A tanítvány egyik jellegzetességével, a buzgóság témájával foglalkozunk most. Le kell szögeznünk, hogy az a hívő keresztény, akinek életében nincs jelen a buzgalom, csak névleg keresztény, a valóságban nem az. Vallásos, de nem Krisztust követő tanítvány. A tanítványság nemcsak abban áll, hogy templomba jár valaki, közbe-közbe imádkozik, talán még gyónik és áldozik is. Ezek elengedhetetlenek, de nem elegendőek, ha nincsenek hatással a mindennapi életre.
Isten mindenkit meghatározott céllal teremtett,
meghatározott korban, környezetben és családban. A cél mindenkinek ugyanaz:
eljutni az üdvösségre. A hogyan mindenki esetében más, mert feladatait ott és
akkor kell teljesítenie, ahol él: egy meghatározott korban, környezetben és
családban.
Mit jelent ez? Itt és most élünk. A világ folyásával kapcsolatban nekünk mi a feladatunk? Nem akkor, ha európai parlamenti képviselők lennénk, ha mi lennénk valamelyik nagyhatalom elnöke, világszervezet vezetője, hanem nekünk itt, most, Erdélyben élő embereknek… Nem vehetünk részt békefenntartóként egy-egy háborús övezetben, nem dönthetünk békéről, jólétről, igazságos törvényekről, hiszen ehhez nincs hatalmunk. De van feladatunk a világban! Szoktunk-e tudatosan imádkozni azokért, akik ilyen döntéseket képesek hozni? Vajon a szülők gondolnak arra, hogy gyermekeiket ne csak maguknak, hanem a közösségnek is neveljék?