Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Fiatal vagyok és gondolkodom

Az emberi természet egyik alapja az elvárás, a másoktól szinte megkövetelt jóság, odafigyelés, szeretet. Mindannyiunkban ott rejtőzik ez az érzés. Az elvárás… Sok esetben észre sem vesszük túlzott igényeinket, ráerőltetjük társainkra, vagy még inkább a szeretteinkre, párunkra akaratainkat, vágyainkat, melyeknek sokszor negatív következményei lehetnek. Ha időben észrevesszük hibánkat – hiszen az elvárás legtöbbször hibaként tűnik fel –, akkor lehetőségünk adódik nem csak várakozni, kapni, hanem adni is, feltétel nélkül törekedni a jóra embertársainkkal szemben, párunkkal szemben, aki ezt teljes mértékben megérdemli, s amire ő is vágyik.

Lényegében mindenkinek vannak elvárásai, amelyek nem feltétlenül rosszak vagy elviselhetetlenek, ha jót akarunk velük szeretteinknek. Azzal, ha kedvesed arra buzdítod, hogy tanuljon vagy sportoljon, vigyázzon jobban az egészségére, s ezt elvárod, hogy teljesítse, mert tudod, hogy ezzel csak jót teszel neki, ha abban a pillanatban nem is ért egyet a tanáccsal, sőt meg is haragszik esetleg emiatt, később megérti a jóakaratot s a benne rejlő szeretetet. Végkövetkeztetésként tehát levonhatjuk, hogy ha odafigyelünk elvárásainkra, akkor harmóniát csempészhetünk kapcsolatainkba, elkerüljük a „kihasználás” gondolatát, s kiegyensúlyozottan tudjuk élni életünket szeretteinkkel, felesleges problémák és konfliktusok nélkül. Törekedjünk arra, hogy azt várjuk el, amit mi is adni tudunk, sőt, annál kevesebbet, hiszen adni és segíteni azoknak, akiket leginkább szeretünk, a legjobb érzés.