Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Marosvásárhelyen, április 20-án egy 37 személyes autóbusz percek alatt megtelt mosolygós, kíváncsi, nyitott lelkű, Márián keresztül Istent kereső zarándokkal. A mosolyok mögött sebeket is hordozó zarándokok mindenike abban a reményben indult útnak, hogy a Mária-jelenésekről híressé vált boszniai Medzsugorjéban hite megerősödik. Ebben segített minden pillanatban jó pásztorként Hajlák Attila-István, a zarándoklat megálmodója, szervezője, lebonyolítója.

Az első állomás Szőkefalva volt – itt kezdődött és itt végződött a zarándokok lelkigyakorlata. A kezdő szentmise elmélkedésében a csoport erős hitet kért és Mária oltalmát az útra és itthon maradt szeretteire. Felemelő volt a mise után egymás kezét fogva közösen imádkozni a Fény Királynőjéhez. A buszon töltött idő lerövidült a Jézus életéről szóló filmeknek, a Medzsugorjéról szóló dokumentumfilmnek, az elmélkedéseknek, imádságoknak, közös énekléseknek köszönhetően.

Érkezéskor, a Szűzanya köszöntése után, a zarándokcsoport házigazdájával, a hivatalos magyar tolmáccsal, Merkovic Olgával találkozott, aki előadást tartott a városról, a látnokokról, a másnapi programokról.

Az estéket a Szent Jakab-templom mögötti szabadtéri rózsafüzér imádság, a nemzetközi szentmise, illetve a szentségimádás töltötte be. Bár április nem a nagy tömegek hónapja Medzsugorjéban, mégis több mint ezren gyűlnek össze közösen imádkozni, áldozni. Egyedi érzés belehallgatni abba, ahogyan mindenki a saját nyelvén válaszol a liturgikus szövegekre és mondja az imákat.

Az öt kilométerre levő kis faluban lakik Vicka Ivankovic, az egyik látnok. A megfoghatatlannak tűnő élmény emberközelbe került, amint az egyszerű, hétköznapi, barátságos ember beszélni kezdett a szeretet nyelvén. Amint a Szűzanyával való beszélgetéseiről mesélt, a lényéből sugárzott a nyugalom, a lelki béke és valami olyan tudás, ami számunkra örök vágy marad. Hétköznapi nyelven, érthetően, világosan, fanatizmus nélkül tolmácsolta Mária legfontosabb kéréseit, üzeneteit: legyen béke ember és Isten között, ember és ember között, megtérés, ima, böjt, hit. Ezekkel együtt fontos a rózsafüzér imádkozása, a Szentírás olvasása, a szentmisén való gyakori részvétel, a rendszeres gyónás és a jó cselekedetek gyakorlása. Miközben beszélt, végig kereste a tekinteteket, szembenézett az emberekkel és mosolygott.

A következő állomás egy Anya nevű falu kápolnája volt, ahol a szentmise után a Cenacolo közösség tagjaival találkozott a zarándokcsoport. Két, különböző függőségekből kigyógyuló fiatalember mutatta be a lelki család történetét, illetve saját gyógyulásuknak a csodáját: nem használnak gyógyszereket vagy nyugtatókat, helyettük kitartóan imádkoznak, dolgoznak, és mindenki mellé kirendelnek egy „őrangyalt”, aki az újonnan bekerülők mellett él a nap 24 órájában.

A zarándoklat következő célpontja a Jelenések hegye, a valamikori Podbrdó volt, ahol a látnokok először találkoztak Máriával. A hegyre vívő út mentén a rózsafüzér örvendetes és fájdalmas, illetve dicsőséges titkait ábrázoló domborműveket állítottak fel. Mindenik mellett imádkozó csoportok. Imádság, ének – ez minden, ami hallatszik. A szobornál, a teljes csendben mindenki érezhette: kettesben van égi édesanyjával. Voltak, akik itthonról küldött leveleket vittek magukkal, amiket elrejtettek a kövek közé, mások szívükben vitték fel a hegyre szeretteiket, örömeiket, gondjaikat.

„Valaki meghalt értem!” – ezzel a gondolattal indult neki a csoport a nehezen megmászható Krijevácnak: keresztúti ájtatosság, de nem a megszokott módon. Ezt segítik ott Carmelo Puzollo nagyon kifejező bronz domborművei is. Csodálatra méltó, hogy azok, akiknek gyakran a járás is gondot okoz, meg tudják mászni ezt a magas hegyet. Kőről kőre lépdelve cipeli mindenki a maga keresztjét, szenvedését… csendben, hálásan mindenért. Az 1934-ben állított kőkereszthez érve, mindenki kettesben maradt Jézussal, hogy mindent letegyen a lábához. Az utolsó estét a nemzetközi szentmise és szentségimádás töltötte ki.
A helytől való búcsúzkodásban segített a hazaút reggelén a Jelenések kápolnájában bemutatott szentmise. A hazafelé vezető utat ismét vallásos filmek, ének és ima töltötte ki. A Szőkefalván bemutatott záró szentmise és a marosvásárhelyi búcsúzkodás után több mint negyven irányba vitték magukkal a zarándokok a Szűzanya üzeneteit és út ajándékait. Ki-ki a maga szerettei, ismerősei körében osztja meg, milyen az, ha az ember a 21. században meri Istenre támaszkodva a lehetetlent kérni.