Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Fotó: Trif ErikaKoncert a kolozsvári Szent Mihály-templomban

 „A te néped vagyunk, Urunk, Áron püspök népe. Fogadd el keresztutunkat, és add, hogy jó gyümölcsöt teremjen bennünk.” Keresztút, húsvét után? Ez a gondolat motoszkálhatott néhányunkban, amikor a koncertre készülődtünk. Hiszen a húsvéti időben már a feltámadást ünnepeljük, azt, hogy Jézus legyőzte a halált: miért ismét a szenvedésben elmélyülni?

Következett az erdélyi nőszövetségek kolozsvári lelkigyakorlatos találkozója keretében, a Szent Mihály-templomban, a helyi Szent Cecília kórus által és Potyó István karnagy vezényletével tartott templomi hangverseny: 14 állomás, 14 elmélkedés, 14 kórusmű, egy út – a Márton Áron-emlékév jegyében. Tizennégy különböző kórusművet szólaltattak meg, a keresztút minden állomásához megfelelő hangulatú, tematikájú alkotást válogatva. A zeneszerzők közt volt a magyar Horváth Márton, Kocsár Miklós, Deák-Bárdos György, Kodály Zoltán és Orbán György, a nagy klasszikusok közül Haydn, Mozart, Lotti, és szerepelt Dan Mizrahi, aki Márton Áron cellatársa is volt és zsidó hitű, és akit a püspök úgy megihletett, hogy szabadulása után az ő emlékére komponálta Ave Mariáját – ezt Potyó István karnagy feldolgozásában hallhattuk. A hangverseny műsorának vezérfonalát a keresztút stációi képezték, elmélkedéseit Márton Áron gondolatai adták (az Imádkozzunk Áron püspökkel imafüzetből, amit a kolozsvári Verbum kiadó az idén jelentetett meg). Az elmélkedéseket, Márton Áron püspököt Laczkó Vass Róbert színművész szólaltatta meg.

Keresztutat jártunk gondolatban és lélekben, a saját keresztutunkat, a népünkét, Márton Áron püspökét, és arra csodálkozhattunk rá, bizony keresztút az élet, de boldog keresztút, mert minden nehézségében az Úr kísér és segít, a végén a fájdalom, a gyász átváltozik győzelemmé és örömmé, hiszen a feltámadás bizonyosságként vár az út végén. Felemelő élménnyel távozott a hallgatóság, aki lélekben aktívan követte boldog emlékű nagy püspökét, hála a kolozsvári Szent Mihály Plébánia mindenkori művészet melletti elkötelezettségének és a templom kórusának.