Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Könyv

Az Országos Széchényi Könyvtár 2009-ben jelentette meg Magyar Árpád és Zvara Edina nagyszabású dokumentumkötetét A kaplonyi ferences rendház könyvtárának régi állománya címmel. A nagy jelentőségű könyvtártudományi munkáról hírt adni elsősorban magáért a munkáért fontos. Minket, szatmáriakat némi hiúság is vezet, amikor erről a műről írunk, ugyanis az alkotók az Otthonom Szatmár megye helytörténeti sorozat több munkájára is hivatkoznak. Örömmel találkozunk Merli Rezső nevével, Harminckét település története című munkájával. Dr. Tempfli Imre Kaplony: Adalékok egy honfoglalás kori település történetéhez című monográfiája gyakori hivatkozási alapul szolgál a szerzőknek.

Kaplony honfoglalás kori település. A Kaplony nemzetség 1080-ban bencés monostort alapított, és felépítette a Szent Márton tiszteletére fölszentelt templomot. Ennek a részletes leírása megtalálható Tempfli Imre A kapolnyi monostor-templom című apró részletekig kiterjedő alapos munkájában (Otthonom Szatmár megye 17.). „A XVI. században Nagykároly és környéke, így Kaplony lakosai is protestánsokká lettek” – olvassuk Magyar Árpád és Zvara Edina munkájában. A 18. század elején Károlyi Sándor sváb lakosságot telepít az elnéptelenedő vidékre, így Kaplonyba is. Kaplony mai lakossága tisztában van sváb gyökereivel, de a többség magyarnak érzi és vallja magát. A könyv megszületésekor a rendelkezésükre álló adatok szerint Kaplonynak 3174 lakosa volt, ebből magyar 2884, roma 100, német 99, román 91 fő. Ezzel szemben a 2011-es népszámlálás adatai szerint mára a helyzet: 3027 lakosból 2736 magyar, 120 roma, 95 román és 74 német nemzetiségű.

A történelmi Magyarországon a török hódoltság idejében is jelen volt a ferences rend. A török kiűzése után a 17. század végén a ferences provinciákban már mintegy 3500 rendtag élt. A kaplonyi ferences kolostor alapításakor a szalvatoriánus rendtartományhoz tartozott, akárcsak a csíksomlyói ferencesek. 1900-ban a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett provinciába sorolták, majd a trianoni döntés következtében beállt új helyzet miatt 1924 óta a Szent Istvánról elnevezett erdélyi provinciához tartoznak.

Gróf Károlyi Sándorra nagy hatást tett a nagyszőlősi ferencesek tevékenysége. Ezzel magyarázható, hogy éppen a ferenceseket hívta meg Kaplonyba. Hasonló vonzalom köthette a piaristákhoz is, mert a leveleiből kiderül, hogy segítette a nagykárolyi piaristákat. 1712-ben Debrődy Benedek irányításával megkezdték a ferences kolostor építését. 1719-ben fejezték be a munkálatokat, és ekkora III. Károly király is jóváhagyta a ferencesek megtelepítését Kaplonyban. 1719 decemberében munkába állt az első hat ferences. Mindezek alátámasztására a szerzők egy Károlyi Sándor-idézetet hoznak: „…naprúl napra tart Isten, semmi sincsen az kamrában, mégis mind élünk, mert Szent Ferenc szerzeteknek confraterei vagyunk”. Károlyi Sándor két feladatot szánt a barátoknak: egyrészt a családi sírhely őrzését, másrészt a római katolikus vallás terjesztését és a környéken élő katolikusok lelki gondozását. A ferences barátok szépen dolgoztak, idővel plébániát vezettek, bölcseleti és hittudományi tanfolyamokat tartottak.

1951-ben az állambiztonság emberei kényszerlakhelyre hurcolták a rend tagjait. Némi változás történt az 50-es évek közepén, amikor néhányan visszatérhettek. 2008-ban új lendületet vett a kaplonyi ferences élet, négy fiatal testvér érkezett, hogy nagy elődeik nyomába lépjenek.

A kaplonyi ferences könyvtár a 18. századi alapítástól a kommunista rendszer megjelenéséig folyamatosan gyarapodott és működött. Jelentősége túlnőtt Kaplonyon és Nagykárolyon, jó hatással volt az egész egyházmegye szellemi életére. Károlyi Sándor olvasó ember volt, a barátoknak pedig munkaeszközük volt a könyv. Károlyi minden bizonnyal jelentős hozzájárulásokkal támogatta a könyvtár létrejöttét és gyarapítását. Alig tíz évvel a könyvtár megszületése után, 1735-ben készített leltár szerint már 180 kötet segíti a kaplonyi ferencesek munkáját. A könyvtár támogatóinak sorában Ká­rolyi Antal nevét emelik ki a kötet szerzői (24 kötet). A gyarapodás másik forrása, hogy a Kaplonyba kerülő barátok hoztak magukkal könyveket. Más kolostorok is gondoltak a kaplonyi testvérekre. Érkezett, ajándékképpen, jelentős mennyiségű kötet Kassáról, Gyöngyösről, Nagyváradról, Szolnokról. Nagykárolynak és környékének egyházi, vallásos könyvekkel való ellátásában kiemelt szerepe volt a Károlyi Ferenc által 1745-ben alapított Károlyi-nyomdának. Fennállása alatt (kb. 50 év) 160 művet adott az olvasók kezébe ez a nyomda. „A jegyzék egy hagyományos ferences könyvgyűjteményt mutat, hiszen abban leginkább katolikus teológiai művek, beszédgyűjtemények szerepelnek a már megszokott, ismert szerzőktől. A magyar nyelvű művek nagy száma természetesnek mondható ferences bibliotékák esetében, így viszonylag magas arányuk itt sem meglepő” – idézzük a szerzőket, akik a kötet összeállítóknak nevezik magukat. „A kaplonyi ferences könyvtár állományában ma egyetlen ősnyomtatvány sincs” – állapítják meg a szerzők. 2700 olyan munka található, amely 1900 előtt keletkezett, s „ide számítjuk a kéziratokat is”.

Tartalmi szempontból a testvérek mindennapi életéhez szükséges könyvek képezik a gyűjtemény többségét: beszédgyűjtemények, egyháztörténeti, meditációs művek, a napi vallásgyakorlat és a hitoktatáshoz szükséges kötetek. Ami a kötetek nyelvét illeti, a latin mellett német és magyar nyelvű könyveket is tartalmaz az állomány.

A könyvtár fontos értékét képviselik a jegyzőkönyvek, amelyek által bepillantást nyerhetünk a szerzetesi életbe. Ma államvizsga-dolgozatnak nevezzük azokat a kiadványokat, amelyekben a papneveldei vagy egyetemen vizsgázó beszámol felkészültségéről (tézisek) az adott témában. „Ez a típusú dokumentum rendkívül fontos a hungarikakutatások, különösen az iskola-, művelődés-, egyház-, könyvtár-, és nyomdászattörténet számára. A téziseken ugyanis fel van tüntetve a vizsgán résztvevő, a tézisek védője, a vizsga elnöke, a hallgató professzora, akinek az előadásából vizsgázott a hallgató, valamint a vizsga helyszíne és annak napra pontos dátuma” – tudjuk meg a szerzőktől. Befejezésül idézzük a szerzők értékelését a kaplonyi ferences könyvtárról: „…több jeles mű került elő a 18–19. századból. Olyan kiadványok is ismertté váltak, amelyekről tudunk ugyan a szakirodalomból, de nemzeti könyvtárunknak nincs belőle példánya. A kaplonyiak digitalizálás révén azonban pótolni lehet ezeket a hiányokat.” Mi, szatmáriak, köszönjük Magyar Árpádnak és Zvara Edinának, hogy a világ elé tárták 560 oldalas munkájukban kincseinket, növelve ezzel önértékelésünket és önbecsülésünket, erősítve ragaszkodásunkat hagyományainkhoz, értékeinkhez.