Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXIII. évfolyam 20. szám, 2013. május 19.

Vezércikk

Néhány évvel ezelőtt a gyimesbükki keresztaljával elindultunk a csíksomlyói búcsúra. Emberpróbáló zarándoklatunk egy népviseletbe öltözött nyolcéves kislányra lettem figyelmes, aki mellettem gyalogolt, és tiszta áhítattal imádkozott népünk Nagyasszonyához. Közel érve a célhoz megkérdeztem őt: „Nem fáradtál el, bírod még a gyaloglást?” Tiszta és ártatlan tekintetével rám nézett és így válaszolt: „Hogyan fáradhattam volna el, amikor én a Szűzanyához megyek?”

Panoráma

Társaságuk alapításának 90. évfordulóját ünnepelték meghívottaikkal a szociális testvérek Kolozsváron május 11–12-én. Az ünnepség a Házsongárdi temetőben kezdődött, ahol az erdélyi kerület alapítójára és hosszú ideig vezetőjére, Ikrich Augusztára emlékeztek, akiről a BBTE Római Katolikus Teológia Karának bentlakását is elnevezték: a manzárdban levő bentlakás ugyanabban a Szentegyház utcában van, ahol Auguszta testvér kolozsvári életének száműzetés része zajlott, a kommunista hatalomátvétel után, amikor is a társaság központi épületét, az „üvegpalotát” államosították, s Auguszta testvér negyedmagával egyetlen szobában, annak egy sarkában lakott, még így is mindig készen vendégfogadásra. Minderről a teológia kar dísztermében Marton József, a kar egyháztörténet-tanára és dékánja tartott szívhez szóló, adatokban is gazdag előadást. Ezt követően a szociális testvérek játékos formában mutatták meg a termet zsúfolásig megtöltő érdeklődőknek, a társaság barátainak társaságuk négy alap jellemzőjét: a szentlelkes irányvonalat, a benedeki alapokat, a szociális irányultságot és a korszerűséget.

Panoráma

Május 11–12-én rendezték meg a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Líceumban a főegyházmegyei vallás tantárgyversenyt. Az erdélyi katolikus iskolák helyi szakaszairól továbbjutott diákok legjobb tudásuk szerint tettek tanúbizonyságot felkészültségükről és hitükről is. A szombati ünnepélyes nyitó szentmisén Darvas-Kozma József plébános szólt a diákokhoz, szentbeszédében többek között röviden ismertette a Segítő Mária líceum történetét és a pálos rend erdélyi jelenlétét is. A délelőtti tudásösszemérés után a diákoknak és kísérőiknek lehetőségük volt megismerkedni Csíkszereda történetével egy városnéző körút keretében. A javítótanárok munkája nyomán a következő eredmények születtek:

Panoráma

Bátran kijelenthetjük, a Mária Rádió hatodszor megrendezett focibajnoksága ugyanazt a célt szolgálta május 4-én, mint amiért pár éve útjára indult. Nagyváradon a tíz csapatot Böcskei László püspök ezekkel a szavakkal hívta a játékra: örömmel és felhőtlenül játszodjunk. Szavaihoz a Szűzanya – a közös rózsafüzér végzése és eszerinti hozzáállásunk kapcsán – hozzátette a maga részét, hogy a verseny ne csupán versengés legyen, hanem játék. Mi úgy indultunk neki a csapatunkkal, hogy a Szűzanyával mondtuk: legyen nekem a te szavad szerint: „játszodjunk szabályszerűen”, játszodjunk a játék kedvéért, szépen és egységben! Ez alapján a csapatok megtapasztalták, hogy ha az ő nevében játszanak, áldását gazdagon adja rájuk, reményen felül! Hatalmas áldás volt a szervezők és a résztvevők hozzáállásán egyaránt: a szervezés nagyon szép volt, mindenki jól érezte magát a rendezvényen, a játékosok játék közbeni feszültségei kisimultak, a szentmisében az „ellenségek” testvérekként, egy családként voltak együtt, és a közös agapé „egy asztal, azaz egy üst köré” gyűjtött össze mindenkit a nagy adag gulyás közös ízével.

Panoráma

A gyulafehérvári szeminárium ötöd- és hatodéves kispapjai, azaz a szentelendők Csont Ede, a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola egyik tanára kíséretében egyházunk szívébe, az „örök városba” zarándokoltak el május 1–6. között. Mi, a leendő és a papszentelés küszöbén álló diakónusok rengeteg élménnyel gazdagodtunk, ezekből szeretnénk az olvasókkal is néhányat megosztani.

Panoráma

„Hűségesen kell őrködnünk azok felett, akiket az Úristen a gondjainkra bízott” – mondta szentbeszédében Mátyás Károly a szatmárnémeti székesegyház búcsúján.

Krisztus feltámadása után többször megjelent apostolainak, majd a negyvenedik napon a mennybe emelkedett, de még előtte megígérte a Szentlélek ajándékát. Urunk mennybemenetelének napján ünnepelte a szatmárnémeti székesegyház a búcsúját, melyre más plébániákról is elzarándokoltak a hívek, teljesen megtöltve a templomot.

Panoráma

A Szent Alajos Koviktusban találkoztak május 11-én, szombaton az önkéntes beteglátogatók, ahol Veres Attila egyházmegyei kórházlelkész tartott előadást a közösségben megélt hit gyógyító erejéről.

„Keresnünk kell a lehetőséget arra, hogy visszatérjünk az egyensúlyhoz, a békéhez, ebben pedig a közösség meghallgatással, jelenléttel nagyban segíthet. […] Az egyház a közösségbe tartozásra hív, Istenhez kapcsol, így segít a gyógyulásban. A missziós lelkületű keresztényeknek ezért minden találkozást fel kell használni, minden alkalmat meg kell ragadniuk arra, hogy közelebb vigyék embertársaikat Istenhez, aki most hat, most küld másokhoz. A hit megvallásának, a közösen elmondott imának bátorító, gyógyító hatása van” – mondta.

Panoráma

Előkerült egy leirat – éppen húsz évvel ezelőtt keltezték

Nyolcvannégy életéve alatt dr. Jakab Antal püspök életútja számos helységen vitt át: Kilyénfalván töltött gyermekkora után Gyulafehérváron volt diák, majd felszentelt papként szolgált Ditróban és Kolozsváron, később Rómában folytatta tanulmányait, azután pedig papként működött Gyergyószentmiklóson és Búzásbesenyőn, végül Gyulafehérváron teljesedett ki a hivatása. Így tudtuk eddig. A Jakab Antal Keresztény Kör a püspök születésének századik évfordulója alkalmából szervezett emlékév folyamán és annak lejártával is különösen figyelt arra, hogy az említett helyszínek mindegyikére eljusson emlékprogramjai, nem is sejtve, hogy a helységek sora hiányos: Jakab Antal ugyanis az említett településeken kívül egy másik városban is lakott, mégpedig bő egy esztendőn át, hétévestől nyolcéves koráig, az 1916-os székely menekülés elszenvedőjeként. A város neve pedig, ahol háromezer-kétszáz földijével, köztük édesanyjával és négy testvérével együtt a helyi lakosok szívük teljes szeretetével befogadták: Hajdúnánás.

Kitekintő

Vladimir Ghika 1873 karácsonyán született Konstantinápolyban (Isztambul) mint Moldva utolsó fejedelmének, Grigore V. Ghikának (1849–1856) az unokája, Ioan Ghika és Alexandrina Moret de Blaremberg (IV. Henrik francia király családjából) fia. Négy testvére és egy húga született még. Ortodoxnak keresztelték, de gyermekéveit protestáns környezetben töltötte, annak a családnak a körében, ki gondjait viselte franciaországi, toulouse-i tanulmányai ideje alatt. Később, 25 éves korában Romába megy, ahol filozófiát és teológiát tanul a domonkosok egyetemén. 1902-ben, ahogyan ő vallotta, „ahhoz, hogy még ortodoxabb” legyen, római katolikus vallásra tért át. Annak ellenére, hogy katolikus pap vagy szerzetes szeretett volna lenni, hogy édesanyjának ne okozzon szenvedést, Szent X. Piusz pápa tanácsát követve laikusként apostolkodott. Így jutott el Bukarestbe, Párizsba, Kongóba, de járt Tokióban, Sidney-ben és Buenos Airesben is.

Végzős kispapjaink

1988. március 1-jén születtem. Egy Krassó-Szörény megyében található kis horvát faluból származom. Ebben a megyében hét horvát falu található, olyan falvak, melyekben a lakosság nagy része horvát anyanyelvű és római katolikus. A temesvári római katolikus egyházmegyéhez tartozom, és utolsó éves vagyok a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán. A múlt nyáron, júliusban szentelt diakónussá Roos Márton temesvári megyéspüspök a Szent György-székesegyházban.

Gyermekkorom nagy részét szülőfalumban töltöttem, itt végeztem el az elemi osztályokat is. Mivel szülőfalumban csak elemi iskola van, a gimnáziumi osztályokat Krassóváron végeztem. Ezt követően tanulmányaimat a Karánsebesi C. D. Loga Pedagógiai Líceumban folytattam, pedagógia–tanító szakon.  

Végzős kispapjaink


1988. február 6-án születtem. A temesvári egyházmegye kispapja vagyok, szülőfalum Nermed, egy olyan falu, ahol a többség horvát nemzetiségű, Resicabánya közelében. Ezen a környéken hét olyan falu található, ahol a többség horvát anyanyelvű, megközelítőleg 7000 horvát él itt. Vallási szempontból a hét falu három plébániára van felosztva: a Krassóváron (Caraşova) található plébánia Nermed és Iabalcea filiákkal, a clocotici-i plébánia Vodnic filiával, valamint a kiskrassói (Lupac) plébánia, melyhez Kengyeltó (Rafnic) tartozik mint filia. Adminisztratív szempontból viszont két községet találunk: Krassóvár községe, melyhez Nermed és Iabalcea, valamint Kiskrassó, melyhez Clocotici Kengyeltó és Vodnic tartozik.

Egy falat a léleknek

Hogy mindnyájan egy legyenek… 

• Ha az egyház – illetve maguk a keresztények – a világ befolyása alá kerül, rögtön szakadások támadnak benne. A saját erejére hagyatkozva a világ az egységet nem tudja elérni.

• Az egység, amelyért a főpapi imájában az Úr Jézus könyörög, nem evilági jelenség. A keresztények egysége a Fiú által az Atyától származik, amely a Szentlélek ajándéka.

Útjelző

(VII. és X. parancsolat, 11. rész) 

Gyermekkorom kedves emléke jut eszembe ennél a témánál. Negyedik osztályos voltam. Pedagógusaink tiltották a hittanórákat és a templomba járást. Ki kényszerből, ki önkéntes buzgóságból. Az egyik osztályfőnöki óra témája ez volt: A vallás butaság! A tanítónő ezzel a példával kezdte: Gyerekek! Itt van a kezemben 200 lej. Két ember látja: egy katolikus és egy protestáns. Tegyük fel, hogy az összeget a katolikus is, a protestáns is ellopja. A vallás tanítása szerint ezért a protestáns holta után elkárhozik. A katolikus, ha meggyónja, a mennyországba jut, mert Isten megbocsátotta. Hát nem butaság az egész vallás? – Nem, tanító néni! – feleltem a gyermek merész, de vallását védő, bátor merészségével. A tanító néni is tanulta a hittanórán, hogy ha a lopott dolgot vissza nem adjuk, akkor Isten nekünk sem bocsátja meg a bűnűnket… Bátorságomért kemény dorgálásban részesültem, és kirepítettek az osztályból.

Könyv

A vele történt találkozások emlékétől meghatódva vettem kézbe a Léstyán Ferenc apostoli protonotárius, pápai pre­látus, nyugalmazott marosvásárhelyi főesperes-plébánosszületésének 100. évfordulójára megjelent emlékkönyvet. A kötetben több egyházi és világi tisztelője emlékezik Marosvásárhely biciklis papjára.

A könyv dr. Jakubinyi György érsek megemlékezésének címét viseli, amelyben utolsó éves kispapként, 1968 decemberében Léstyán Ferenccel Marosvásárhelyen történt első találkozására is emlékezik: „Lenyűgözött apostoli buzgósága, gondoskodása. Akkor értettem meg, hogy miért nevezték őt félig tréfásan, félig valóságosan Erdély »infulátlan püspöké«-nek. Volt már halálra ítélve, menekült, megvonták az államsegélyt, mert sohasem alkudott meg a kommunista állammal, és lehetne még folytatni. […] Én is, mint segédpüspök, majd érsek, közvetlen társaságának örvendhettem. Ő volt a Főegyházmegye élő lelkiismerete.”

Pitypang

Mese a kicsi királylányról, aki almákat mosolygott 

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer ezen a nagyvilágon egy kicsi ország, s a kicsi országnak egy nagy városában egy kicsi királykisasszony. Ez a királykisasszony nem volt olyan szép, hogy a napra lehessen nézni, de rá nem, hanem olyan egyszerűen volt szép, mint te vagy anyukád. Nézték is az emberek, gyönyörködtek benne, szép, loknis hajában, okos szemecskéjében, de a királykisasszony csak búslakodott, kesergett, hogy jaj, jaj, mi lesz vele, hogy fog ő így férjhez menni, hiszen semmi rendkívüli nincs benne, ahogy az a királykisasszonyok esetében lenni szokott. Nem vagyok sem sudár, sem karcsú, hanem olyan kicsi, gömbölyded, a hajam sem napzuhatag, hanem rakoncátlan gesztenye, suttogta maga elé, amikor a szobájában gunnyasztott.

Hírek, hirdetések

Köszönet a Péter-fillérekért

A Vatikáni Államtitkárság Jakubinyi György érseknek címzett levelében köszönetet mond a 2012-es „Péter-fillérekért”, amelyeket a hívek Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe alkalmából a Szentszék támogatására gyűjtöttek össze a Gyulafehérvári Főegyházmegyében. A március 10-én keltezett levél a szentatya köszöntét tolmácsolja a Romániai Apostoli Nunciatúrán keresztül a vatikáni államtitkársághoz küldött 8029 lej (1639 euró) értékű adományért, amely az egyházi szolidaritás jele. (Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség)