Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXIV. évfolyam 15. szám, 2014. április 13.

Aktuális

A Verbum Egyesület, az erdélyi katolikus egyházi kiadó a főegyházmegye pasztorális bizottságának médiamunkacsoportjával közösen megszervezi az egyházunkban immár 48. alkalommal ünnepelt kommunikációs világnapot. Az alkalomra kiadott pápai üzenet A kommunikáció a találkozás hiteles kultúrájának szolgálatában címmel jelölt meg a témát. A világegyházban egységesen június 1-jére kitűzött világnapot köszöntő rendezvények a főegyházmegyében Kolozsváron május 30–június 1-je közt lesznek a Szent Mihály plébánián, ahol a meghívott magyarországi előadók: Kuzmányi István (főszerkesztő, Magyar Kurír) és Szikora József (MAKÚSZ-elnök, Katolikus Rádió) széles szakmai és egyházi körnek szánt előadásait beszélgetés és a II. Fiatal vagyok és gondolkodom találkozó résztvevőinek szánt szakmai műhelyek követik (internetes és rádiós újságírás, blog- és jegyzetírás, a magyar helyesírás és a katolikus szakkifejezések, fotó- és plakátkészítés témákban).

A nagyböjt általában csendes, az embert magába fordulásra ösztönző időszak. Manapság azonban a társadalmi, közéleti kavargás annyira más időszámítás szerint zajlik, hogy a vallásos ember még a magukat kereszténynek tételező országokban is megosztott. Egyet él és próbál gyakorolni saját belső világában, jó esetben egyházi, templomi keretek között, és teljesen másról szól a külső világ, a munkahelyi, a médiabeli, a nyilvános szféra.

Itt van például egy olyan eseménysor, amit választásnak nevezünk, ami a neve szerinti ténykedés (két vagy több lehetőség közti választás, a legjobb kikeresése, bizalmunk jeleként szavazatunk odaadása) értelmében igazából egy mérlegelés utáni józan döntés, tehát az értelem és akarat kérdése. Ehelyett mit tapasztalunk? Rengeteg szót és szólamot, amiben nagyon kevés a józanság, és nagyon, túlzottan sok az indulat, érzelem, megfontolás nélküli beszéd, valódi és árnyalt, kritikus gondolkodás helyett a zsigerből és indulatból történő vagdalkozás.

Panoráma

Fotó: archívavagy a szenvedés szemlélésének értelméről 

A liturgiában évente visszatérő passióeléneklés nem valamiféle „produkció”, nem puszta kulturális esemény, nem húsvét előtti dizájn… Még akkor sem, ha látványosan adják elő – aminek természetesen meglehet a maga vitathatatlan spirituális haszna is. A passió ezzel együtt mégis elsősorban csend és egyszerűség, megjelenítő emlékezés és emlékező jelenlét az ember részéről, aki valamelyest tudatában van megváltottsága misztériumának.

Az egész liturgikus év folyamán ugyanis Jézus ott van velünk: a mi életünk szenvedéseiben (és persze örömeiben), ennek az időszaknak viszont arról kellene szólnia – és ennek volna eszköze a passióéneklés-hallgatás –, hogy mi vagyunk ott vele az ő szenvedésében. A sajátunkról megfeledkezve, minden pátosz és érzelgősség nélkül, egyszerűen és nagylelkűen. Nem mintha Jézusnak szüksége volna erre: ez is csak az emberért van, mint minden egyéb: a tiszteletteljes figyelemmel végigkísért történet visszahelyezi a Krisztus szenvedését szemlélő embert létének igazságába, újra ráhelyezi a saját útjára, amelyhez talán próbált is visszatalálni a nagyböjt folyamán. A kereszthalálig engedelmes Úr lassan-lassan életre kelti az engedetlenségből megtérő szolgát…

Panoráma

Isten kegyelméből immár huszadik alkalommal sikerült tető alá hozni a Felsőháromszéki Katolikus Templomi Kórusok találkozóját, amely már évek óta kétnapos rendezvénnyé, igazi fesztivállá nőtte ki magát. Sokat gondolkodtunk azon, hogy egy későbbi – böjti időszakon kívüli – dátumra helyezzük a találkozónkat, de időközben a testvéregyházak és más civilszervezetek hasonló rendezvényeinek egész sora/menetrendje alakult ki (egész esztendőre), és bármilyen változtatás felborítaná a rendszert.

A dalosünnep első napján, április 4-én, pénteken, a keresztúti ájtatosság és szentmise után hét együttes mutatta be színes, az időszakhoz alkalmazkodó műsorát. A sort a kézdivásárhelyi Cantus kamarakórus kezdte (vezényelt Fórika Balázs), majd a Nagy Mózes Gimnázium énekkara és régizene-együttese következett Pakó László vezetésével. A kovásznai Pastorala kamarakórus (karvezető: Szántó Kinga), majd a Tiszta Szív Gyermekkórus következett (Cseh Béla vezetésével).

Panoráma

Az árkosi kismamaotthonban négy ferences nővér: Francesca, Regina, Tarzicia és Pacifi ka teljesít szolgálatotAz árkosi Irgalmasság Anyja Kismamaotthont 2004-ben, külföldi segítséggel hozta létre a Pro Vita Hominis Életvédő Társaság, amelynek vezetője Kovács Zita gyermekorvos. Az otthont 2005-ben átadták a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak, és a ház működtetésére felkérték az Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővéreinek közösségét, akik azóta is irányítják azt. Példaképük a Boldogságos Szűzanya, aki a gyermeket váró Erzsébet mellé állt, és szolgáló szeretettel ott is maradt, amíg a kismamának szüksége volt segítségére.

A nővérek saját otthonukba fogadják be a bajban lévő, gyermeket váró vagy várandós édesanyákat. Az évek során már több mint ötven anyát fogadtak be (1–4 gyerekkel), akikre szerető gondoskodással figyelnek. A kismamát kórházba viszik szülni, de mindazt a szolgálatot, amit ilyenkor a családnak, a férjnek kellene nyújtania a kismamának, a nővérek szeretettel átvállalják a jó Isten nevében – tudtuk meg Böjte Csaba testvértől. A bajba került, magányos anyák személyesen vagy a helyi plébános, szociális munkás vagy a gyermekjogvédelem segítségével jelentkezhetnek, és az otthonban szállást meg teljes ellátást kapnak. A befogadott nőktől nem kérdezik, honnan jönnek, de talpra kell állniuk, alkohol, kicsapongás a házban nincs, és a közösség részeként önmagukat, szobájukat szépen rendben is kell tartaniuk. A nővérek próbálják beavatni a ház minden lakóját a házvezetés, gyermekgondozás, főzés, takarítás titkaiba. A gyermek születése után néhány hónaptól egy évig terjedő időszakot maradnak az anyák gyermekeikkel az otthonban, ezalatt fizikailag és lelkileg erősödnek.

Panoráma

A plébánia évében a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébánián előadás-sorozatot szerveznek. Az érdeklődők havonta hallgathatnak meg egy-egy meghívott előadót, különböző, a tematikus évhez kapcsolódó témában.

A nyitóelőadást A szent sátor, a templom és a zsinagóga közösségformáló szerepe az Ószövetségben témáról Oláh Zoltán teológiai tanár tartotta decemberben. Januárban Potyó Ferenc általános helynökkel találkozhattak a vásárhelyi hívek, aki a Mi a plébánia? kérdésre adott választ előadásában. Székely Dénes gyulafehérvári teológiai tanár az egyház ismertetőjegyeiről beszélt februárban. Márciusban a szentmise közösségformáló erejére mutatott ráIlyés Zsolt plébános, liturgikus szakember.

Panoráma

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a gyulafehér­vári szemináriumban Schön­berger Jenő szatmári megyéspüspök áldotta meg a kápolna új ékszerdobozát, az orgonát, amely Aranyosbányáról, a német telepesek által alapított településről került ide. A város plébániatemploma 1334-ből való, a helység 1526-ban Offenbánya néven szerepel az okiratokban. 1660–1666 között tatárbetörés pusztította el a gótikus templomot. 

A katolikus plébániát 1775-ben alapították újra bulgarita szerzetesek kezdeményezésére. A plébánialakot 1776-ban építette a kincstár, addig 1784-ig magánházakban miséztek. A mostani templomot szintén a kincstár építtette 1784–1787 között Szent Imre herceg tiszteletére. A bulgariták 1795-ig adminisztrálták a plébániát. Aranyosbánya római katolikus egyházközséghez jelenleg két katolikus család tartozik, őket Gyulafehérvárról látják el.

Panoráma

Csíksomlyó felé indultak április első hétvégéjén a kolozsvári fiatalok, hogy részt vegyenek az immáron hagyományossá vált elsőszombati Mária-köszöntőn. A fiatalok zarándoklatát Kovács Sándor főesperes-plébános, a kolozsvári Verbum Egyesület, a madéfalvi Jézus Szíve plébánia és a helyi hívek támogatták. A zarándokló csapat lelkesedését nem lankasztotta a hajnali korán kelés és a hosszú vonatút sem.

Az első állomás Madéfalva volt, ahol egy kis frissülés után a zarándoklók megismerkedhettek a helyi jellegzetességekkel, fontos épületekkel. Láthatták a Szent Anna-kápolnát, a helyi Községházát, majd pedig a Kultúrotthont. Reggeli közben alkalom belehallgatni Madéfalva történelmébe, illetve megtudni néhány dolgot a helyi híres-neves személyekről is a Madéfalva arcai című kisfilmből. Így kaptak a résztvevők részletes leírást arról, hogyan zajlott a híres veszedelem, valamint arról is, hogyan vált vasúti csomóponttá a hajdan még kicsi falucska.

Panoráma

Kitakarított faluval várták a 140. számú Jánosy Zoltán cserkészcsapat cserkészei a Keskenyutas Ifjúsági Napra érkező vendégeket. Az Ikafalván rendezett ifjúsági nap április 5-én tíz órakor vette kezdetét, amikor a falu lelkipásztora, Bardócz Csaba egy fiatalos, poénokkal színezett előadást tartott a Csernátonból, Egerpatakról, Eresztevényből, Maksáról, Sepsibesenyőről, Ször­cséről és Zaboláról érkezett, valamint a helybeli fiatalok számára. Az előadás témája a férfi és nő közötti párkapcsolat volt, viccesebb címén: Hogyan csajozzunk, pasizzunk szakszerűen?

A mintegy hatvan összegyűlt fiatal érdeklődéssel hallgatta, hogy a házasság és együttjárás mellett egy harmadik, az úgynevezett laza kapcsolati forma is létezik, aminek a célja az ismerkedés. Az előadást követő szünetben egy játék következett, aminek természetszerűen az ismerkedés volt a célja. A nap hátralevő részében csocsóbajnokság következett. Huszonnyolc fiatal nevezett be a bajnokságra, melynek az első helyezettje végül Pánczél Zenkő és Szász Balázs lett, akik az oklevél mellett egy Messi-, illetve egy Ronaldino-mezzel térhettek haza. A második helyezett Pál Emőke és Rémán Alpár, a harmadikok pedig Kiss Kata és Bartos Attila lettek.

Panoráma

Tornay Krisztina Petra nővér, a szakkollégium vezetőjeManapság már csak a hangos dolgokra figyelünk oda, a csendes siker, a meghittség, a lelki épülés nem tartozik azok közé a „hívószavak” közé, amikre egy olvasó felkapja a fejét, vagy egy internetező megnyomja a „részletek” feliratú linket.

Pedig épp ezek a jelzők illenek a Debrecenben megrendezett Kárpát-medencei Női Szimpozionra. A Világ Női Szemmel – a Napba Öltözött Asszony című konferenciát a Boldog Terézia Katolikus Egyetemi FeminineStudies Szakkollégium szervezte idén nyolcadik alkalommal. A rendezvény alcíme: A nő felelőssége – a nő lehetősége volt.

Neves előadók, ismert, országos hírű művészek kiállításai és koncertjei, a határon túl élők közül is érkező nemzetközi hallgatóság – és mindehhez a debreceni Svetits patinás, otthonos épülete adta a környezetet.

Egy falat a léleknek

· Három végtelen óra a kereszt tövében, tehetetlenül, fájdalomtól megszaggatva. A kereszt tövében éri be a hűség és az alázat.

· Kevés az olyan ember, aki vállalja az együttszenvedést. De annál több olyan ember van, aki látva a szenvedést, inkább az értetlenkedésének ad hangot. „Miért? Ezt nem lehet kibírni. Én a te helyedben otthagynám az egészet.” – ilyeneket és hasonlóakat mondanak. Szeretnének megszabadítani a szenvedéstől, vagy azt kérik, hogy szálljunk le az önkiüresítés keresztjéről.

· Vannak, akik el akarják felejteni a szorongást, és virtuális világba, a „filmek világába” menekülnek. Mások a beletörődést választják. Vannak, akik az aktivizmusba menekülnek, eladdig, amíg bírja az idegrendszerük, a szívük, az egészségük.

Útjelző

Isten szeretete az, ami teljes magyarázatot ad Máriáról 

Raniero Cantalamessa kapucinus atya, a Pápai Udvar szónoka szerint Mária elvezeti az egyházat Isten kegyelmének újrafelfedezéséhez.

Ez a kegyelem nem más, mint felfedezni Isten szeretetét, amint ez kilép a Szentháromságból. Isten eme titokzatos kegyelmének Mária egyfajta élő ikonja. A kegyelem, Isten szeretete az, ami teljes magyarázatot ad Máriáról. Mária személyében ott van Isten szabad és ingyenes kiválasztása, az ő megmagyarázhatatlan kegye, az ő hozzánk jövetele Krisztusban, amikor nekünk ajándékozza önmagát tiszta szeretetből. […] Mária Isten élő levele, segítséget kapunk tőle arra, hogy fel tudjuk fedezni, milyen az „Isten stílusa.[…] Máriában láthatjuk, hogy Isten nem kényszeríti rá akaratát, hanem szeretetet ad. S ez a szeretet hajtja Mária megadását, érzi, hogy Isten szereti őt, s ez a szeretet hajtja, hogy odaadja magát Istennek egész lényével […].”

Könyv

435 éves az 1579-ben alapított kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum. Ebből az alkalomból az eseményhez méltó köntösben látott napvilágot a Báthory-évkönyv tavaly megszakadt, 2011–2013-as kötete.

Az olvasónak címzett ajánlásában Timár Ágnes hangsúlyozza, hogy ez a kiadvány is krónika, célja megőrizni a múltat az utókor számára. Többek között nyomatékosítja: Báthorys diáknak lenni rangot jelent bárhol a világon. Ezt nemcsak a híressé vált volt diákok, hanem a híres tanárok és nevelők kölcsönözték, akiknek sora ma is folytatódik.”

Kovács Sándor főesperes előszavában hangsúlyozza, hogy a majdnem négy és fél évszázad során mind a kiemelkedő, alkotó egyéniségek, mind az ősi alma materből kikerülő diákok tízezrei építőivé váltak a társadalomnak, kultúrának, s az utódiskolában végzettként is a piarista tanintézet szellemiségének. Most, egy teljesen más korból nézve is csodálattal tölt el a letűnt kommunista rendszer során sem fogyatkozó lendület, nem csappanó odaadás, nem csökkenő odafigyelés, bizalom és emberszeretet, amelyet az iskola falai bátorítóan sugároznak. A letűnt rendszer évtizedeinek általános dermedtségében ez az iskola fénysugarat villantott fel a csaknem – emberi felfogással – kilátástalanul elsötétült erdélyi horizonton. Meggyőződésem szerint mindenre, így a Báthory István Elméleti Líceum tevékenységére és szellemiségére, valamint e jeles évfordulóra hatványozottan rányomja bélyegét a 75 éve püspökké szentelt Isten Szolgája Márton Áron ma is érvényes tanítása. Hiszen előrelátó bölcsességgel nevezte ki Majláth Károly Gusztáv püspök őt 1932. október 1-jén ifjúsági lelkipásztornak és akadémiai hitszónoknak Kolozsvárra. Ha beszélni tudnának a líceum kisépületének, közismertebben a Szent Jóska (Báthory–Apor Szeminárium) falai, bizonyára elmondanák, hogy mennyire szerették és becsülték Márton Áront a Zágoni Mikes Kelemenről elnevezett piarista főgimnázium tanulói és tanárai – írja Kovács Sándor. Mind a tantestületet, mind a tanulókat a hétköznapi kitartásra, a szorgalmas és türelmes munkára, a jó Istenbe vetett hitre és bizalomra buzdítja.

Pitypang

Vasárnap volt. A nap a megszokottnál is gyönyörűbben osztogatta sugarait a föld felé. Az ég világoskék színben ragyogott, csak elvétve lehetett látni pár bárányfelhőt.

Marika most is, mint minden vasárnap, a templom felé igyekezett. Előkelő családból származott. A szülei ugyan nem voltak vallásosak, Marika mégis úgy érezte, hogy a kis Jézus fontos szerepet játszik az ő életében. Szülei nem ellenezték ugyan, de nem voltak a legboldogabbak sem, amikor Marika templomba ment, mert a templomkertben mindig ott volt egy szegény, félszeg koldus, aki kéregetett, és Marika mindig vitt neki valamit. Amikor édesanyja nem adott semmit, hogy elvigye, Marika a perselypénzét adta a koldusnak.

Amikor belépett a templom nagy vaskapuján, szokásos módon köszöntötte a koldust:

Bálint Lajos érsekre emlékezett az alma mater

Halálának negyedik évfordulóján egykori iskolatársai kezdeményezésére állítottak emléktáblát pénteken, április 4-én a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium kápolnatermében Bálint Lajosnak, a gyulafehérvári főegyházmegye első érsekének. „Az ezeréves erdélyi püspökség első érseke az iskola volt tanítványa 1940–1948 között” – olvasható az emléktáblán, melyet Tamás József püspök áldott meg. Az ünnepségen közreműködött a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium kórusa. (mariaradio.ro)