Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Tele voltak a tévé- és rádióműsorok, internetes fórumok és újságok az előző év értékelésével, annak kiemelkedő eseményei sorjázásával, rangsorolásával, az év embere, sportolója, színésze stb. válogatásával. 

A másik központi, kiemelt téma pedig: ki mit vár az új évtől, mit remél, és mit ígérnek az előjelek, a karma, a csillagok stb.

A Rome Reports vatikáni tévés híradás összefoglalta Ferenc pápa évét, s megmutatott néhány olyan jelenetet, felidézett néhány olyan beszédrészletet, amely a katolikus egyházi szerkesztők véleménye szerint mérvadó volt és ebben az évben is eligazító.

A kétféle megközelítés közt volt hasonlóság, hiszen a hívő, keresztény ember is összegez és ugyanakkor kíváncsian, egy adag jogos aggodalommal, egy másik adag jogos reménykedéssel tekint az ismeretlenre. Az eltérés abban rejlett, amit a pápa egyik idézett mondata fogalmazott meg találóan: a keresztény nem a lopakodó és sunyin lesújtó veszélyre rendezkedik be, s még ha adódna is ilyen az életében, hiszen váratlan kellemetlenségek, nehézségek a hívő emberre is rászakadnak, mégis a világra mint alapvetően a jó helyére, a teremtő és gondviselő Isten tenyerén fekvő helyszínre tekint. Ezzel az alapvető bizalommal tud úgymond keresztényként viselkedni, az öröm és bizalom embere lenni, a nem lankadó, a remény ellenére is reménykedő álláspontra helyezkedni.

Az összegezést, a visszatekintést el kell végezni, mert jó pontosan számba venni a saját cselekedeteket s azok következményeit. Jó tudni, hová jutott az ember eddigi erőfeszítései nyomán, honnan indul tovább. Mi az a nyomvonal, ami kirajzolódik az elmúlt év történéseiből, merre kell haladni. És fontos, nagyon fontos tervezni, irányvonalakat és súlypontokat elhelyezni. Nem azért, hogy azokhoz görcsösen ragaszkodva lemaradjunk az élő életről, változásról – sokan így értelmezik (félre) a tervezést –; hanem azért, hogy ne folyjon szerteszét, irány nélkül értékes, Istentől kapott életünk.