Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXIV. évfolyam 19. szám, 2014. május 11.

Márton Áron püspök – az igaz ember

A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség kiállítással egybekötött rendezvény keretében emeli ki Márton Áron püspök példáját a Magyar Holokauszt Emlékév keretében. A megemlékezés május 15-én, csütörtökön lesz Gyulafehérváron, az érsekségen. Előadást tart dr. Marton József, dr. Tibori Szabó Zoltán egyetemi tanár és Kovács Gergely posztulátor, a kiállítást megnyitja Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum igazgatója. Minden érdeklődőt szeretettel hívnak és várnak. Az emlékkiállítás az érseki palota egyházművészeti kiállításának előterében lesz látható május 15–szeptember 29. között (romkat.ro)

Papi hivatások vasárnapján laikusként kétféle módon viszonyul az emberek többsége a kérdéshez. Sok helyen olyankor figyelnek fel a nap üzenetére, ha a pap esetleg a szentmise után pár szót szól, kéri a híveket, hogy együtt imádkozzanak hivatásokért. Más helyen talán egy kispap is ellátogat a plébániára, szól, tanúságot tesz hivatásáról. Nem csupán a helyi egyházközség plébánosára gondol ilyenkor az ember, hanem mindazokra, akik nemcsak felismerték hivatásukat, hanem vállalták is a vele járó küldetést. Nem csupán csodabogárként tekintenek ilyenkor a fiatalok a közösségükbe érkező tanúságtevőre, hanem valódi érdeklődés övezi. Világi emberként mégis milyen papokat szeretnénk? Nem tudom, megfogalmazható-e egységes válasz. Hisz ma olyan emberek találkoznak, akik több kultúrából, kulturális háttérből származnak, és mind mást és mást várnak el a paptól. Ezért itt csupán két dologra reflektálok. Az első egy nem régi történethez fűződik. Akkor figyeltem fel rá, amikor a húsvéti vigíliának a végén nem messze tőlem páran szóvá tették, hányszor előfordul, hogy a pap a prédikációban a jelenlevőket ostorozza a templomi jelenlét (vagyis a hiányzók) miatt, a végén mégis köszönetet mond a „nagyszámú jelenlétért”. Ellentmondásos, nem? Talán olyan papokat (is) szeretnénk, akik nem tanárokként vannak jelen a közösségben, nem iskolás módszerrel fejezik ki aggodalmukat afelett, hogy a templomban kevese(bbe)n vannak. Másodszor olyanokat szeretnénk, akik az evangéliumnak nemcsak hirdetői, hanem tanúi. Tanúkként élik azt, amire Jézus tanított, s nem azt, amit úton-útfélen kitalálnak. Legyenek az evangélium igaz hirdetői! Igaz ugyan, hogy az evangelizáció az egész egyház feladata, amint legutóbbi enciklikájában a pápa is írja. Ennek a missziós munkának elsődleges hordozói a papok. Az evangelizálás alanya jóval több egy szervezett és hierarchikus intézménynél, mert elsősorban egy Isten felé úton lévő nép – mondja a pápa. Ez pedig a személytől személyig való mindennapos missziót jelenti. Ezért talán sokszor fontosabb meghallgatni s az örömhírről beszélni. Kereszténységünk forrása az örömhír. Ezt hirdetni elsődleges feladat, nem pedig mindenben negatív kritikát látni.

Panoráma

Bár május elejének időjárása borult, szomorú volt, többezres zarándoktömeg volt jelen az első szombati hagyományos Mária-köszöntőre. Böjte Mihály ferences házfőnök köszöntötte a csíksomlyói kegytemplomban a híveket, elmondta: „A természet megújulása mellett fontos, hogy a mi emberi természetünk is megújuljon, ehhez pedig természetfeletti kegyelmeket kapunk a Szűzanya közbenjárására”. Elmélkedésében arra kereste a választ, hogy a ma hívő emberén keresztül milyennek ismerik meg mások Istent. Képesek vagyunk-e megmutatni, hogy Isten a szeretet és a béke? – tette fel a kérdést. „Annyiféle utat kínálnak fel nekünk és annyiféle útjelző táblával találkozunk, így könnyen eltévedhetünk, ha nem Jézust követjük. Minél jobban megismerjük őt, annál jobban megismerjük az Atyát, embertársainkat és saját magunkat is” – mutatott rá Böjte Mihály. Ezt követően a hívő sokaság nevében hálát adott a Szűzanyának, hogy Jézushoz vezet, hogy biztos kézzel, határozottan mutatja az üdvösségre vezető utat. A szentmise után a kézdivásárhelyi Boldog Özséb plébánia cserkészcsapatának tagjai vezették a rózsafüzért, majd a gyertyás körmeneten is ők vitték a kegyszobor mását a templomtéren.

 

A következő elsőszombati Mária-köszöntő rendhagyó: június 7-ére, a pünkösdi búcsú napjára esik, így egész napos Mária-ünnep lesz, ám az esti gyertyás körmenet elmarad.

Panoráma

A Szent Antal nagykilenced a csíksomlyói kegytemplomban április 15-én kezdődött és június 10-éig tart. Ebben az időszakban keddenként a szentmisék reggel 8-kor, délelőtt fél 11-kor és este 7 órakor kezdődnek.

Immár hagyománnyá vált, hogy májusban a Szent Antal nagykilenced keddjein az esti szentmise előtt fél 7-től ünnepélyes Mária-ájtatosságra kerül sor. Idén a következő kórusok énekelnek:

 

Május 13.: Plugor Sándor Művészeti Líceum Campanella Gyerekkórus (Sepsiszentgyörgy), kórusvezető: Lőfi Gellért karnagy, zenetanár.

A sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum Campanella Gyerekkórusának célkitűzése a klasszikus és a modern kórusirodalom minél szélesebb körű népszerűsítése. Repertoárjában az egyházi művek mellett szerepelnek népdalfeldolgozások, godspelek, valamint a klasszikus kórusirodalom jeles szerzőinek művei a 15. századtól napjainkig. A Campanella tagja a Román Nemzeti Kórus, a Madrigál tehetséggondozó programjának, a Cantus Mundinak. Számos elismeréssel büszkélkedhet, de elsődleges célja a szolgálat: szolgálni Isten és embertársaink nagyobb örömére.

A sepsiszentgyörgyi gyerekkórus a következő műveket szólaltatja meg: HalmosLászló: Jubilate Deo, Brian Lewis: Benedictus ésKocsár Miklós: Salve Regina, Ave Maria.

Panoráma

Sokan elvesztették földi édesanyjukat. Sokan nem tudják eléggé értékelni a meglévőt. Szerencsére van egy égi édesanyánk, aki mindannyiunkért érző, féltő, szerető anyai szívvel imádkozik, közbenjár miértünk a mennyei Atyánál és Jézusnál. Amióta István királyunk utód nélkül maradván felajánlotta országát a Szűzanyának, azóta Magyarország is Mária népe. Segített megtartani népünket, hogy ne vesszünk el a történelem süllyesztőjében.

Amikor az emberiség történelmében túláradt a bűn, a boldogságos Szűzanya több helyen is megjelent, figyelmeztetve az emberiséget, Isten gyermekeit, hogy térjenek vissza a jó Istenhez, bánják meg bűneiket, amelyekkel megbántották Istent és embertársaikat. Ezeken a helyeken (Csíksomlyó, Mariazell, Máriapócs, Lourdes, Guadalupe) különleges kegyelmeket lehet kiesdeni, ahol egy kicsit összeér az ég a földdel és azok, akik veszik a fáradtságot, hogy elzarándokoljanak oda, megtapasztalnak valami csodálatos békét, szeretetet, amely kiárad a szívükbe. Visszaáll a rend, az ön- és mások értékelése a lelkükben, és ha nem is teljesen, de valami nagyon pozitívan megváltozik az életükben. „Ha tudnátok, mennyire szeretlek titeket, örömötökben sírnátok” – áll egy medzsugorjei feliraton, melyet a világ több nyelvére mint egyetemes üzenetet lefordítottak.

Panoráma

Tizenhatodik vándor kórustalálkozóját tartotta a szé­kelyudvarhelyi főesperesi kerület május első hétvégéjén. Hatszázötvenen énekeltek az egyházzene ezen ünnepén.

Résztvevők: Ave Rosa, Szé­kelyszentlélek–Bogárfalva (Ambrus Ferenc vezetésével); Psallite Vegyeskar, Szé­kelyudvarhely–Szombatfalva (Simó Zsuzsa); Lövéte (Tódor Loránd); Musica Sacra Kamarakórus, Székelyudvarhely (Rózsa Imre); Zeteváralja (Olti Attila); Con Spirito Vegyeskar, Máréfalva (Dávid Izabella); Szé­kelyszentkirály (Szikszai Ferenc); Korond (Katona Mózes betegség miatt nem vezényelt); Zeng a Magasság, Farkaslaka (Bakos Árpád); Mihály Deák Kórus, Oroszhegy (Vass Lajos); Cantate Domino, Szentkeresztbánya (Silódi Sándor); Kápolnásfalu (Bartos András); Béta–Dobó–Vágás (Jakab Szilveszter); Dobos I. Valér Kórus, Zetelaka (Jakocs Zoltán); Székelylengyelfalva (Szilágyi Imre); Iubilate Deo, Székelyudvarhely (Székely István); Canticum Novum Kamarakórus, Szentegyháza (Tamás István); Férfi Dalárda, Zetelaka (Jakocs Zoltán); Szováta (Kőszegi János); Parajd (Muresan Edit); Nyikómalomfalva (Boldizsár Gáspár); Zathureczki Gyula Kórus, Barót (Tordai Zsuzsanna).

Panoráma

Május 22-én az esti szentmise után, fél 8-tól tart előadást a magyarországi pszichológus, egyetemi tanár a csíksomlyói kegytemplomban.

A „boldogság kék madarát” elérhetetlennek véljük. Az önmagában is kérdéses, mit értünk boldogság alatt. Ez a legszubjektívebb élményünk, egyszersmind a legvágyottabb életérzésünk. A depresszió, a szorongásos zavarok és a pszichoszomatikus betegségek korát éljük, elterjedésük népbetegség szintű. Ez így van a „nyugati kulturában” és a fogyasztói szellemiségű, globalizálódott világ számos területén is. Nem tudunk úgy élni, hogy igazán jól érezzük magunkat az életben. Vajon miért és mit tehetünk önmagunkért, a családokért és a közösségekért?

Panoráma

Régi gondja volt a gyula­fehérvári érsekségnek a nyugdíjba vonult, orvosi kezelésre vagy teljes körű gondozásra szoruló papok helyzete, akik idős korukra általában elszigetelten, elfelejtett magányban maradtak. Ezt a problémát oldották meg a székely­udvarhelyi Pastor Bonus Papi Otthon felépítésével. Az otthon megálmodója Kovács Sándor székely­udvar­helyi fősperes-plé­bá­nos (1984–2007) volt.

A 90-es évek végén a székelyudvarhelyi városi tanács egyes tagjai az egyházi tulajdonban levő 12 hektáros Papkertnek a város általi kisajátítását kezdeményezték. Így akarták megoldani a gyermekek szánkózási helyét és a Cserehátra kivezető legrövidebb utat a városközpontból. A főesperes és a Szent Miklós plébánia egyháztanácsa természetesen egyáltalán nem volt partner ennek az ötletnek a kivitelezésében. Ekkor Kovács Sándor főesperes a Papkertben új egyházi objektumok betelepítésére szánta el magát, amelyek közül első volt egy nyugdíjas papi otthon.

Panoráma

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye ifjúsági irodája csoportvezető-képzőt tartott április 25–27. között Nagyszokondon. A tavaszi csoportvezető-képzőn az egyházmegye harminc plébániájáról vettek részt fiatalok. A cél az volt, hogy a fiatalokat megismertessék a csoportvezetés módszereivel, erősítsék közösségüket, felkészítsék őket a nyári táborokon való jelenlétre és feladatokra, valamint buzdítsák a plébániájukon való szerepvállalásra.

Pénteken játékos módszerek alkalmazásával ismerkedtek meg a jelenlevők, szombaton azonban már a csoportvezetés mibenlétére figyeltek, a plébániai szerepüket tisztázták, és elmélyültek az önátadás témájában. Megvizsgálták, hogyan lehet ezt a gyerekek felé közvetíteni: az ima révén, valamint példaképek segítségével. A csoportvezetők, erről folytatott beszélgetéseik eredményeképpen kiemelték, az ima azért nagyon fontos, mert az önátadás a szeretet-kapcsolatról szól. Akkor tudja az ember átadni az életét, ha szoros kapcsolatban van Istennel. A kapcsolatot erősíti az ima, valamint Jézus jelenlétének keresése a hétköznapi életben.

Panoráma

Ferences lelkiség a plébánián 

Assisi Szent Ferenc a mai kor emberének is tökéletes példaképe lehet, hisz mindaz, amit ő képviselt, kifejezi, hogy mi is az igazi boldogság. De ki lehet boldog és mitől a 21. században? A nagy többség válasza egyértelműen vallja, hogy pénz, autó, lakás, orgiák… és még sorolhatnánk a tucatnyi luxuscikket, ami a ma emberét megőrjíti, csapdájában tartja… és sajnos ezek adják a boldogságot… Boldogság?!

Szent Ferenc korai ifjúságában boldognak vallotta magát, hisz a kor társadalmába igen jól be tudott illeszkedni apja vagyona révén, és boldog volt, mert voltak érdekbarátai, szórakoztató bálok, de rá kellett jönnie arra, hogy mégsem teljesen boldog. Valami hiányzik: az Úr és az ő közelsége. Miután Ferenc megtapasztalta az evangélium adta szabadságot és mindazt, amit ezáltal kaphatott, habozás nélkül képes volt hátrahagyni addigi biztonságos és kényelmes mindennapjait, azért, hogy a környezete szemében megvetettként, alázatban, szegényen és boldogan éljen.

Egy falat a léleknek
  • A Jelenések könyvéből szeretnék csupán idézni a teljesség igénye nélkül, de talán annál személyre szólóbban:
  • „Tudok tetteidről, fáradozásaidról és kitartásodról. Tudom, hogy nem tűröd a gonoszokat: próbára tetted, akik apostolnak mondják magukat, noha nem azok, és hazugnak találtad őket. Hűséges is vagy, szenvedtél a nevemért, és nem fáradtál bele.
  • De van egy kifogásom ellened, az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél. Gondold meg, honnan süllyedtél ide! Térj meg, és térj vissza korábbi cselekedeteidhez!
  • Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek: A győztesnek az élet fájáról adok enni, amely az Isten paradicsomában van.” (vö. Jel 2,2–7)
  • „Ezt mondja az első és utolsó, aki halott volt, de életre kelt: Tudok szorongattatásodról, arról, hogy szegény vagy, de valójában mégis gazdag. Tudom, hogy gyaláznak… Ne félj a rád váró szenvedésektől! Az ördög néhányatokat fogságba vet, hogy próbára tegyen benneteket.
  • Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koszorúját. A győztesen nem vesz erőt a második halál.” (vö. Jel 2,8–11)
  • „Ezt mondja, aki a kétélű hegyes kardot tartja: Tudom, hol lakol; ott, ahol a sátán trónja áll. Ragaszkodsz a nevemhez, nem tagadtad meg hitemet még azokban a napokban sem, amikor hűséges vértanúmat megölték nálatok, ahol a sátán lakik.
  • De van némi kifogásom ellened. Élnek köztetek olyanok, akik Bileám tanításához ragaszkodnak, aki kioktatta Balakot, hogy áldozati hús evésére és erkölcstelenségre csábítsa Izrael fiait. Olyanok is élnek köztetek, akik mások tanításához ragaszkodnak.
  • Térj meg tehát! Mert ha nem, késedelem nélkül odamegyek, és harcba szállok számnak kardjával.” (vö. Jel 2,12–16)

Útjelző

Az istenkereső és őt megtaláló lelkek példaképe 

Szentjeink példája bizonyítja, hogy a Szűzanyával és lelkiségével való találkozás alkalmával megváltozott az Istennel való kapcsolatuk, elmélyült és ezen élmény radikálisan átalakította életüket.
A Szűzanya által lettek szentekké a szentek: az apostolok, az egyháztanítók. Nincs az a szent, aki Krisztus után ne őneki tulajdonítaná és köszönné, hogy szent lett. Lisieux-i Kis Szent Teréz a szűzanyával való találkozásában értette meg Isten szeretetét, döbbent rá Isten jelenlétére, gyöngéd szeretetére. Ezt az élményét nagyon szépen leírja Naplójában. Ez az élmény volt számára az, ami megváltoztatta istenképét. Szent Rupert szavaival így fejezhetnénk ki ezen átalakulást, Kis Szent Teréz lelkületét:
„A Szűzanya az istenkereső és őt megtaláló lelkek példaképe.”

Lisieux-i Szent Teréz tanítását nem meghatározások vagy értekezések formájában adja számunkra, hanem – igazi tanúságtevő módon – életén keresztül, mint aki nagyon bensőségesen megtapasztalta a Szűzanya folytonos jelenlé­tét és szeretetét. Teréz a Szűzanyától kap kedvet arra, hogy a „mennyországát majd ő is a földön töltse” jót cselekedve, s ezzel hálásan vallja be, hogy ővele is annyi jót tett egy égi Édesanya láthatatlan, de hatékony oltalma.