Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Egy falat a léleknek
  • Nagyon gyakran meg tudjuk magyarázni azt, hogy miért nem maradt idő az imára, vagyis Istenre. Tele vagyunk gondokkal, tennivalókkal és sok egyébbel. Szeretjük a kihívásokat, a földrengést, a tűzvészt, a szélvészt, mert csak „akkor szép az élet, ha zajlik”.
  • Pedig Isten nincs sem a szélvészben, sem a földrengésben, de még a tűzvészben sem, hanem a szellő szelíd lengedezésében van jelen. Tehát nem szabad belső és külső zajban, szétszórtságban és szórakozásban élni.
  • Minden nap tudatosan meg kell szerkeszteni az imaéletet. Bizonyára sok dolog köt le bennünket, pedig csak az egy szükségesre kellene figyelni, s akkor a többi annál egészségesebben fog hozzáadódni.
  • Isten szüntelenül munkálkodik. Ha hagyom, akkor ő magához hasonlóvá alakít engem. Ez leginkább az Istenre való odafigyelésben, az imádságban történik.
  • Az imádságban fontos a csend, a hallgatás, beleegyezés a kiüresedésbe, ráhagyatkozás az Istenre. Az imádság tehát nem mágikus pillanat azért, hogy ezáltal jobbítsunk, illetve könnyítsünk a közérzetünkön.
  • Az imádság nem egy rendkívüli cselekvés, hanem a gyermek csendje, aki teljesen Istenre fordítja a tekintetét és ráhagyatkozik. Ráhagyatkozik és bízik még a látszólagos sötétség és értelmetlenség ellenére is.
  • Aki imádkozik, az az éjszakában jár és a világosságot keresi. Sokszor olyan állapot ez, mint amikor étel és ital nélkül maradva kell átkelnünk egy hosszú és sivár sivatagon.
  • Hosszú és sivár… akárcsak a puszta… magányos hely… maga a lélek, amely az imádságnak a helye. Jézus is ezeket a helyeket kereste és keresi ma is, vagyis az én lelkemet. S ebben a Jézusnak fenntartott szentélyben csendnek és magánynak kell lennie.
  • Mi mindenek ellenére sokat akarunk tenni, beszélni, gondolni, szórakozni. Ne töltsük meg zajjal Istennek a hajlékát, a személyes és bensőséges találkozásnak a helyét és lehetőségét!