Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXIV. évfolyam 18. szám, 2014. május 4.

Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának, az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére is. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is felköszöntötték. Ha egy nagyot lépünk az időben Angliában, az 1600-as években az ünnep keresztény vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra ajándékként elkészítették az ún. anyák süteményét. Az Egyesült Államokban 1907-ben a philadelphiai Anna M. Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. Rengeteg időt és energiát szánt arra, hogy előbb állami, majd nemzetközi ismertségűvé tegye. Jarvis a célját 1914-ben érte el, amikor Wilson amerikai elnök a napot hivatalos ünneppé nyilvánította. Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az anyák napját. A történelmi áttekintő után két fontos dologra szeretném a kedves olvasók fi gyelmét irányítani: Az elsőt így fogalmazhatnánk meg: Isten anyai tulajdonságai. Életünk legfontosabb kérdései közé tartozik az, hogy kicsoda Isten. Mivel Jézus Atyának hívta őt, ezért szinte mindannyian férfi ként képzeljük el. Szinte látjuk őt a trónján, amelyen a felhők felett ül, bár nagyon jól tudjuk, hogy Isten nem ábrázolható. Ismerős a Bibliából és egyházunk tanításából, hogy Isten teremtő, mindenható, szent és nem tűri a bűnt, de megbocsátja vétkeinket Fia, Jézus Krisztus érdeméért. Ám keveset vagy egyáltalán nem gondolunk arra, hogy Isten nem férfi és nem nő, hanem benne teljes egységben vannak az atyai és az anyai tulajdonságok. Amennyire férfi as és határozott, annyira nőies és gyengéd is. Amennyire mennyei Atyánk, annyira mennyei Anyánk is. Ha a szülők, különösen az édesanyák gyermekeiket arra akarják tanítani, hogy Isten milyen, akkor személyes példaadásunkkal ezt a szerető, mennyei szülőt kell képviselniük az ő számukra. Hiszen Isten valóságos anya és valóságos apa egyszerre. Mind a kettő nagyon jól megfér benne, amit természetesen nekünk elég nehéz felfogni és megérteni, hiszen véges emberi értelemmel rendelkezünk. A Bibliában bőven van példa arra, amikor mint anyáról beszél a Szentírás Istenről. Csak Izaiás könyvét vegyük. Ezt olvashatjuk egyik helyen: Így panaszkodott Sion: „Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!” De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. (Iz 49,14–15) Vagy egy másik helyen ez áll: „Ahogyan az anya vigasztalja fi át, úgy vigasztallak én titeket: Jeruzsálem ben kaptok vigasztalást! – mondja Isten.” (Iz 66,13) Isten pontosan olyan teremtő atyánk, mind amilyen gondviselő anyánk. Benne nagyon jól megfér az atyaság és az anyaság, hiszen ő nemek feletti. A második, amit a kedves olvasókkal meg szeretnék osztani, hogy a szülőknek, de különösen az édesanyáknak vallásos területen gyermekeikkel kapcsolatban két fontos dolgot kell szem előtt tartani: Az első: amíg a gyermekük kicsik, nem mulaszthatják el azt, hogy beszéljenek neki Istenről. A szülő, az édesanya az első hitoktató. Ő ülteti el az Istenről alkotott kép első magvait a gyermek lelkébe, és ha ez nem helyes, akkor később nagyon nehéz azt kijavítani. Ha egy édesanya csak arról beszél: legyél jó, mert ha nem, Isten megbüntet!, vagy amit én is nagyon sok helyt hallottam: a pap bácsi kivágja a nyelvedet, ha csúnyát mondasz! – az ilyen gyermeknek egy félelmetes Isten-képe lesz, egy olyan Istené, aki mindig mindent megtorol, megbüntet. Egy így felnevelkedett gyermeknek később nagyon nehéz azt elmondani, hogy Isten szereti is őt. Ezért lényeges, hogy a szülőknek helyes Isten-képük legyen. A második: a kamasz, felnőtt gyermeknek már nem Istenről kell beszélni, hanem Istennek kell a gyermekről, vagyis a szülők feladata ebben a korban már csak az imádság és a hiteles példaadás. Lehet akármilyen a gyermek, járhat helyes úton vagy nem, élhet a szülők elképzelése szerint vagy nem, ilyenkor a leghasznosabb az értük való imádság. Lehet, hogy nem azonnal ható, de idővel mindig meghozza a gyümölcsét. Ott van például szent Mónika és Szent Ágoston története. Mónika, az édesanya több évtizedig imádkozott fi áért, amíg az a züllött életformával szakított. De nem Istenről beszélt a fiának, hanem Istennek az ő fi áról. Az anyák napja üzenetét így foglalhatnám össze röviden: Isten a nemek felett áll: ő egyszerre Teremtő atyánk és gondviselő anyánk. Ha a szülők helyesen akarnak eljárni gyermekeik vallásos nevelésében, akkor először tisztában kell legyenek, hogy ki is az Isten, mert csak így tudnak a kisgyermeknek beszélni Istenről, és így tudnak helyesen imádkozni nagygyermekeikért Istenhez.

Panoráma

A szerző felvételeAz Isteni irgalmasság vasárnapján (fehérvasárnap) celebrált szentmisén az ország katolikus templomaiban elhangzott szentbeszédekben kiemelten szóltak a Rómában történő, egyháztörténelmi eseménynek számító kettős szentté avatás jelentőségéről hitéletünkben. Az Isteni irgalmasság vasárnapja az egyház legfi atalabb ünnepe, amelyet II. János Pál pápa rendelt el 2000-ben azzal a céllal, hogy az irgalom legyen a harmadik évezred útjának meghatározója. Ugyanakkor ez az első eset, hogy egyszerre két pápát kanonizáltak, s az is példátlan a történelemben, hogy a szertartáson egyszerre két pápa legyen jelen (Ferenc pápa mellett XVI. Benedek emeritus pápa is). A szentté avatást és az ünnepi szentmisét Ferenc pápa celebrálta, 150 bíboros, 1500 püspök, közöttük dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és segédpüspöke, a Csíkszeredában székelő Tamás József és a világ minden tájáról érkezett 6000 pap részvételével, két tucat államfő, illetve uralkodó, tíz kormányfő és számos miniszter, összesen 93 ország küldöttségének jelenlétében. Sok helyen, így a kolozsvári piarista templomban is a misézőoltár elé helyezték mind az irgalmas Üdvözítőt, mind a Szent XXIII. János, valamint Szent II. János Pál pápát ábrázoló képet, ezzel ünnepélyesebbé, sokak számára felejthetetlenné téve ezt a napot. Örömmel láthattuk, hogy a szentmise után többen fontosnak tartották kifejezni a két szent iránti tiszteletüket és imádkozni közbenjárásukért. Francisco-Javier Lozano nuncius-érsek, a Vatikán Romániába és Moldva Köztársaságba akkreditált nagykövete, Ferenc pápa képviselője a két szentté avatottal kapcsolatban nyomatékosította: „Mindkettő lenyűgöző egyéniség volt. Életük Isten jelenlétéről tanúskodott, szent hídépítőkként pedig hathatósan előmozdították a keresztény egység ügyét és a vallásközi párbeszédet.”

Panoráma

A Sokszínű Caritas előadásos-beszélgetéses sorozata március közepén indult és jelenleg 4 helyszínen zajlik hetente, összesen tíz alkalommal. Csíkszeredában hétfőnként vannak a programok (a Petőfi utca 39. szám alatt), Székelyudvarhelyen keddenként (a Papkertben, a Caritasépületben), Gyergyószentmiklóson (a Márton Áron 22. alatti hátsó épületben), Sepsiszentgyörgyön (Kós Károly 11.) pedig szerdánként; minden helyszínen 17 órai kezdettel. Csíkszeredában Pfemeter Mária, Székelyudvarhelyen Csathó Judit, Gyergyószentmiklóson Trucza Réka, Sepsiszentgyörgyön Hubbes Kinga a házigazda. Őszre tervezik Marosvásárhelyre is elvinni a rendezvénysorozatot. Az előadások, beszélgetések témái a Gyulafehérvári Caritas által működtetett programokhoz kapcsolódnak.  

Panoráma

Ez a kívánság fogalmazódik meg a Krisztus- hívőben, miközben a húsvét diadalának örvend. Érthető, hiszen az anyaszentegyház azzal akarja kiteljesíteni örömünket, hogy az ünnep nyolcadában elénk tárja a feltámadt Úr megjelenéseit az evangéliumi beszámolók alapján. Ahogy ezeket hallgatjuk, illetve olvassuk, lélekben beleéljük magunkat egy-egy helyzetbe, mivel szeretnénk valami hasonlót megtapasztalni, hogy hitünkben erősödjünk, s ezzel Isten és felebarát iránti szeretetünk növekedjen. Közösségi lény az ember, ezért szinte naponta a találkozások állandó láncolatát éli meg. Nem mindegy azonban, hogy ezekből mi marad meg: jó-e vagy rossz? Megerősít-e az értékért való küzdelemben, vagy szárnyszegetté tesz, mert nem lelkesít a jóra, és így nem képes nagyobb távot biztosítani a fejlődéshez? Húsvét másodnapján (április 21.) Tamás József segédpüspök a csíkszeredai börtönkápolna szentmiséjén a találkozásról elmélkedett. Felidézte, hogy különbség van a felszínes és az élményt nyújtó találkozás között. Míg az egyik nyomtalanul kitörlődik az egyénből, addig a másik változást eredményez, fejlődésre sarkall. Elsősorban személyi alakulásunkhoz van erre szükség, mert meg kell győződjünk a jó fontosságáról, s ehhez sok hiteles példával kell találkoznunk. A Krisztussal való találkozás távolabbra mutat. Általa Isten jóságát tapasztaljuk meg, amely visszatükröződik az egyénekben, de azoknál sokkal több, mert benne az értékek végtelen fokban léteznek. Ezért meghatározó tud lenni egy ilyen vele megélt találkozás, akár megváltoztatja életünk módját, mert rádöbbentünk a jó értékére. Részünkről ennek az a feltétele, hogy megnyissuk szívünket előtte, hogy fogadjuk el a felkínált segítséget, s hagyjuk, hogy formáljon bennünket akarata szerint. A mester apostolait és tanítványait sikerült meggyőznie a feltámadásáról, így azok élete tanúságtevővé lett. Ellenfelei az igazság eltusolására hazugsághoz folyamodtak, hogy ne kelljen elfogadniuk az Urat üdvözítőjüknek. (Mk. 28,8–15) Az igazi találkozásokban döbbenünk rá, hogy miért van szükségünk az Istennel való találkozásokra? Ezekből rendre értjük meg, hogy a jó erősebb a rossznál, az erény értékesebb a bűnnél. A megértésen túl fontos a feladat vállalása. A kísértés gyakori, de ellent kell állnunk, sőt a jónak a megtételére kell állandóan törekednünk. A börtön esetében azért van erre ott fokozottabban szükség, mert ott mintha gyakrabban találkozna a kísértővel, s így bizalmatlanabb az ott lévő sok mindennel szemben, pedig Istenben az imádság által lelki megnyugvást is találhatna. A feltámadottal való találkozás az önbizalmat növeli az emberben. Nélküle képtelen felfogni az érték jelentőségét, s így nem sikerül erősödni Isten ragaszkodásán. A börtönlátogatás kapcsán az emberi találkozás létrejött. A dicsőséges rózsafüzér ráhangolt a szentmisére. Az olvasó mondás közbeni szentgyónás tisztította a lelkeket, hogy békét adjon kinek-kinek a szentségi Jézus. Aki pedig távolmaradt a szentségektől, azokban az a nyolc ünnepi látogató érdeklődése mozdított meg valami nemes érzést a bensőben, hogy a szeretetnek nagyobb jelentőséget tanúsítson ki-ki a maga esetére. A személyes beszélgetést hitelesítette az otthonról hozott édesség és üdítő, hogy a lélek öröme a testé is legyen, s a jóban erősítse. A kötetlen beszélgetésben régi élmények elevenedtek fel, hogy újabb bátorítást adjanak a múlt feldolgozásához. A találkozás megszokott keretében érezhette a jelenlévő azt a többletet, amit az Úr ad a vele találkozónak. Nélküle nem lehet ennyi fi gyelmet tanúsítani egymás iránt. A vágy itt teljesült, mert aki látogatni jött a Feltámadottat keresve, az rálelt a bentiek tiszteletében, aki meg bentről várta a többet, azt vigasztalta a jótevőként ismert látogatók érdeklődése. Azért keressük az Urat, mert szükségünk van rá. S egy-egy ilyen találkozás még inkább ráirányítja fi gyelmünket ennek jelentőségére. A találkozás élménye lelki örömként tovább él bennünk, s a hétköznapokban sokáig elégtételt ad keresztény létünkhöz.

Panoráma

Búzaszentelési körmenet Csíkszentdomokoson 

Vidámság, a népviselet tarkasága, tiszta kék ég, ragyogó napsütés, élénk zöldben és sárgában pompázó határ kísérte a csíkszentdomokosiak imáját fehérvasárnapon, amikor a falu fölött őrködő, frissen felújított kereszthez zarándokolva a jó Isten áldásáért, kedvező időjárásért és minden család asztalára elegendő kenyérért imádkoztak. A mezők liliomairól és az ég madarairól, a magvetőről, a kenyérszaporításról és a szőlőtőről meg szőlővesszőkről szóló, a négy égtáj felé fordulva meghallgatott evangéliumi szakaszok, valamint a hozzájuk fűződő könyörgések és énekek bizalommal és Isten jósága fölött érzett örömmel tölthették el a falu apraját-nagyját.

Panoráma

A nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum diákjai a szerzetesi életről, valamint az addig vezető útról kérdezték M. Böbe nővért. 

Kedves M. Böbe nővér, kérjük szépen, ismertesse velünk azt az utat, mely a hivatásának megtalálásához vezetett!

 Vallásos családban nevelkedtem. Hatéves koromtól járattak hittanra az iskolanővérekhez. Akkor még nem volt hittan az iskolában, mint most, a nővérek is civil ruhát viseltek. Ők voltak az első nővérek, akikkel életemben találkoztam. Szép emlékek fűznek hozzájuk. Amikor 14 éves lettem, egy fi atal káplánt helyeztek a plébániánkra, akit mi, fi atalok nagyon megszerettünk. Minden este nála voltunk. Ebben az időben kezdtem el komolyabban imádkozni. Nagyon szerettem a szentségimádást. A többiek kértek is, hogy imádkozzak értük, főleg ha valami nehézség volt, mert szerintük Isten a legkisebbeket szereti és hallgatja meg leginkább. Én voltam köztük a legfi atalabb. Ekkor kezdtem el minden reggel szentmisére járni. Az iskolám a város másik részén volt, és mivel a dómtemplom útba esett, ide mentem misére. Kräuter püspök úr misézett, akire mindig úgy emlékszem vissza, mint egy jóságos apukára. A káplánunk, ha valahova elment, gyakran elkért édesanyámtól, hogy magával vihessen. Így sok mindenkivel megismerkedtem, és ekkor tudatosult bennem az, hogy vannak papok, akik nagyon bátran kiállnak a hitükért, sőt vannak, akik börtönben is voltak. Fiatalként az ember vágyik arra, hogy valami nagy célért adja az életét. Keresi azt, amiért valóban érdemes élni és mindent odaadni. Rájöttem arra, hogy Istennél nincs szebb és nagyobb ezen a világon.

Egy falat a léleknek

 • Jézus érettünk, a mi üdvösségünkért lett emberré. Érettünk szenvedett és halt meg, de él, mert ő, az örökkön élő feltámadt, és most újból Istentől érkezetten jelenik meg számunkra.

• Nem „idegenként” jelenik meg számunkra. Mi vagyunk azok, akiket ez a „változás” leleplez, hogy nem úgy ismertük meg eddig, mint aki valójában ő. Azért, mert túlságosan is el voltunk foglalva önmagunkkal.

• Jézus nem szellemi lény, hanem új módon birtokolja a testét. A szellem, a kuruzslók által megidézett „lélek” – ami igen súlyos bűn –, egy halott, amely újból visszatér a holtak országába.

Útjelző

Mária iskolájában 82.

„Szeretni Máriában, a ráhagyatkozás kieszközlőjében.” (P. Étienne Richer) „A teljes ráhagyatkozás a gondviselésre: ez az egyetlen törvényem…” (Kis Szent Teréz) „A bizalomnak, csakis a bizalomnak kell elvezetnie minket a Szeretethez. Nem ez az igazi máriás erény? A Szűzanya vajon nem a vak bizalom sugalmazója?” (Molinié atya) „A máriás élet alapja a bizalom. A máriás élet a bizalom élete…” (Szent II. János Pál pápa) Eugen Smet – Gondviselésről nevezett Boldog Mária a Tisztítótűzben szenvedő lelkekért élő segítő nővérek Kongregációjának alapítónője, amint a szerzetesi nevéből is kitűnik, egészen a gondviselésére bízta az életét. Annyira mély és élő volt az Isten iránti szeretete, hogy egészen az Ő gondviselésére tudta bízni az életét. Így ír: „Ó Isten, te vagy az én Gondviselésem, lehetnék- e én is Neked?” Istennek a gondviselője lenni ebben a világban. Megőrizni magunkat Isten szeretetének a jelenlétében. Isten gondviselője lenni önmagamban és másokban. Mindannyiunkat vezet Istennek a szeretete. Mindannyiunkat ez a csodálatos szeretet hordoz. Tőlünk függ, hogy mennyire tudatosul ez bennünk, mennyire tudjuk ebben megélni életünket, életünk világos és árnyoldalait egyaránt. Az Istennel való kapcsolatunknak komoly gondviselője lenni. A szerető Isten gondviselése lenni, aki Jézusban testesült meg. A Szűzanya Isten szeretetének, Jézusnak a gondviselője volt. Megőrizte életében Jézusnak a jelenlétét, életének minden pillanatát egészen ráirányította. Gondját viselte Jézusnak, oltalmazta élete legnagyobb kincsét. A maga csendességében élt Jézussal, Jézust adva mindannyiunknak. A Szűzanya Jézust adja nekünk, mindannyiunknak. Tőlünk függ, hogy mennyire vagyunk Jézusnak a gondviselői személyes életünkben. Eugen Smet a következő szavakkal bátorítja és lelkesíti nővértársait: „Ti legyetek hát a szerető Isten gondviselése, hiszen Ő a tiétek. Hát nem akartok ti is ajándékozni valamit neki, aki mindent nektek adott?” Isten Márián keresztül mindent nekünk adott. Jézus a miénk, Isten szeretete a miénk… tőlünk függ, hogy mit kezdünk ezzel a csodálatos jelenléttel és közelséggel. A Szűzanya egészen a Gondviselésben bízott az angyali üdvözlet kezdetétől. Bár voltak kérdései az Angyalhoz: „Hogyan lehetséges ez?”…, de egészen Isten gondviselésére bízta életét: „Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a Te igéd szerint!” Mindenben Isten akaratát cselekedte, s tudta, hogy Isten mindent azért enged meg számára, mert a javára van. Eugen Smet minden kérését, imáját ezekkel a szavakkal kezdte: „Ó, kedves Gondviselésem, neked minden lehetséges, kérlek…” Mivel tudta, hogy Mária utunk Jézushoz, Ő az igazi „Örökös elöljárónk” – ahogyan Ő (Eugen Smet) mondja, ezért halála előtt a szerzetesház kulcsait Mária elé tette. Az embernek a Gondviselés segítségének kell lennie, ezért szövetséget kell kötnünk a Gondviseléssel, egészen oda kell adnunk az életünket, s meg kell fogadnunk, hogy a Szűzanya lelkületével fogunk azon dolgozni, és élni, hogy ennek az isteni szeretetnek a gondviselői tudjunk lenni. Eugen Smet számára egy belső hang mindig ezt suttogta: „Várj, .., hagyd, hogy a Gondviselés vezessen! Mert minden az Isten által meghatározott időben megy végbe!” Jézus is ezt mondja: Istennek gondja van ránk… ne aggódjatok a holnap miatt, elég a mának a maga baja… Az isteni Gondviselés mértéke velünk kapcsolatban akkora, amennyire bízunk benne. Helyezkedjünk el jól Isten Gondviselő kezében. Istennek a Gondviselő szeretetébe gyökerezzünk bele mi is, Isten a szeretet legyen mindig előttünk még akkor is, ha sokszor nagyon nehéz. Ebben legyenek segítségünkre a Szűzanya és Eugen Smet, a Gondviselésről nevezett Boldog Mária nővér. 

Emlékezzünk régiekről

 

Kilencven éve halt meg:

Gazda Dénes. Született Esztelneken 1855. október 21-én. A gimnáziumot Kézdivásárhelyen és Kolozsváron végezte, a Teológiát Gyulafehérváron. Pappá szentelte 1878. december 31- én Fogarasy Mihály püspök. Kézdiszentléleken és Kolozsváron káplán. 1885-től 1923-ig Szovátán plébános. Utána nyugdíjba vonult. Meghalt Szovátán 1924. május 6-án.

Pitypang

Az Erdélyi Római Katolikus VI. Főegyházmegyei kreativitás vetélkedőt április 25–26-án Marosvásárhelyen rendezték meg. A megnyitón a versenyzőket a Bolyai Farkas Elméleti Líceum dísztermében Peti András alpolgármester, Bálint István iskolaigazgató, Marton József nagyprépost, egyetemi tanár, dékán és Hajlák Attila segédlelkész köszöntötte Tamási Zsolt főszervező felkérésére. Első alkalommal 2009-ben, az egyházmegye milleniuma alkalmából tartották meg a Tanügyminisztérium engedélyével a szervezők. Az anyagi hátteret a szerzők, társszervezők, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal, a Communitas alapítvány, a Bethlen Gábor Alap és más támogatók – a kolozs-dobokai főesperesi hivatal, a kézdivásárhelyi Boldog Özséb plébánia, a Főegyházmegyei Ifjúsági Lelkészség, a Caritas, a Talentum Alapítvány, az Art & Hobby üzlet, a Verbum kiadó, az ETV, a Focus Business Catalog, a Timkó és magánszemélyek – biztosították. Idén a versenyen közel 600 diák vett részt, 300-an díjat is kaptak. Az előző évekhez képest idén nemcsak több diák érkezett a versenyre Maros, Kolozs, Fehér és Kovászna megyéből, de több iskola is részt vett. A gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Katolikus Líceum diákjai között pedig voltak Bákó, Beszterce- Naszód és Brassó megyei diákok is. Az idei vetélkedő tematikája a plébánia éve volt, így minden alkotás ehhez kapcsolódott. A résztvevők tíz kategóriában bontakoztathatták ki és mutathatták meg kreativitásukat, így olyanokban is, amire amúgy az iskola keretei közt máskor nincs lehetőségük. A versenyzők készítettek plakátot, rajzoltak, bemutatták rajzaikat, rövidfilmjeiket. Ezen kívül volt dramatizálás (színjáték), bábjáték, szerepjátékkal mutattak be mozzanatokat a plébánia életéből, szavaltak, zenéltek és sportban is összemérték erejüket. A hagyomány jövőre is folytatódik, 2015 áprilisában a főegyházmegyei pasztorációs tervben megfogalmazott tematikában szervezik majd meg a vetélkedő hetedik fordulóját.

Zarándoklatot szerveznek Medzsugorjéba

Autóbuszos zarándoklatot szerveznek Medzsugorjéba május 23–28. között a Csíkszereda–Kézdivásárhely–Sepsiszentgyörgy– Brassó–Temesvár útvonalon. Jelentkezni mielőbb a 0745-184 962- es telefonszámon lehet. (Józsa Zs.)

 Lelkigondozói képzés

A KALOT Egyesület 500 órából álló Lelkigondozói képzést hirdet 2014 szeptemberétől. A posztgraduális képzés a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kara képzéseként működik Csíksomlyón. A lelkigondozói szakképesítést a következő szakmában dolgozóknak ajánlják a szervezők: lelkészek, szerzetesek, pedagógusok, hitoktatók, orvosok, szociális munkások, lelkipásztori asszisztensek, a civil szférában, egészségügyben dolgozók, s mindazok, akik önmaguk, kapcsolataik, családi viszonyaik és a keresztény lelkiség mélyebb megértésére törekszenek. Érdeklődni és jelentkezni a 0745201823-as és a 0758840279-es telefonszámokon lehet, valamint az iroda@ kalot.ro e-mail címen május 31-ig. További részletes információk a www.kalot.ro honlapon találhatók. (KALOT)