Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Az elmúlt hétvégén könyvturkáló volt Kolozsváron: antikvár könyveket lehetett szabadon hazavinni, ha valaki hozott könyveket, azt is szívesen fogadták a szervezők. Ami még érdekesebb volt: élő „könyveket” lehetett a „könyvtárból” kivenni, azaz a szervezők által meghívott személyiségekkel lehetett beszélgetni, szabályos kölcsönzés formájában. A beszélgetőtársakat a város, az erdélyi közélet különféle fórumairól válogatták, és voltak, akiket egy-egy nagyon sokat használt címkével jellemeztek csupán: a szőke nő, a zsidó, a feminista, a fogyatékos… 

A bejáratnál egy hatalmas tábla állt, felirata: szembenéztem az előítéleteimmel. Ide jegyezhették fel az élő „könyv” kölcsönzői tapasztalataikat, már ha voltak a megjelöltekkel kapcsolatos előítéleteik, és már ha voltak elég bátrak és őszinték legalább szembenézni ezekkel.

Úgy vélem, a menekültekkel kapcsolatos gondolatok egy része szintén előítélet, amivel jó lenne szembenézni, esetleg az ismeretszerzéssel leépíteni. Mert az igazság egyik oldala így hangzik: „Száz számra gyilkoltak és raboltak gyermekeket Etiópiában”; „Véget ért a szíriai tűzszünet”; „Törökország lövi a harcok elől menekülő szíriaiakat?”, s mindez csak egyetlen sajtóorgánum hétfői, április 18-ai írásainak címe. Vagyis az Európát elárasztó migránsok egy jelentős része nem azért indul ám útnak, mert unalmában könnyebb megélhetést keres, hanem azért, mert ahol élt, lehetetlenné vált számára az élet, mert gyerekeit nem akarja kitenni annak, amit ő átélt. Kétségtelen, hogy vannak, lehetnek más, gyilkosabb céllal Európába érkezők is, akik gyűlölnek (gyűlölik, hogy gyűlöljük őket), és ezt tettekkel mutatják ki. Kétségtelen, hogy az ártatlan életeket követelő efféle gaztetteket meg kell akadályozni.

Szintén az elmúlt hétvégén járt a pápa Leszbosz szigetén, hazafelé a magánrepülőgépén néhány migránst is magával vitt. Vasárnap egy templomba járó ismerősöm megszólított, szóvá tette a pápa hozzáállását, nem vette jó néven, hogy a magyar közvélemény többségétől eltérően cselekszik és vélekedik. Végighallgattam, vehemenciája láttán jól tudtam, józan érvekkel semmire sem megyek az indulataival szemben, hiszen nem gondolkodik, csak zsigerből reagál. Attól még félelmetes volt az ismeretlennel szembeni indulatok örvényét érzékelni, tudva azt, hogy bizony nem kevesen reagálnak hasonlóképpen. Elfelejtik a bibliai igazságot is, hogy „te is jövevény voltál Egyiptom földjén”, vagy azt, hogy a mi őseink is keletről vándorként érkeztek e földre. Meg azt is, hogy romániai magyar kisebbségiként van némi tapasztalatunk a rólunk szóló torz előítéletekről, az ellenünk irányuló igazságtalan megítélésekről. És főleg arról, hogy a Földön, e létben vándorok vagyunk, nincs örök hazánk. Ha úgy tetszik, migránsok vagyunk a földi létben, korlátozott ideig: minek akkor a vehemencia? Kétségtelenül igaz, nem kell tátott szájú jámborsággal minden gaztettet eltűrni. De válasz-e az erőszak az erőszakra? Megoldás-e? Ma már nem csak a keresztények, de a legkülönfélébb spirituális irányzatok is azt állítják és tanítják, hogy az egyetlen változást hozó erő a szeretet, amelyet akár az ellenségre is ki kell árasztani… Meg kell mondanom, amikor gyűlölködő keresztényeket hallgatok, nem is csodálkozom, ha ez a kereszténység nem vonzó a kívülállónak.

A Katolikus Akadémián a média világáról volt legutóbb szó, az egyházi kommunikáció lehetőségeiről, és ott hangzottak el olyan meglátások, amelyek azt firtatták, hogyan (és nem mit!) kell(ene) az egyháznak kommunikálnia ahhoz, hogy a spiritualitásra amúgy fogékony mai ember megláthassa a hagyományos tanításban az egyedülálló értéket, az örömhírt, ami ránk bízatott. Nem létezik egyetlen és egy szóba tömöríthető válasz. De ennek része a „hogyan”: az értő párbeszéd, az odafigyelő meghallgatás, a másik szempontjait mérlegelni képes hozzáállás, és nem utolsósorban a saját előítéleteinkkel való szembenézés, továbblépve az azokkal való leszámolás. Azok helyén nyílnak új lehetőségek, ott építhetőek új utak, hidak, emelhetőek sziklára épült házak.