Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Útjelző

IV. parancsolat (12. rész) 

Mielőtt a címben megadott témára térnék, hadd szóljak azokhoz is, akinek nincsen gyermekük. Isten nem adott nekik gyermeket. Sok családban ma ez is nagy probléma. Egyesek még válóoknak is felhasználják. Ahogy a mondás tartja: „A nő két dologért mindenre képes: hogy legyen gyermeke, és hogy ne legyen gyermeke!” Szakorvosi vélemény, hogy aki első gyermekét erőszakkal elvetette, az nagyon valószínű, hogy egész életére meddő maradhat. Hiába szeretne később gyermekeket. Azokban a gyermektelen családokban, ahol a szülőknek tiszta a keze, nincs, amiért aggódjanak. Bármennyire is szeretnék a gyermeket, Isten tudja, hogy kinek ad és kinek miért nem ad. Ez az ő titka. Olyan világot élünk, hogy sokszor jobb is, ha egyeseknél nincsen gyermek a későbbi életük miatt. Viszont örökbefogadással pótolhatják!

Nem túlzás állításom: rokontalan ember nincsen. Körülötte vagy valahol élnek vagy már a temetőben pihennek. Mindkét helyen az ő rokonsága van. Két dologban azonban az ember tehetetlen: milyen nevet adtak neki, és kik a ő rokonai. Egyiket sem tudta megválasztani, rokonsága elkerülhetetlenül társa lesz a sírig. Kik tartoznak hozzá (a szülőkön, gyermekein kívül)?

A nagyszülők. Ők is a családhoz tartoznak, akárcsak a szülők. Ha együtt kell élniük, a fiatalok szeretetéből semmiképpen sem zárhatók ki. Itt a helyük, nem pedig az aggmenházakban, szociális otthonokban. Az idős szülőknek sem!

Mindebből az is következik, hogy adódnak előre nem látott nézeteltérések velük. Ilyenkor az öregek alkalmazkodjanak a fiatalokhoz. Ne akarják őket vezetni. Sajnos egyesek mindenbe beleszólnak, mindenhol hibát látnak, keresnek. Ezzel meggyűlöltetik magukat. Ezért akarnak mielőbb szabadulni tőlük a fiatalok.

Ha közös háztartásban élnek együtt, tiszteljék egymást, legyenek türelemmel a korral fellépő gyengeségeikkel szemben. El kell dönteni, hogy az idős vagy a fiatalasszony vezeti-e a háztartást. Ha a fiatalasszony is munkába jár, az öreg szülő nagy jótevő lehet a gyermeknevelés terén, a házimunkák végzésében. Ne feledjék el: a fiatalok és öregek csatájában mindig a fiataloké a győzelem. Ezt mutatja a tapasztalat.

Testvérek, unokatestvérek. Sok családban ilyenek is vannak mindkét ágon. Őrizzék meg ők is egymással az összetartozás és a szeretet érzéseit. Később, amikor már elkerültek otthonról, maradjon meg köztük a szeretetkapocs ugyanúgy, ahogyan valamikor megvolt, amikor még egymás mellett éltek. Aggódó szívvel kísérjék egymás sorsát, s legyenek készek egymás segítésére. Fájjon, ha a testvérnek rosszabb sora van, mint neki. Sajnos nem ritka, de szomorú, amikor évtizedeken át pereskednek és marják egymást az örökségért. Mit várjunk másoktól!

Unokák. Ők a nagyszülők szeme fénye. Engedjék a szülők, hogy szeressék a nagyszülőket! Mert ezzel bearanyozzák életük végső szakaszát. Nem baj, ha a kis fecsegők nekik mindent elmondanak. Eszembe jut a vicc, hogy a nagymama a kertben játszik Jancsikával. A gyerek egy idő után arra biztatja a nagyit, hogy hunyja le a két szemét. Oly hízelgő a kérés, hogy nem tud kitérni előle. Előtte azonban rákérdez: miért akarod, hogy lehunyjam a szemem? A gyerek őszintén így szólt: azért, mert azt mondta apuka és anyuka, hogy amikor te lehunyod szemed, nekünk nagyon jó lesz! Milyen sokat érthetett ebből nagymama…

Osztálytársak. Ők is sok-sok embert érintenek. Legyenek szeretettel egymás iránt, hiszen egy életen át baráti szálak kapcsolják össze őket. Önmagát becsüli meg az is, aki tiszteli volt pedagógusait, tanárait, nevelőit. Ne szégyelljük őket, s ha találkozunk velük, legalább köszönjünk. Ne kerüljük ki az utcán őket!

Munkaadók és munkatársak. Közös, nagy családot alkotnak. Legyen ezen belül mindig tisztelet, szeretet, egymás megbecsülése. Tartsák távol az irigységet, a törtetést, féltékenységet és egymás bűnre csábítását. Dicséretes és szép dolog, ha később is megemlékeznek egymás­ról, például nyugdíjba vonuláskor, névnapon, házassági évfordulókon vagy haláleset alkalmával.

Halottaink. Ők a mi sokszor elfelejtett drága kincseink. Szülőfalum, Csatószeg temetőkapujára ez volt írva az 1970-es években: „Meghalt, és eltemették szépen, szabályosan. Pap, kántor és ének volt, úgy, ahogy írva van. Nincsenek szenvedései, nem folynak könnyei, s hogy hamar elfelejtették, már az sem fáj neki!”. Erdély- és világszerte mennyi sok elhanyagolt sírhant, kidőlt keresztfa van. Tanúk a hálátlan, élő hozzátartozókról.