Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

A tanítvány egyik jellegzetességével, a buzgóság témájával foglalkozunk most. Le kell szögeznünk, hogy az a hívő keresztény, akinek életében nincs jelen a buzgalom, csak névleg keresztény, a valóságban nem az. Vallásos, de nem Krisztust követő tanítvány. A tanítványság nemcsak abban áll, hogy templomba jár valaki, közbe-közbe imádkozik, talán még gyónik és áldozik is. Ezek elengedhetetlenek, de nem elegendőek, ha nincsenek hatással a mindennapi életre.

Isten mindenkit meghatározott céllal teremtett, meghatározott korban, környezetben és családban. A cél mindenkinek ugyanaz: eljutni az üdvösségre. A hogyan mindenki esetében más, mert feladatait ott és akkor kell teljesítenie, ahol él: egy meghatározott korban, környezetben és családban.

Mit jelent ez? Itt és most élünk. A világ folyásával kapcsolatban nekünk mi a feladatunk? Nem akkor, ha európai parlamenti képviselők lennénk, ha mi lennénk valamelyik nagyhatalom elnöke, világszervezet vezetője, hanem nekünk itt, most, Erdélyben élő embereknek… Nem vehetünk részt békefenntartóként egy-egy háborús övezetben, nem dönthetünk békéről, jólétről, igazságos törvényekről, hiszen ehhez nincs hatalmunk. De van feladatunk a világban! Szoktunk-e tudatosan imádkozni azokért, akik ilyen döntéseket képesek hozni? Vajon a szülők gondolnak arra, hogy gyermekeiket ne csak maguknak, hanem a közösségnek is neveljék?

Senki nem mondhatja azt, hogy semmi köze a város, a falu gondjához, bajához, hiszen nem polgármester vagy tanácsos, mi dolga az iskolával, hiszen nem iskolaigazgató vagy tanár. Azt sem mondhatja, mi köze az egyházhoz vagy a templomhoz, mert nem pap vagy egyháztanácsos. Mindenki a maga szintjén felelős a közösségéért! Persze nem kell túlzásba vinni. De ha valaki csendet teremt magában, megkérdezi Istent, nyomban rájön, mi a feladata. Nem kellene szemetelni az utcán, a sáncot ki kell ásni, a járdát télen a jégtől, hótól le kellene tisztítani, éjszaka a környezetet nem kellene zavarni hangoskodással, ha a szomszéddal valami baj van, segíteni kellene neki, az adó 2 százalékát iskolának, egyháznak vagy különböző, saját választás szerint kiszemelt, hasznosnak tartott szervezeteknek lehet felajánlani… Számtalan ötlet születhet a csendben arról, kinek mi a kötelessége a környezettel kapcsolatban. Ha mindezeket az ember nem veszi figyelembe és nem gyakorolja, nincs buzgóság benne, ha pedig igen, akkor nemcsak vallásos, hanem krisztusi tanítvány is.

Meghatározott családba születtünk. Ez nem véletlen. Egyikünk sem született királyi családba. Talán nem miniszternek vagy milliárdosnak a gyermeke. Itt kell megfelelni az elvárásoknak, nem máshol. De vajon mindannyian tisztában vagyunk ezzel? Nem olyan nehéz, mint a világgal vagy környezetünkkel kapcsolatos feladataink, de az egészre hatással van, mert ami a családban történik, az kisugárzik a környezetre. Éppen ezért legalább el kellene gondolkodni: jó házastárs, férj, feleség vagyok? Jó gyermek, szülő? Megtaláltam a helyem mint idős és nyugdíjas? Ha csendben keressük ezekre és az ehhez hasonló kérdésekre a feleletet, felfedezhetjük a hiányosságokat. Ha igyekszünk azokat kiküszöbölni, már buzgóságról teszünk tanúságot, Krisztus tanítványának bizonyulunk. Ha pedig nem, önmagunkat becsapva elhitetjük, hogy jó hívő, vallásos emberek vagyunk, aminek azonban semmi köze a valósághoz és az igazsághoz.