Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Bíró László, a MKPK családreferens püspöke, a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke 2013 januárjában levelet intézett a családokhoz, a házaspárokhoz, a jegyesekhez és a szerelmesekhez, a családokat szerető szerzetesekhez és paptestvérekhez és mindenkihez, aki a családi élet mellett áll. Levelében arra az antropológiai igazságra emlékeztet, hogy a férfi és a nő egymást kiegészítve tudják a legjobban egymást segíteni, és hogy a kettő együttműködésére épülő család a legkisebb emberi közösség, a nagyobb emberi közösség, a társadalom akkor tud az emberi természetnek megfelelni, ha családokból épül fel.

Az emberi kapcsolatok iskolája a család: a családban kerül a gyermek először másokkal kapcsolatba, itt ismeri meg a társas létet, a kapcsolatépítés és -ápolás módjait. A családon belüli kapcsolat alapja a kölcsönösség és a szeretet. Akik szeretik egymást, azoknak a kapcsolatát a jóakarat motiválja, kölcsönösen egymás javát akarják: a szülők a gyerekekét, a gyerekek a szülőkét, a nagyszülők az egész családét. A kapcsolat minőségét a szeretet határozza meg, erről szól Jézus útmutatása: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,12–13)

Keveset tudunk József munkás, dolgos mindennapjairól. A régészeti és történelmi adatok szerint abban az időben sokan építkeztek Galileában, az ácsnak valószínűleg volt munkája bőven. Mégsem gazdagodott meg, és fiát, aki minden bizonnyal vele dolgozott, nem arra tanította, hogyan lehet minél nagyobb haszonra szert tenni. Jézusnak nem volt vagyona, nyilvános működése idején tanítványainál, barátainál lakott (Jn 1,38–39, Mt 8,20), nyilvános helyeken vagy mások házában tanított és gyógyított. A munkáról mindig úgy beszélt, mint szolgálatról, mint egy eredményért való fáradozásról. Jézus „szülei pedig minden évben elmentek Jeruzsálembe húsvét ünnepére. Amikor aztán tizenkét esztendős lett, fölmentek mindnyájan az ünnepi szokás szerint.” (Lk 2,41–42) Ebből azt látjuk, hogy fontos volt számukra az ünnep, és amint lehetett, Jézussal együtt ünnepeltek. Az ünnepért vállalták a fáradságot, és hálásak voltak gyümölcseiért.

„Az ember – aki az egyetlen teremtmény a földön, akit Isten önmagáért (az emberért) akart – teljesen csak akkor találhat önmagára, ha őszintén elajándékozza magát.” (Gaudium et spes 24.) Isten minden ember szívébe beoltotta a vágyat a szeretet és a boldogság iránt, és ezt a vágyat még a bűn sem tudja kioltani. A magukat tiszta szívvel, őszintén és önzetlenül elajándékozó emberek, az ilyen emberekből álló családok képesek a társadalmat a Teremtő terve szerint alakítani, egy szebb, boldogabb világot felépíteni.