Tele voltak a tévé- és rádióműsorok, internetes fórumok és újságok az előző év értékelésével, annak kiemelkedő eseményei sorjázásával, rangsorolásával, az év embere, sportolója, színésze stb. válogatásával.
A másik központi, kiemelt téma pedig: ki mit vár az új évtől, mit remél, és mit ígérnek az előjelek, a karma, a csillagok stb.
A Rome Reports vatikáni tévés híradás összefoglalta Ferenc pápa évét, s megmutatott néhány olyan jelenetet, felidézett néhány olyan beszédrészletet, amely a katolikus egyházi szerkesztők véleménye szerint mérvadó volt és ebben az évben is eligazító.
A kétféle megközelítés közt volt hasonlóság, hiszen a hívő, keresztény ember is összegez és ugyanakkor kíváncsian, egy adag jogos aggodalommal, egy másik adag jogos reménykedéssel tekint az ismeretlenre. Az eltérés abban rejlett, amit a pápa egyik idézett mondata fogalmazott meg találóan: a keresztény nem a lopakodó és sunyin lesújtó veszélyre rendezkedik be, s még ha adódna is ilyen az életében, hiszen váratlan kellemetlenségek, nehézségek a hívő emberre is rászakadnak, mégis a világra mint alapvetően a jó helyére, a teremtő és gondviselő Isten tenyerén fekvő helyszínre tekint. Ezzel az alapvető bizalommal tud úgymond keresztényként viselkedni, az öröm és bizalom embere lenni, a nem lankadó, a remény ellenére is reménykedő álláspontra helyezkedni.