Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Az Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek Egyesülete lelkigyakorlatos napokat tartott Kolozsváron, a Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség szervezésében április 11–13. között. A rendezvény mottója: „Az irgalmasságot az ítélet elé kell helyeznünk, és az Isten ítéletét minden esetben az irgalmasság fényében kell szemlélnünk” (Ferenc pápa). A lelkigyakorlatos napokon 35 erdélyi, partiumi és magyarországi nőszövetség képviselője vett részt, közel százötvenen.

A találkozó a hétfő esti szentmisével kezdődött a Szent Mihály-templomban, ahová a résztvevők az irgalmasság kapuján vonultak be.

A lelkigyakorlat-kezdő prédikációt Kovács Sándor főesperes-plébános mondta, aki a nőszövetségek országos lelki vezetője és a rendezvény fővédnöke. Beszédét a Jn 20,30-ra építette. Kiemelte, hogy János evangéliuma az irgalmasság könyve. Amit az evangéliumban Jézus mond, az az irgalmasság kifejezése. A tanítványoknak tovább kell írniuk, folytatniuk ezt a történetet, tevékenységet, az irgalmasság gyakorlását. Mindezt a szeretet gesztusaival kell tenniük, amelyek az irgalmasság legfőbb jelei, tanúi. Ezekkel a gesztusokkal látogathatjuk meg mi is a rászorulókat. Így folytatódik általunk Jézus húsvéti tette, amikor a tanítványai szívébe öntötte az Atya irgalmát, kiárasztotta a Lelkét. A keddi megnyitó beszédében pedig a főesperes Szent Fausztina nővér életpéldáján keresztül kiemelte: arra tanít meg minket az isteni irgalmasság közvetítő lánya, hogy az Úr mindig vele, mellette volt, és velünk, mellettünk van, ezért nem szabad kétségbeesnünk semmilyen megpróbáltatásban, élethelyzetben. A megnyitón felszólalt Fábián Mária, a Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség elnöke, aki rövid ízelítőt nyújtott a nőszövetségek történetéről. Elmesélte, hogy Kolozsváron Csiky Rózália alapította a 19. század első felében a Jótékony Nőegyletet és az első napközi otthont. 1921-ben Réti Imre plébános Temesváron létrehozta a Romániai Szociális Misszió Országos Szervezetét. A Romániai Katolikus Nőszövetség 1926. augusztus 1-jén – idén 90. éve – alakult Aradon. A két világháború között fontos szerepet játszott A Nap, a katolikus nőmozgalom folyóirata. 1989-ben Szim Lídia szociális testvér szorgalmazta a nőszövetségek újjászervezését. Dr. Jakab Antal püspök hagyta jóvá a kérelmet 1990-ben. A kolozsvári nőszövetség 1990. március 14-én alakult meg.

Fekésházy Kinga a magyarországi nőszövetségekről és munkájukról, a Kalászról beszélt, és mindenkit meghívott a 80. évfordulóra Martonvásárra.

A lelkigyakorlat első elmélkedését Csiby József brassó-belvárosi plébános tartotta Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem (Jel 3,20) címmel. Kifejtette, hogy aki a Jelenések könyvében nem Jézust keresi, az eltéved. A könyv célja a vigasztalás. Az idézet nemcsak a laodiceai közösségnek szóló útmutatás, vigasz, hanem számunkra is az. Az Úr gyógyítani, segíteni akar rajtunk, a közösségen. Újrakezdési lehetőséget kínál mindenkinek. Isten keresi az embert, ő kopogtat minden ember szívén. Maga mellé szeretne dédelgetni minden embert, hogy örömeiben részesítse őket. Meg akarja ismertetni minden ember jobbik énjét. Isten az élet teljességét szeretné minden emberrel megismertetni, ezért kopogtat szívünk ajtaján. Amíg nem nyitunk felé, addig nyugtalan a szívünk. Minden ember felelőssége kinyitni, megnyílni előtte. Isten nem erőszakos, nem töri ránk az ajtót. Kopogtatásának célja, hogy mindenki üdvözüljön. Az ajtón csak belül van kilincs, amit nekünk, bűnösöknek kell kinyitnunk. Ehhez a nyitáshoz hit és bizalom kell. Ha ajtót nyitunk, megváltozik az életünk. A nők és asszonyok nyitottak a feltámadás után. Ők voltak „az apostolok apostolai”.

A második előadó Marton József kolozsvári egyetemi tanár volt, aki Márton Áron, a főpap címmel mondott tanító beszédet. Előadásában Márton Áront mint egyetemi és ifjúsági lelkészt, valamint kultúraközvetítőt mutatta be. Kiemelte, hogy az egyház és a kultúra minden korban kölcsönösen hatott egymásra. Templom és iskola, egyház és kultúra szoros kapcsolatban áll/állt egymással. Az egyház kultúraközvetítő volt és annak is kell maradnia. A két világháború között egy kiábrándult közösséget kellett felrázni, ebben a nőszövetségeknek volt szerepe: szociális nemzetet neveltek fel/ki. Márton Áron ebben az időben iránytű volt munkáival. Vallotta, hogy az ember a kultúra alakítója, a kultúra pedig az ember tökéletesítője, nemesítője, nevelője. Ezért oda kell figyelnünk arra, hogy idegen vagy saját kultúrát közvetítünk-e, mert a félműveltség megfertőzi az embert. Erre hívta fel mindig a fiatalság figyelmét. Hangsúlyozta, hogy az anyagias szellem tönkreteszi a kultúránkat, a város betegséggel fertőzi meg a fiatalok lelkét és testét. A becsületes munkát, a kultúra közvetítését az üdvösség előfeltételének nevezte a püspök. 

Kedd délután Boér Ferenc színművész Én, József Attila, itt vagyok – versösszeállítást adott elő a magyar költészet napja alkalmából.

A kedd esti szentmisét Geréd Péter belső-szolnoki esperes celebrálta. Szentbeszé­dé­ben a következőket fogalmazta meg a résztvevőknek: A nőknek „Veronikákká” kell válniuk, „kendőt kell nyújtaniuk” minden rászorulónak. Az evangéliumban szereplő kenyér életet jelent. A Miatyánkban a fizikai kenyér mellett egy másik kenyeret is kérünk, amely életet ad, éltet. Jézus maga a kenyér: általa élünk. Nekünk is szól a „mivel én élek, ti is élni fogtok” ígéret. Nincs mitől félnünk, mert Jézus itt van velünk a kenyérben, az Oltáriszentségben. Az Oltáriszentség vétele az Isten és Jézus Krisztus csókja. Elutasítani ezt a „csókot” olyan, mint amikor a szülő elutasítja a gyermekét.

A szerda délelőtti elmélkedést Hársfalvi Ottó szatmárnémeti általános püspöki helynök tartotta Lépjetek be kapuin hálaénekkel… Adjatok hálát és áldjátok nevét… Mert jó az Úr, irgalma örökké megmarad… (Zsolt 100,4–5) címmel. Egy németországi templomkapu feliratával indított: Domus Domini et porta coeli. A templomba lépés egy másik világba való átlépés. Átlépés a profánból a szentbe. A kapu átlépése mindig személyes döntésen alapul. A kapu arra van, hogy biztonságot, védelmet nyújtson. A lelkünknek, szívünknek is van kapuja, amit Isten előtt ki kell nyitnunk. Nekünk is vannak gyenge pontjaink, ahol a gonosz ostromol. Fel kell ezeket fedeznünk és megerősítenünk.

A záró szentmisét Maiernik Mihály margittai esperes celeb­rálta. Prédikációjában hangsúlyozta: Az irgalmasság éve arra van, hogy megváltozzunk. Ezt jól példázza Fülöp és Nátánáel apostolok meghívástörténete. Fülöpnek azt mondta Jézus: „gyere, kövess engem”. Ő ezt a hírt továbbadta Nátánáelnek (Bertalan apostolnak), felszólítva őt: „jöjj és nézd meg”. A mi feladatunk az, hogy megfogjuk a másik ember, a rászorulók, szegények kezét, vigyük magunkkal Jézust, és vigyük őket Jézushoz, hogy lássák, megtapasztalják őt. Tanúságot kell tennünk róla, imádkoznunk kell hozzá.