A 21. század embere nagyon sokat foglalkozik az idővel: próbálja meghatározni, lelassítani, időt nyerni. A kijelentései is állandóan erre utalnak. Az idő rohan. Időre van szükségem. Nagyon kevesen vannak, akik képesek megtapasztalni az időtlenséget. Ha boldog vagy, repül az idő. „Jé, már este van!” Aki nagyon boldog, számára az idő nemcsak „repül”, hanem meg is szűnik, s egy olyan dimenzióba kerül, ahol nincsenek órák. Nincs holnap. Tegnap sincs, mondja Müller Péter. Ha az időben, a megszokott kerékvágásban valami változás lép fel – nyári/téli időszámítás, katolikus/ortodox húsvét/pünkösd eltérő időpontjai –, jelentkezik az „időzavar” vagy „időcsavar”. Az idő mérésének matematikája kész „időrejtvény”. Hatvan másodperc van egy percben, 60 perc van egy órában, 360 nap (60×6) egy évben (néhánnyal kiegészítve)… A napnak 12 nappali és 12 éjszakai órája van, 12 hónap van egy évben. Csupa szám, számítás… Rendben a rendezetlenség…
Hogy lehet, hogy máskor van a nyugati és a keleti húsvét/pünkösd?