Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXVI. évfolyam 20. szám, 2016. május 15.

Interjú

Pethő Krisztina Kézdi­vásár­helyen született, a Nagy Mózes Gimnázium tanulójaként végezte középiskolai tanulmányait, s közben cserkészkedett és ministrált, ifjúsági referens volt; majd Kolozsváron a katolikus teológia és lelkigondozói szak elvégzése közben két évig a Mária Rádió önkéntese volt; tavaly szeptembertől az írországi magyarokhoz került a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasként idén május végéig, a magyar identitást erősítő programszervezőként és közösségépítőként. 2012 nyarán elzarándokolt Taizébe, az ottani élményeit a nemrég megjelent Taizé, a közös út. Huszonöt éve együtt a bizalom zarándoklatán című könyvben jelentették meg. Rövid itthon tartózkodása alkalmával sikerült elérni egy beszélgetés erejéig.

Hogyan éled meg az itthoni létet annyi távollét után?

Itthon lelkileg töltekezem. Írországban sajnos nincs magyar mise, sem magyar lelki közösség. Így legtöbbször lengyel misére jártam, az közelített a miénkhez. Nem értettem egy mukkot sem, de annak a lelkülete jobban átjött.

Nem kívánom itt néhány sorban felülírni Angelo Vigano hasonló című könyvét, amellyel 1998-ban, a Szentlélek évében a kétezres jubileumra készültünk. A cím egyszerűen arra inspirál, hogy ezt a kérdést újra és újra megválaszoljam – közel húsz év múltán talán többszörösen indokolt is…

A Szentlelket legjobban Jézus mutatta be nekünk: nem akart olyan valakit küldeni maga helyett, akit nem ismerünk (fel). Mégis az a benyomásom, hogy sokszor erre a tanításra figyelünk a legkevésbé, amikor a Szentlélekről beszélünk. Előtérbe került Szent Pál tanítása az adományokról, az adományozót – pontosabban az adományozókat, amennyiben most a Szentháromságra személyenként gondolunk – kicsit elfelejtjük. Pedig ki ismerhetné jobban, és ki beszélhetne a Szentlélekről világosabban, mint a Szentháromság megtestesült személye…

Sok mindent mondott nekünk Jézus róla – most csak egyetlen, keveset emlegetett, de lényeges „tulajdonságát” ragadnám ki: az alázatot. Ezt olvassuk Szent János evangéliumában: „… nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek.Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek” (13b–15).

Panoráma

A címben szereplő mottóval zajlottak Csíksomlyón a Pasztorális napok május 2–3. között. A főegyházmegyei Pasz­torális Bizottság által szervezett rendezvényen papok és szerzetesek mellett részt vettek lelkipásztori munkatársak, plébániai önkéntesek, kisebb számban hitoktatók és jó néhány lelkes érdeklődő.

A rendezvény az Irgalmasság kapuján való ünnepélyes bevonulással és szentmisével kezdődött. Tamás József segédpüspök szentbeszédében arra buzdította a résztvevőket, hogy igyekezzenek a szentév kegyelmeit értékesíteni a maguk számára, elsősorban azzal, hogy sértődöttségüktől igyekeznek szabadulni, komolyan véve a Miatyánkban mondott kérést: „bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.

Panoráma

A nagyváradi Posticumban tavaly szerveztek először taizéi találkozót, amihez akkor a franciaországi ökumenikus közösség hármas évfordulója szolgált apropóul. A tavalyi sikerek előrevetítették a folytatás gondolatát, és a tizenegy tagú szervezőcsapat idén is munkához látott. A május 6–8. között lezajlott rendezvény más jellegű volt, mint a tavalyi: itt már nem az emlékezésen volt a hangsúly, hanem a Taizé által hirdetett szolidaritás és egység megélése került előtérbe. A találkozó – Roger testvértől kölcsönzött – címéhez (Lakhatóvá tenni a földet) hűen a rendezvény programpontjai a lelki sebek feldolgozására, a más szemléletű és vallású emberek elfogadására, a rászorulók befogadására és a szenvedők segítésére irányították a résztvevők figyelmét. A szervezők számára fontos volt, hogy az elméleti megközelítéseken túl mély tapasztalatokig jussanak el a mindenféle korosztályhoz tartozó résztvevők. A találkozó közben és kevéssel annak lejárta után érkezett visszajelzések azt igazolják: ez a cél megvalósult.

Panoráma

A kereszténység első századaiban elkezdték az Ószövetség egyes eseményeit összefüggésbe hozni az Újszövetséggel. A Szentháromságra vonatkoztatták Ábrahám találkozását Jahvéval: Jahve három férfi alakjában látogatta meg őt. Ez szolgált alapjául a nyugati és keleti kereszténységben elterjedt Szentháromság-ábrázolásoknak, amelyeken a három isteni személyt három egyforma férfialakként vagy három angyalként jelenítették meg (pl. Andrej Rubljov, Szentháromság-ikon, 15. sz. eleje). XIV. Benedek pápa 1745-ben megtiltotta a három egyforma alakos Szentháromság ábrázolását a triteizmusnak nevezett eretnekség miatt (azt tanította, hogy három, egymástól független isteni személy létezik). Jézus megkeresztelkedésekor a Szentlélek galamb képében szállt le a mennyből, ezért a Lelket galambként ábrázolták. A korai középkorban az Atyát egy kézzel jelenítették meg, amely a Lélek-galambot küldi. A 12. századtól a kéz helyett az Atya öregemberként tűnt fel. Ekkor keletkezett a Kegyelem trónusának nevezett ábrázolástípus: az öreg Atya trónon ül, maga előtt tartja a keresztre feszített Fiút, fölöttük a Szentlélek galambja.

Panoráma

Az irgalmas szívű nő címen rendezett szimpóziumot Debrecenben a Boldogasszony iskolanővérek által vezetett szak­kollégium május első napjaiban. A rendezvény első napjának nyitó eseménye volt a Verbum kiadó által a Keresztény Szó könyvek sorozatban megjelentetett Sokarcú irgalmasság című kötetének bemutatója. Szőcs Csaba igazgató rövid, a kiadót ismertető bevezetője után Bereczki Silvia sa, a könyv szerkesztője beszélt az ötlet megfoganásától kötetbe rendezéséig tartó útról, arról, ahogy Isten szeretete ihlette tevékenységeket általában csendben, kevés feltűnéssel végző embereket szólaltatnak meg a riporterek, illetve kérnek megszólalásra a szerkesztők. Mindezekből gyönyörű kép állt össze, ahogy Ferenc pápa nevezte: Isten arca az irgalmasság, és ezt Krisztusban láthatja leginkább az ember. Amikor pedig egymásban is meglátjuk Krisztus arcát, s ez megindít, megszületik az elhatározás, majd a gyakorlat. Ez Isten népének, az egyháznak legszebb hivatása: az eltávolodott, megroggyant, megroskadt, peremre szorult emberekhez elvinni isten irgalmát, s ezzel segíteni nekik újra teljes emberségüket megélni.

Egy falat a léleknek
  • Jézus az utolsó vacsorán megígérte, hogy kérni fogja az Atyát, aki más vigasztalót ad nekünk: az Igazság Lelkét, aki örökké velünk marad (vö. Jn 14,16).
  • Csak azt kell megvigasztalni, aki szomorú. Jézus azt mondja övéinek: „Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik” (Jn 16,20). Illetve: „Boldogok a szomorúak, mert majd megvigasztalják őket” (Mt 5,4).
  • Ha azt az örömet hajhászom, ami a világé, akkor annak a vége fogcsikorgatás lesz. Viszont e világ közepette való sóhajtozás a Lélek örömét esdi ki, amely már nem ideiglenes produktum lesz, hanem a Lélek ajándéka. S a Lélek ajándéka nem más, mint az Isten Fia szerinti élet, vagyis maga Jézus Krisztus.

Hírek, hirdetések

Passiójáték lesz Szentegyházán, a templomtéren május 15-én, vasárnap este fél 7-től a Szent Gellért Alapítvány keretében működő Szent Imre Társulat előadásában. A negyvenperces misztériumjáték zenére és pantomimra épül: a megváltás történetét mutatja be, Jézus szenvedésétől a Szentlélek eljöveteléig. 

 

Pünkösdvasárnap, május 15-én, a de. 11 órakor kezdődő szentmisén Böcskei László megyéspüspök negyven fiatalnak és három felnőttnek szolgáltatja ki a bérmálás szentségét a nagyváradi székesegyházban.Du. 4 órátóla nagyváradi székeskáptalan tagjai, a jelen levő papokkal és hívekkel közösen, esti dicsérettel (vesperás) egybekötött szentmisét végeznek a Kárpát-medence keresztényeinek egykori zarándokhelyén, a nagyváradi Vártemplomban. (Nagyváradi Római Katolikus Püspökség titkársága)