a szentignáci lelkiségi műhelynek, melyetMary Rose Fitzsimmonsbrit segítőnővér,az angliai Llysfasi Spirituality Workshopkoordinátora, Richard Sloan angol katolikus pap és pszichoterapeuta, valamint Bereczki Silviasegítőnővér tartottak.A műhely céljaaszentignáci nagylelkigyakorlat folyamatának és dinamikájának tapasztalati megismerése volt és a benne rejlő kincsek felfedezése a mindennapok számára: a lelki élet és a mindennapok szerves összefonódásának megtapasztalása, az élet holisztikus szemlélete, olyan személyes, lelki alap megerősítése, amely kiállja az élet nehézségeinek próbáját, mélyebb önismeret és önelfogadás, a saját lelki fejlődés tudatosítása és a személyes Krisztus-kapcsolat erősítése. Ugyanakkor a műhelynek célja volt még a kontemplatív, meghallgató körök módszertanába való bevezetés is.

A program elemeit képezték azelőadások, egyéni és csoportos elmélkedések és reflexiók, megosztás és egymás ítéletmentes elfogadásának gyakorlása, kreatív, irodalmi és művészi elemek, valamint személyes kíséret a program második részében.

Az első hét programja egyéni imaidőkből, kiscsoportos meghallgató körökből és tapasztalatra támaszkodó előadásokból, valamint plénumokból állt. Ebben az időszakban minden napban volt két csendes idő, amikor az impulzusokon hallottakat mélyítették el a résztvevők. A „Szeretet, azaz a szerető Isten ölelésében” ízlelgettük azt az igazságot, hogy „egy álmodó”, maga a jó Isten álmod minket és arra vár, hogy együtt álmodjuk vele a rólunk megálmodott álmot. Láthattuk sebzettségünk gyökereit és hatásait, majd a szív mélyét érintő együttérzés, megbocsátás megtapasztalása az átalakulás és a teljesség felé vezető utat mutatta. Tudatosíthattuk, hogy az álom ránk vonatkozó része csak akkor válik valóra, ha szabadon válaszolunk a meghívásra, úgy, ahogy vagyunk. Így szemléltük Jézust és kapcsolatba léptünk vele, aki emberségünk példaképe; mindez az elköteleződést és a barátság elmélyítését szolgálta. A lelkek megkülönböztetése segített abban, hogy a valóságot felülvizsgáljuk és tisztábban lássuk azokat a körmönfont utakat, amelyekben régi magatartásminták a jó látszata alatt dolgoznak. Ez újabb meghívás volt a mélyebb változásra. Találkozhattunk az álom és az iránta érzett szenvedélyünk árával, valamint Jézus szenvedésével és halálával. Meggyőződhettünk arról, hogy létfontosságú a megkülönböztetés az élet-halál-élet választásoknál. A húsvét misztériumának szemlélése abban erősített meg bennünket, hogy merjük megvalósítani Isten ránk vonatkozó álmát abban a világban, ahol élünk, egyre mélyülő örömmel és szeretetben való érettségben.

Az utolsó három nap személyesen kísért, szentignáci lelkigyakorlat volt, amelynek során ki-ki elmélyíthette azt, ami az előző napok témáiból megérintett, és meríthetett a lelke mélyén fakadó forrásból, hogy lelkileg felfrissülve, új lendülettel járja útját Jézussal, szeretete tükreként a világban.

Az Erdélybe most először elhozott imaműhely révén a résztvevők megtapasztalhatták a szeretet átalakító erejét.