Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Útjelző

Mária iskolájában 105.

A Hitvallás hitünk egyik legdrágább szövege. Nincs is sodróbb élmény, mint amikor egész lélekkel mindenki a saját maga életéből mondja: „Hiszek egy Istenben”. 

Visszatekintés:

 

 „A hit: élet. Ezért a Hiszekegyet ezer éven át nem a szentmisében, hanem a kereszteléskor mondták azok, akik az új életet kapták, s velük a szülők és keresztszülők, és ezzel a megkeresztelt az Anyaszentegyház gyermeke lett.

A Hitvallás hitünk egyik legdrágább szövege. Nincs is sodróbb élmény, mint amikor egész lélekkel mindenki a saját maga életéből mondja: „Hiszek egy Istenben”. Milyen megrendítő lehet ezeket a szavakat a vértanúságra készülő nagy szentek, az újkor konvertitái vagy éppen egy haldokló szájából hallani! Hitvallónak lenni azt jelenti, hogy a Hiszekegy szavai életté válnak bennünk.

Semmi sem esetleges és véletlen a Hiszekegy szövegében. De ez nem teológusok precízkedésének és egyházjogászok elővigyázatosságának az eredménye, hanem a benne működő Szentlélek műve.

A Hitvallás Út, amelyen járni kell, Igazság, amely megszabadít, Élet, amely örökké tart. Mind a katolikus, mind a nagy protestáns egyházak vallják, hogy amikor valakit megkeresztelnek, akkor a Hiszekegyet kell mondani, nem pedig a Szentírásból felolvasni.

Miért? Mert a Hiszekegy a Szentírás olvasati szabálya.

Szövege a liturgiában született meg, a liturgia Lelke pedig a Szentlélek.

A Hitvallás gyökerei ezért egészen az imádkozó ősegyházig nyúlnak vissza, illetve az apostolokig, akik együtt járták Jézussal Palesztina útjait, akik szemtanúi voltak az ő nagyságának (vö. 2Pét 1,16), s akik ránk hagyták, amit szemük látott, fülük hallott és kezük tapintott az élet Igéjéről (vö. 1Jn 1,1).”

(Barsi Balázs ofm: Hitünk foglalata című könyv alapján)

 

Az igazi kereszténynek igazán kell bíznia Isten atyai jóságában, mert különben nem jár az evangélium útján.

„A hit vigaszt nyújt azzal a tudattal, hogy Isten atyai szeme kíséri életünket: látja szívünk titkait, ismerő jövőnket. Jó tudni, hogy valaki őrködik felettünk és ismeri végcélunkat.” (KD 72)

Isten Atyasága – nagy titok – egy felfoghatatlan, megragadhatatlan örök szeretet. Ebben az Atyaságban benne van mindannyiunk élete. Nem anyai, apai szeretetről van szó. Ennél sokkal mélyebb valóságról. Isten Atya. Egy nagy közelség kifejezője ez a szó. Isten közel lévő Atya.

Miért fontos megérteni az „atyaságot”?

Azért, mert ha ez nem tudatosodik bennünk, akkor azt sem tudjuk, mit jelent a gyermekség, az istengyermekség. Az, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk.

A Szűzanya számára megnyílt az atyai misztérium. Megtapasztalta és rátette életét erre az atyai jóságra, és el is indult, járt elkötelezetten és odaadóan az evangélium útján.